Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

I >UNANTULI PKO I1 KnTAAS !,A P -38

Ói

törvényben megengedett 1/G levonással készpénzen recompensáltatik, mert valljuk meg nyíltan, hogy a közepes minőségen is alul van a természetben kiszolgáltatott javadalom.

Fel kell azért világosítani a kormányt, hogy az 1894. évi Jelentő ivektől való eltérés a törvényben megengedett levonások következtében történt, s a legmagyarabb lelkészt kar régen rá szolgált arra, hogy a magyar állam végre létminimumáról gondoskodjék.

T-e.

Esperesi értekezlet.

Az országos evang. reform, közalap végrehajtó bizottsága, miután előadója a dunántúli evang. reform, egyházkerület püspöki hivatalától hozzá a lelkészi javadalmak államsegélylyel leendő kiegészitése tárgyában 1898-évi november hó 1-ig beterjesztett kimutatásokat átvizsgálta, — Budapesten, 1898. évi december hó 15- dikén tartott ülésében Kenessey Béla közalapi előadó jelentése folytán, — mivel egyes kimutatások adatai a Jelentő ivek adataival, illetőleg a lelkészi dijlevél tételeivel meg nem egyeznek s az eltérések kellőleg igazolva nincsenek, más kimutatások mellől pedig föltétlenül szükséges okmányok hiányzanak, — a kongruaivek revízióját rendelte el. E revízió módozatainak megállapítása végett főtiszt. Antal Gábor püspök ur által Rév-Komáromba folyó hó 4-ére egybe hivott s az ő elnöklete alatt megtartott esperesi értekezleten megjelentek : Czike Lajos tatai, Szekeres Mihály pápai, Nagy Gedeon drégely-palánki. Somogyi Gyula őrségi, Nyikos Kálmán veszprémi, Juhász Pál barsi és Veress Ede komáromi esperesek, Pály Zsigmond tatai egyházmegyei tanácsbirő és Osváld Kálmán, a jegyzőkönyv vezetésével megbízott püspöki titkár.

Az értekezlet elnök ur előterjesztéséből és a közalapi előadónak hozzá intézett s a kongrua-ivek kiállítása körül tapasztalt hiányokat feltüntető s a gyűlésben felolvasott jelentéséből a kimutatások felülvizsgálásának szükségéről meggyőződvén, beható tanácskozás után, a mely főleg azon kérdés eldöntése körül forgott, hogy a kimutatásokat ki vizsgálja fölül: a püspök-e, vagy az esperesek, — határozatilag kimondotta, hogy

1. Mivel a kongrua-iveknek a kiállításuknál elkövetett hibák kiigazítása és a felszerelésüknél tapasztalt hiányok pótlása végett az espereseknek leendő visszaadása, illetőleg a kimutatásoknak általuk történendő átvizsgálása a munkálatot, a melynek rövid idő alatti befejezése kívánatos, csak hosszabbítaná, sőt a revízió eredményének elengedhetlenül szükséges egyöntetűségét is kockáztatná, — a kimutatások átvizsgálásával püspök urat bízza meg, felkérvén arra, hogy az „ Utasítás u-nak meg nem felelően kiállított kongrua-iveket közvetlenül az illető lelkészeknek azzal a meghagyással küldje vissza, hogy a hiányokat minél előbb pótolják s a helyesbbitett, illetőleg teljesen fölszerelt kimutatásokat a dunántúli ev. ref. püspöki hivatalhoz sürgősen terjeszszék be újra;

2. A revíziónál az 1894. évi Jelentő ivek adatait fogadja el irányadóul s a tőlük való eltérés, legyen bármilyen csekély, külön-külön nem egyházközségi, hanem hatósági bizonyitványnyal igazolandó.

3. A mennyiben egyes kimutatásokban a föld használatértéke annyira leszállittatott, hogy a kataszteri tiszta jövedelemnek kétszeresét sem éri el, feljogosítja az értekezlet elnök urat, hogy a kimutatásban a told haszonértékét a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresére fölemelhesse.

4. A lelkészi földek haszonértékének igazolásánál községi bizonyítvány állítandó ki arról, hogy azok a vidéken szokásos árenda szerint mennyi haszonbérért adhatók ki.

5. Fölkéri az értekezlet elnök urat, hogy a díjlevelek valóságnak megfelelő értékének egyöntetű megállapításához szükségesnek mutatkozó rovatos ivek és kimutatások készítéséről gondoskodjék s azokat mindazon lelkészeknek, a kiknek kongrua-ivei egy vagy más szempontból kifogás alá esnek, kellő számban rendelkezésére bocsássa.

6. Végül az értekezlet tagjai a teljes odaadást kívánó és sok vesződséggel járó revízió sikere érdekében egyenként felajánlják szolgálataikat elnök urnák, kijelentvén, hogy a mennyiben a hatóságuk alá tartozó egyházak lelkészi kongrua-iveinek átvizsgálásánál s azok adatainak végleges összesítésénél oly nehézségek merülnének föl, a melyeknek eloszlatása végett püspök urnái való személyes megjelenéseik és közreműködésük kívánatos lenne, elnök ur ez irányban való felhívásának szives örömmel fognak eleget tenni.

Néhány szó a kerületi kapcsolatban való tüzkárbiztositásra vonatkozólag.

A kerületi kapcsolatban való biztosításnál két cél lehet az irányadó. Az egyik cél az, hogy egyházi épületeink olyan társaságnál legyenek biztosítva, hol az anyagi garancia megvan ; a másik cél pedig az, hogy a biztosításból kerületünk egyházainak minél több haszna legyen részint olcsóság, részint jutalék visszaadása folytán.

Mindkét cél, azt hiszem, el van érve az adriai biztositó társulatnál. Ez a társulat elég magas jutalékot ád és elég olcsón biztosít. Szeretnénk tehát, hogy minél többen biztosítanának kerületi kapcsolatban, hogy a biztosításból minél több hasznunk, minél több jövedelmünk legyen. E cél elérésére nézve ajánlja nt. Szekeres esperes ur azt, hogy 5 °/0 százalékkal emeltessék fel a lelkészek ügynöki dija. Én ezt nem tartom célravezetőnek.

Ha a biztosítási jutalékból származó jövedelmet fokozni akarjuk, számolnunk kell az egyszerű földmives nép gondolkozás módjával. Kétségbe vonhatlan tény, hogy népünk ilyen dolgokat csak akkor pártol, ha