Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 424 Nagyon üdvös intézkedése volt ez a bizottságnak, mert általa az iskolák vezetői hivatalosan bár, mindazonáltal őszintén, bizalmasan figyelmeztetnek az az esetleges hiányok pótlására. Nehány kisebb fontosságú ügy elintézése után azon édes örömmel hallgattuk az elnöklő esperes bezáró szavait, hogy egyházmegyénk tanügye korunk és az élet követelményeit szemelőtt tartó, hűséges munkások kezébe van letéve. Leljék meg jutalmukat a lelkiismeretesen teljesitett munka édes tudatában. Tanítani és nevelni! Valóban nincs nagyobb, de nem is lehet más kötelessége a lelkésznek és tanítónak. Felkelteni a gyermekben a szellem szunnyadó világát, nyesegetni a tiszta erkölcs virágát pusztítással fenyegető erkölcstelenség vad hajtásait, megadni a gyermeknek, mint az egyház tagjának s a haza leendő polgárának azon képzettséget, melyre mulhatlan szüksége lesz, hogy az élet nehéz harcában megállhasson ; ez a tanító feladata. Közölni az egyház tanításait, vigyázni, ügyelni az erkölcsnek a tanító által elültetett plántájára, óvni azt a rósz példa és az indulatok vészthozó szelétől, biz nem csüggdett — egy szebb élet reményével, jutalmával, hol nincs meghiúsult törekvés, nincs csalódás, szigorúan vigyázni az egyház kerítéseire, nehogy a mindenünnen leselkedő ellenség lerontsa azt, érlelni a vallás virágát az erény, becsület, szelídség, alázatosság és a felebaráti szeretet gyümölcseire; ez a lelkész feladata. Két munkatér, mégis egy; két ág egy törzsön, két munkás egy szőlőben. Mégis mily sokan vannak, kik közül az egyik szakképzettségével, a másik akadémiai éveivel hiszi a célt jobban megközelíthetni. Szent ezen törekvés, ha sértett hiúság, kicsinylés, gőg vagy mit tudom én mi, nem táplálja, ez esetben az eredmény el nem marad. De lehet-e üdvös eredményről beszélni ott, hol a két munkás ásója nyomán a visszavonás zavaros vize fakad fel, mely mind jobban és jobban nőve pusztító árjával elsöpör mindent az egyház veteményes kertjében. Nem ad ott a melegágy a kertnek erős plántákat. Ott a viszály dudvája, az egyetnemértés tövisbokra sarjadzik, mely megsebezve a sziveket, gyengítve az akarat erejét, a munkára képtelenné teszi. Ne legyünk ilyen munkások, ne méregessük egymáshoz magunkat, ne keressük kinek mennyi talentuma van, hanem kezetfogva, vállvetve munkáljuk a célt melyre elhivattunk, feleskettünk, úgy megnyerjük jutalmunkat a jól és istenfélelmében nevelt gyülekezet hálájában, a lélek csendességében, a jól elvégzett munka fáradságot feledtető tudatában. Ezen kitérésemért nagytiszt. Szerkesztő urnák szives bocsánatát kérem; nem egyéb ez, csupán a tanügyi bizottságon elhangzott elnöki szavak visszhangja; — áttérek már a közgyűlési tudósításra. Nt. Juhász Pál esperes és mélt. báró Nyáry Béla egyházmegyei gondnok vezetése mellett a gyűlés alkotó tagjai a fentebb irt napon d. e. 9 órakor a templomba menvén, ott az egyházmegyei cantus „Oh nagy Isten, ég királya“ kezdetű ének szépen való előadása után, az esperes Isten segítő kegyelmét és igazságát erősítő segedelmét kérve az egyházmegyei gondnok a gyűlést megnyitotta. A gyűlés megalakulása után ügyrendünk értelmében következő esperesi jelentés előtt, mivel a világi tanácsbirói karban 2 hely és a világi aljegyzői állás üresedésben voltak, a már régebben beadott szavazatok többsége szerint Kovács Sebestyén Lajos kir. ügyész aljegyzőnek, Sulyok Elek pénzügyigazgatósági tiszt és Lestár Albert földbirtokos tanácsbirákul feleskettettek. A tanácsbirói kar is teljes lévén, következett az esperesi jelentés, mely egyházi életünk minden jelesebb mozzanataira reflektál. Megtudjuk, hogy egyházmegyénkből a congruára vonatkozó összeírások mind beterjesztettek és a kimutatások csekély kivétellel a főtiszt, püspök ur elnöklete alatt revideáló bizottság ülésében elfogadtatván, pártolólag terjesztettek fel a kon ventre. Örvendetes tény, hogy a tanítói fizetések mindenütt megütik a kívánt minimumot; a hol kellett az államsegély igénybe van véve; az ötödéves korpótlék — Léva kivételével — minden egyháznak megadatott az állampénztár terhére. A vallláserkölcsi élet terén — bár nagyobb panaszra ok, illetve kár eddig nincs — tenni kell, nemcsak szorosan a lelkészeknek, hanem világi elemnek is. Vállvetve kell építeni, oltalmazni a Siont, nehogy az egyházpolitikai törvények-adta szabadabb felfogás, illetve szabadság megingassa annak annyi vihart kiállott, annyi erős tusában megedzett szirtjeit. Baj csuk úgy lehet, ha a vezető egyházi és világi elem és a nép nem egyetértőleg, hanem mint egymást megsemmisítő elemek működnek. Örömmel vesszük tudomásul, hogy esperesünk mindenre kiterjedő figyelme között kiváló gondot fordít egyházaink anyagi ügyeinek rendezésére. A Litassy-féle nehány száz forintnyi alapítvány, mely már-már elveszettnek volt tekintendő, megmentetett és ez évben egyházmegyei ügyészünk közbejöttével átadatik rendeltetésének. A jelentés szerint az egyházak kevesebbet fizettek be a tanári dijra, mint a mennyit a kerület követel. Ennek oka a hibás befizetési szokás volt, jóllehet a hiány a közpénztárból mindig fedeztetett. Jövőben minden gyülekezet a kerület által megküldött kimutatás szerint adja be járulékát, mely eljárás a közpénztárnak évi 50 frt megtakarítást nyújt. Különben tanári dij címén befizetett az egyházmegye 1064 frt 94 kr. Hátralék nincs, úgyszintén a domesztikai és lelkészgyámoldai járulékok is az utolsó krajcárig beadattak. Hogy egyházmegyénkben a vallás és egyház iránti szeretet, az ősök buzgósága nem lankadt, bizonyítja, miként rIsten dicsősége címén 2022 frt 92 kr folyt be.“ Kisebb-nagyobb adományok történtek ezenkívül több helyen, leginkább szertartáshoz szükséges eszközökben. Füzes-Gyarmaton magtár alapittatott; több helyen építkeznek. Öröme van az eddig gondnokság alá helyezett szódói egyháznak is, mivel önkormányzati jogát, mit
