Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

Tizedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1899. junius 25. Innen-onnan az 1898 — 99-ik tanév is véget ér. A lfgtöbb helyen már véget is ért; Dalunk holnap kezdődnek az érettségi vizsgálatok, hogy nehány nap múltán bezáruljanak főiskolánk kapui Mikor tiz hónapi munka után bevégződik az iskolai esztendő, szinte magától kínálkozik az al­kalom, hogy magunkba szállva elmélkedjünk az iskola feladatáról és ha nem is általános érvényű tanácscsal, legalább némi útbaigazítással szolgál­junk a szülőknek fiaik pályaválasztását illetőleg. A mi magát, az iskola feladatát illeti, azt hisz­­szük, mindenki megegyezik abban, hogy az iskolának anyagias korunk uralkodó eszméivel: a kapzsi ön­zéssel, a haszonért való óriási hajszával szem­ben, főként arra kell törekednie, hogy a serdülő ivadék lelkét nemes eszmékkel, az igaz és szép kultuszával töltse be; hadd legyenek ezek majdan tetteik rugói a közélet terén. A napról napra zi­láltabb viszonyok között, mikor a sikkasztás és hűtlen kezelés szinte állandó rovatot képeznek az újságokban, mikor az önérdek mindennél előbbre való lesz, ezekre van kivált szükségüuk, ha nem csak megélni, hanem emberekhez illően élni is aka­runk. A nagy tömeg szinte feltartóztathatlanul fut azon célok után, miket testi vágyai és szűkre sza­bott erkölcsi nézetei eléje tűznek. Azonban a nem­zet vezető osztálya, a tanult osztály ezeken felül­emelkedve hirdesse és munkálja azokat az eszmé­nyeket, miket a nemzet érdekei parancsolnak: a haza igaz szeretetét, a közügy önzetlen szolgála­tát, lelkesedést mindenért, a mi szép és nemes, így iparkodjék tisztultabb világnézetet teremteni s irányt adni a közvéleménynek, mely különben nem jóra fordítja nagy hatalmát. Korunkat joggal nevezik a haladás korának. Az utóbbi időben sok oly irány nyílt meg előttünk, melyet eddig alig ismertünk, sok nemes és szép eszme született ko­runkban is; de kétségtelen, hogy e fénynek árny­oldala is van. A mai generáció sok oly csábítás­nak van kitéve, mi apáink előtt ismeretlen volt. Az élet sok olyanra rákónyszefit bennünket, a mit magunktól alig tennénk: annál szükségesebb tehát, hogy az iskola korán beoltsa növendékeibe az iga­zán szépnek, az igazán nemesnek a tiszteletét; aunál szükségesebb, hogy az iskola ne hivatalno­kok gyára, hanem tiszta létekből való emberek, hogy jellemek képző intézete legyen. Az eredmény, mit anyagi téren elérünk s a haladás, a mit nap­­ról-napra tapasztalhatunk, csak úgy lesz fen mara­dásunk biztos záloga, ha a mellett jellemünk tiszta­ságát is megőrizzük. Tiszta jellemekre sohasem volt nagyobb szüksége ennek a nemzetnek, mint ma, midőn a jog, törvény és igazság álláspontjára helyezkedve meg akarjuk teremteni a jövendő Ma­gyarországot. Ám lássa el az iskola minél több ismerettel a maga tanítványait, mert az élet sok ismeretet, sok tudást kivan; de tegye hitévé, meg­győződésévé, hogy a tudomány jó erkölcs nélkül, tiszta jellem nélkül mit sem ér; sokszor inkább árt, sem hogy használna. A csak nemrégiben ki­adott tanterv különös gondot fordít a jellemkép­zésre. Legyenek rajta az iskola emberei, hogy ezt a szép célt el is érje, a szép tervet meg is való­sítsa. A pályaválasztásról akarunk még röviden meg­emlékezni. Az- volna jó, ha a pályaválasztásnál minden más szempont mellőzésével csupán az jö­hetne tekintetbe, hogy mi felel meg leginkább az ifjú egyéni hajlamainak és egyéni képességeinek. Mindenki tudja, hogy ez az életben másként van. 26 Tanév végén.

Next

/
Thumbnails
Contents