Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
39 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 40 azokból — bogy úgy mondjam — szemeivel látható haszna van. Hiába mondjuk, hogy a kerületi kapcsolatban való biztositásból kerületünknek ennyi és ennyi haszna van és ez közvetve bár —- de mindnyájunk haszna. Ezt nem látja, nem érzi, azért csak vállát vonogatja s kevés híja, hogy azt nem feleli rá: „nem bánom!“ A kerületi kapcsolatban való biztosításnak hasznos voltáról kézzelfogható bizonyitékot kellene a népnek nyújtanunk. Ezt meglehetne tenni oly formán, hogy a társaság áltat adott jutaléknak fele — tehát 40 százalékból 20 százalék a kerületi pénztárba menne, a mákis fele vagyis 20 százalék pedig kötvény szerint azon egyházé lenne, amelynek tagja a biztositó fél. És ha a nép látná és hallaná az egyházi számadások felolvasása alkalmával azt, hogy a lelkész által közvetített biztositásból mennyi haszna van az egyháznak: én hiszem, hogy tömegesen biztosítanának itt. Ez által a kerületi pénztár nem rövidülne meg, mert ha csak két annyi biztositó lenne is, mint most van, akkor már ugyanannyi jövedelme lenne a biztositásból, mint jelenleg van. De én azt hiszem, hogy ez esetben két annyinál is több biztosítónk lenne és igy a kerületi pénztár jövedelme is emelkedne, ezenkívül az egyházak is szép jövedelemhez jutnának. A iutaléknak ez a felosztása a lelkészi karra nézve is előnyös lenne, mert ez esetben a nép szemeivel látható bizonyitékot nyerne arra nézve, hagy a lelkész nem a saját zsebjére ügynökösködik (a mit most különösen a sok ügynök és azoknak rokonsága szinte nem jó szemmel néz), hanem az ügynökösködéssel is egyházának tesz szolgálatot, annak tesz hasznot. Ezen indítványomat bátor vagyok az irányadók nagybecsű figyelmébe tisztelettel ajánlani. Senyeháza. Szűcs László, ev. ref. lelkész. JSfejptuIag. Szász Domokos püspök. Szász Domokos Nagy-Enyeden született 1838. máj. 25-én. Abból a derék Szász-familiából származott, mely nem egy költőt és egyszerre két református püspököt adott a hazának. Szász Károly, a budapesti ref. püspök, öcscsét gyászolja az elhunytban. Szász Domokos Marosvásárhelyen végezte a gimnáziumot, Nagy-Enyeden pedig theologiát végzett és 1859-ben lelkészszé választatották Kolozsváron. Azután egy évig a heidelbergai egyetemnek volt hallgatója, majd visszatérve Kolozsvárra, ott a legélénkebben részt vett a város és egyháza életében. Ritka energiája, páratlan tettvágya és akadályt nem ismerő ambíciója gyorsan vezérszerepre juttatták. Minden közügyben sulylyal bírt szava és nem egyszer vívott nézeteiért és terveiért oly harcokat, melyek sok ellenséget, de számos rendithetlen hívet is szereztek neki. Az erdélyrészi református egyházkerületnek előbb igazgató-tanácsosává, 1878-ban generális nótáriusává, állandó konventi taggá, 1881-ben a debreceni zsinat tagjává, végre 1885-ben püspökévé lett. 1896-ban a főrendiházban nyert helyet és az ev. ref. egyetemes konventben is vezérszerepet játszott. Nagy érdeme van a Magyar Prot. írod. Társaság megalakulásában, melynek folyvást választmányi tagja volt. Alelnöke volt az erdélyi muzeumegyesiiletnek is. Életének utolsó két évtizedét egy nagyszabású eszme megvalósításának szentelte. Ezért küzdött, kockáztatott mindent és azért tette magát célpontjává oly támadásoknak, a minők még hasonló magas állású egyházi személyt talán sohasem értek. Ez az eszme : a kolozsvári theologia-akadémia létesítése volt. Még mikor csak lelkész volt, már megszületett agyában az a gondolat, hogy a nagy-enyedi Bethlenfőiskolát át kell plántálni Kolozsvárra, a hol az egyetemmel kapcsolatosan a protestáns papjelöltek magasabb kiképzést nyerhetnek és a nagyvárosi életben, általános műveltségre tehetnek szert. Ez a terv az erdélyrészi egyházkerület v ez érférfi ainak legerélyesebb ellenzésével találkozott.. Számos érvet hoztak fel a kolozsvári theologia létesítése ellen. Hivatkoztak arra, hogy a nagy-enyedi theologia, rnelv Bethlen Gábor alapítványai segélyével évszázadok óta az ország egyik legtekintélyesebb főiskolája volt, teljesen elegendő az erdélyrészi református papképzésre és a Bethlen-kollégiumot már csak múltjára való tekintettel sem szabad megbolygatni. Hivatkoztak arra is, hogy a kolozsvári theologia létesítésére a kellő pénzalapok hiányzanak, a Bethlen-alapitványokat pedig eredeti rendeltetésüktől elmozdítani nem szabad. Mindezek az érvek nem tántorították el a vasakaratu férfiút tervétől, hanem arra serkentették, hogy a legszívósabb kitartással s épen nem kifogástalan eszközök igénybevételével is — huszonegy esztendős lankadatlan harc és munka árán megteremtse azt az intézményt, mely ma Kolozsvárnak egyik dísze. Hosszú volna részletezni azt a küzdelmet, melyet Szász Domokos még lelkész korában és azután mint püspök folytatott, élete egyetlen céljának megvalósítására. Egyenként kellett az igazgató-tanács tagjait tervének megnyernie, a renitenseket megpuhitani, uj tagok beválasztásával magának többséget szereznie. Egy évtized telt bele, a mig csak annyit elérnie sikerült, hogy a kolozsvári theologia létesítését óriási harcok árán legalább elvben elhatározták. De ekkor még előtte állt vállalkozásának súlyosabb része : a theológiához szükséges tőke előteremtése. Semmivel kezdte és bámulatos erélylyel annyira vitte, hogy a végén százezerek állottak a rendelkezésére, melyekből a theologia fényes palotáját építette, azt mintaszerűen berendezte és a derék tanári kart szervezhette, a növendékek számára pedig internátust létesíthetett. A pénzalap összeszerzését gyűjtéssel kezdte, melyet még a hetvenes években indított meg. De a befolyt j összegek aránytalanul csekélyek voltak a nagyarányú terv szükségletéhez képest. Ekkor — már püspök ko
