Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
37 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 378 A jelek azt mutatják, bogy a harc e veszedelmes ellenségekkel szemben mind nagyobb tért fog elfoglalni egyházunk életében s ezen harcban, mely nem az erőszak fegyverével, hanem a tudákosság, anyagi érdek s a nép elérhetetlen vágyai kielégítésével való hitegetés eszközeivel folyik, csak kellő értelmi és jellembeli erővel biró férfiak arathatnak diadalt, a kikben a Jánosi szelídség és szeretet egyesül Pál apostol tudományával, s úgy ennek, mint Péter apostolnak buzgóságával. Arra int továbbá az apostol, hogy gondot viselj az Istennek seregéről, nem kényszerítésből, hanem örömest, nem kivánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. Nem elég tehát a sereg részére lelki táplálékról gondoskodni, hanem óvni és védeni is kell azt, hogy a nyáj körül ólálkodó ellenség abban zsákmányt ne ejtsen. És ez az ellenség ma több veszedelemmel fenyeget, mint régebben, az egyházi terhek nagysága, a hitközöny és különféle csáb tgatások folytán. Egyházunk elvéhez híven, mely már bölcsőjénél a teljes lelkiismeret-szabadságot fogadta el alapul, belenyugodtunk abba, hogy széthányassanak azok a korlátok, a melyek az állami törvényekben egyházunknak is némi, habár kétes értékű védelmet és biztonságot nyújtottak. A korlátlan szabadság állapota azonban veszedelmére válik egyházunknak, ha a megkettőztetett gondviselés és őrködés által legalább annyi védelmet nem tudunk nyújtani a nyájnak, mint nyújtott a törvény, ha nem tudják követni a pásztorok a jó pásztor példáját, a ki elhagyja az ő 9Ü juhát, hogy megkeresse az eltévelvedett századikat. Neked is, szeretett pályatársam, meg kell tenned minden lehetőt, hogy az egyház hiveit az eltévelyedéstől, az elszakadástól megvédjed, meg kell jelenned mindenütt, a hol ezt a bajt, a veszélyt feltűnni látod. Nehéz és fárasztó munka ez, a mellett kellemetlenséggel járó, azért siker csak úgy lesz, ha nem kényszerítésből, hanem örömest, nem nyereségért, hanem kész indulattal teszed, ha soha nem vonogatod magad, még gyengeséged érzetében, még munkád hiábavalóságnak tudatában sem, mert tudnod kell, hogy az Ur küld téged s az ő parancsát teljesíteni kell. De ő kétségeid és aggadalmaid között ott is leend a biztatással: nNe Jélj, mert én veled vagy ok, hogy megoltalmazzalak téged.“ (Jer, 1. 8.) Mindezen munkában, a melyre adjon a jó Isten áldást és sikert, csak akkor mutadhatod fel a kívánt eredményt, ha teljesíted az apostol azon intését is, hogy nem akarsz uralkodni az Urnák örökségén, hanem inkább tükörül szolgálni az Isten seregének. A püspök állása az ev. ref. egyházban, a mit közbizalomból nyer, nagyon megtisztelő azon értelemben, bogy szolga társai, vele egyenlő testvérei között ő az első, de elsőségének igaz értelmét és jelentőségét Jézus szavai adják meg : a ki közületek- első akar lenni, az a többieknek szolgája. Igen is, a püspöknek elsőnek kell lenni a munkában, a kötelesség teljesítésében, a közügy érdekében való fáradozásban, a gondosságban, az őrködésben, részint azért, hogy azoktól is, a kik felügyelete alatt vannak, hasonló önmegtagadást, önfeláldozásra való készséget kívánhasson, részint azért, hogy példája által is oktassa azokat, a kik gondjaira bízattak. Nem uralkodással és parancsolással, hanem szelídséggel és jó példával kell a püspöknek legtöbbet hatni. Hiszen még a bérért szolgáló munkásoknak sem fokozza erejét és kitartását semmi annyira, mint ha a gazda is velük izzad és fárad és a hadi küzdelmek fáradalmaitól elcsigázott seregnek semmi sem újítja fel annyira bátorságát, adja vissza önbizalmát, mint ha a vezér is megosztja vele a tábori élet minden nélkülözését és sanyaruságát. Te sem uralkodással és parancsolással egyesítheted a közügy érdekében azt a sok kiváló erőt és tehetséget, a mely tisztes állásodban melletted van, rendelkezésedre áll, hanem szeretettel, szelídséggel, példaadással, a mi különben jellemedet, gondolkodás-módodat, egyéniségedet tekintve is, hozzád egyedül illő és méltó. Azonban azon állásban, a melyre most Isten akaratából a közbizalom által elhivattál, nem csak őrizője és gondviselője leszesz az Isten seregének, hanem kormányzója is, a ki kormányzó társaiddal együtt hivatva leszesz intézkedni az iránt, hogy az egyházkerület ügyeinek vezetésében mindenek ékesen és jó renddel történjenek; a vallásosság, a tudomány, a jó erkölcs és emberszeretet szolgálatára hivatott közintézmények kellő eszközökkel elláttasanak, rendelkezésükkel megfeleljenek, fennálljanak és virágozzanak ; a gyülekezetek, felsőbb és alsóbb hatóságok és tisztviselők között a békés egyetértés és kellő együttműködés meglegyen, a viszály és egyenetlenség pedig elhárittassék. Kormányzói működésedben legyen vezéred a bölcsesség, útmutatód a törvény és igazság, támaszod a szeretet. Nagy bölcsességre van a kormányzatnál szükséged, mert az emberi előrelátás, különösen ha még nemes becsvágy által is sarkaltatik oly könnyen megtéved a célok kitűzésében és a megfelelő eszközök megválasztásában. Már pedig a te kormányzói helyzetedben sokszor még a mások tetteiért is téged fog terhelni a felelősség az emberek felfogása és ítélete szerint, mint a kitől megvárja az egyház, hogy magas állásodban másoknál tisztábban láss és minden kezdeményezést alaposan megfontolj. Ezen irányban külömben sem könnyű feladat várakozik reád, a midőn olyan előd után ülsz a püspöki székbe, a ki szinte lázas tevékenységet fejtett ki nagyszabású alkotásokban, a ki nemes becsvágytól sarkalva sok évtizedekre szóló munkát vállalt magára, csakhogy az egyházkerület intézeteit mielőbb a virágzás magas fokára emelhesse. Fájdalom, hogy az emberi sorsot szabadosán intéző isteni gondviselés nem engedte meg a nagy alkotó erővel megáldott férfiúnak, hogy alkotásainak jelentékeny részét megszilárdíthatta és betetőzhette volna, úgy hogy ez a fontos feladat a boldogultnak palástjával együtt te reád szállott örökségképen, a melyet bizonynyal azon tudattal és azon szent elhatározással fogadsz el, hogy azt, a mit ő kezdeményezett, elpusztulni, elvesztegetni nem engeded, hanem megmented és fen tartod épségben, nagy elődöd méltó
