Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

375

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

376

Ságodra, szelíd lelkületedre, evangéliomi gondolkodásodra való tekintettel, a többi érdemesek közül legméltóbbnak Ítélt arra, bogy a 37 püspök-elődöd kiváló érdemei által ékesített erdélyi ev. ref. püspöki székbe ültessen és a ki most foglalod el ünnepélyesen azon tisztes állást, a melynél megtisztelőbbet a közbizalom, a szeretet és elismerés, magyar református lelkésznek nem adhat. E nagy bizalomra és kitüntetésre úgy leszesz méltó, ha meghallod az Ősök szavát, ha áldott emlékű elődeid közül a legkiválóbbaknak és érdemesebbeknek, a kiknek vezére mindenben isten igéje vala, nyomdokaiba fogsz lépni s az ő általuk mutatott utón fogsz haladni.

Ismerve azon buzgóságot és hűséget, a melyet mint lelkész, mint tanár, mint iró, mint egyházkormányzó s mint ezen főtiszt, egyházkerület főjegyzője a rád bízottakban eddig tanúsítottál, meg vagyok győződve, hogy az egyházkerületed részéről nyújtott kitüntetés nem méltatlanul ért, csak az teljesedett be rajtad, a mit Pál apostol ir Timotheusnak : az egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, kettős tisztességre méltóztassanak, főképen pedig azok, a kik munkálódnak a beszédben és tanításban. (I. Tim. Y. 17.) Te eddig jól munkálkodtál és forgolódtál mind a beszédben, mind a tanításban ; a miben eddig buzgó és hűséges voltál, az leend feladatod uj állásodban is, csakhogy tágabb körben, egész egyházkerületed, sőt egész magyar ref. egyházunkat érdeklő nagy fontosságú ügyekben és munkásságodhoz mindenütt méltó várakozás fűződik.

Hogy magán- és társadalmi életedben milyen irányt követsz, hivatalos állásodra nézve az sem közönyös, de a te általánosan ismert szerénységed, műveltséged, jó ízlésed, tisztes életed, mind biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy teljes mértékben megfelelsz azon követelményeknek, a melyeket Pál apostol a püspök magánéletére a Titushoz irt levelének ezen szavában felállít: Szükség a püspöknek fe Idheletlennek lenni, mint Isten sáfárának, nem vakmerőnek a maga értelmében, nem haragosnak, nem részegesnek, nem verekedőnek, nem a nyereség rútul kívánójának, hanem vendégszeretőjének, a jó szeretőjének, mértékletesnek, igaznak, szentnek, indulatain uralkodónak. (Tit. I. 7 - 8.)

Hogy miként forgolódjál a lelki tanítói hivatalban úgy is, mint a kinek az eddiginél még nagyobb mértékben lesz feladata az Isten igéjének hirdetése, úgy is, mint a kinek tiszted leend az egész egyházkerületben felügyelni az igehirdetésre és vallás tanításra, arra nézve megtalálod az utasítást Péter apostol I-ső levele Ar. rész 2—3-ik versének ezen szavaiban : Legeltessétek az Istennek seregét, a mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest, nem kívánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. Sem pedig úgy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem úgy, mint a kik az Isten seregének tüköréi légy etek.“

Tápláló eledelről kell tehát gondoskodnod az Isten serege részére, mind magad, mind szolgatársaid munkája által. Ez a sereg pedig nagy, 395,000 lélek szétszórva 500 anya-, 800 leány- és fiók-gyülekezetben s 36 körlelkészségben. Egy része gyenge és erőtelen még arra is, hogy az erősítő lelki táplálékot s az evangéliom üdítő forrását felkeresse, más része pedig még mindig elszakadva a nyájtól, kietlen tájakon bolyong, kitéve annak, hogy elvesszék mind egyházunkra, mind nemzetünkre nézve. Fontos feladatod leend tehát, hogy az egész sereg részére éltető és egészséges táplálékról gondoskodjál, a mi nem lehet más, mint az Isten igéje, abban a tisztaságban, a mint azt Krisztus és az ő apostolai tanították, a mint az a szentirásban, hitünk ezen egyedüli alapjában foglaltatik, a mint azt a mi evangéliom szerint reformált egyházunk a maga hitvallásában elfogadta s a mint azt a mi magyar reformált egyházunk az apostoli korszak egyszerű szokásait véve alapul, százados gyakorlatában, az isteni tisztelet rendjében és egyházi szertartásaiban alkalmazásba vette. Gondodnak kell tehát lenni arra, hogy ezen tiszta evangéliomi tan sem emberi találmányokkal, sem a régi pogány világnak sokaktól szépnek hirdetett hagyományaival, sem az emberi elmének sokszor tetszetősnek látszó, de csak szappanbuborékhoz hasonlóan rövid ideig csillogó, azután elenyésző képzeteivel meg ne hamisittassék. Vallásunk alapigazságait emberi tetszéstől és Ízléstől nem tehetjük függővé, mert az egyéni vélemények uralomra jutása a vallásban csak szétszakadozásra vezetne, az anyaszentegyház testén inkább rontana, mint építene. Azért minden újítási törekvésnél legyen előtted mérték a szentirás, a melytől eltérnünk nem szabad. Századok folyama, népek története tanúsítja, hogy az egyszerű evangéliomi igazságokban több hit és erkölcs, tápláló erő van, mint bármely szépnek látszó, érzékeket gyönyörködtető külsőségekben. A bibliai igazságok tették hitben erősekké a mi őseinket, a kik a szent könyvet még a táborozás alkalmával is magukkal vitték, nem mint valamely talizmánt, hanem hogy azt ott is olvassák és abból szivetlelket erősítő igazságokat merítsenek.

Nem csak magadnak kell pedig hirdetni az igét alkalmas és alkalmatlan időben, hanem gondoskodnod kell arról is, hogy lelkésztársaid annak hirdetésében a legnagyobb buzgóságot fejtsék ki, különösen, hogy a lelkészi pályára készülő ifjú nemzedékben olyan munkatársaid nevelkedjenek, a kik teljes mértékben képesek legyenek tudományuk és hűségük folytán az ige erejével az Ur nyájának legeltetése és őrizésére. Mert bár voltak egyházunkra nézve sokkal nehezebb idők a mainál, a midőn a lelkészeknek sok megpróbáltatást, üldöztetést, nyomorúságot kellett szenvedniük, a mitől ma védi őket az isteni gondviselés és a kor emberiesebb felfogása: de alig volt olyan kor, a midőn a lelkészeknek, hogy hivatalos állásukkal járó kötelességeiket betölthessék, annyira szükségük lett volna az igazságnak mellvasára, a hitnek paizsára, a békesség sarujára, s ama lelki fegyvernek, mely Istennek beszéde, felöltésére (Eféz. VI. 14 — 17.), mint van ma, hogy a hitetlenségnek, a vakhitnek, az anyagi érdeknek, az emberek elméjét elcsavaró hamis., de tetszetős tanok csábításainak támadását sikerrel viszsza verhessék.