Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
359 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 360 letes tengődésből megmentése kiáltóan sürgetik a lelkész! könyvtárak gyors felállítását. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy úgy az egyházkerületi, mint az egyházmegyei nyomtatott jegyzőkönyvek, időnként beköttetve, a lelkészi könyvtárakban lesznek elhelyezendők. A szabályzat 9. §-a főleg azon összeget jelöli meg, a melynél többel a kerület, mint segélyező, sem magát, sem az egyházakat nem fogja megterhelni egy-egy évben. Ez nem zárja ki azt, hogy a módosabb egyházak többet is ne fordítsanak a mondott célra, azonban nézetünk szerint ez esetben is csak approbált könyveket szerezhetnek meg, mert nem volna tanácsos utat nyitni a könyvtárak túlszaporodásának, épen ezért szabályoztatik a 10. §-ban a könyvek megállapítása feletti felsőbb rendelkezés módja. Az esetleg ajándékozott, de elŐ- legesen nem approbált könyveknek a lelkészi könyvtárba elhelyezése fölött is a íO. §-ban említett bizottság tehet javaslatot. Ezekben terjesztjük elő a lelkészi könyvtárak szervezésére vonatkozó szabályrendelet tervezetet. S midőn annak elfogadását és életbeléptetését tisztelettel kérjük, kérjük egyszersmind azt is, hogy ezen alapítás tényét közölje egyházkerületünk a többi testvér egyházkerületekkel, ide értve az ág. hitvallású kerületeket is, felhiva azokat, hogy saját hatáskörükben hasonlóan intézkedjenek, mert egyetemes protestáns egyházunk érdekében állónak tartjuk azt, hogy intézkedésünk ne maradjon elszigetelt, hanem habár más módokon is, de a többi egyházkerületek se késsenek az idő lelke által annyira sürgetett lelkészi könyvtárak felállitásával. Valláserkölcsi érdekeink a lelkészek szellemi erősítésében és közvetve a protestáns irodalmi társaság felvirágzása követelik kormányzótestüléteinktől, hogy az egyházi irodalom terén szóval és írásban eldöntött nagy kérdésnek testben és intézményben adjanak áldásteljes foganatot. Fejes István, a sárospataki főiskola egyházi algondnoka. Nyilt kérés Végh István tanító úrhoz. Végh István urat hírlapi cikkeiből mint szorgalmas, tehetséges, hivatalára sokat adó tanítót ismerem és tisztelem. A lelkész és tanító közötti viszony megvitatásából származott polémiában azonban néhány olyan állításra engedte magát ragadtatni, a minőt ő tőle épen nem vártam volna. A vita tárgyára vonatkozólag ott, a honnét a polémia eredt, a Prot. Egyházi és Iskolai Lap 6-ik számában én is kifejeztem véleményemet. Most csak azon nyilvános kéréssel fordulok V. I. úrhoz, hogy legyen szives felvilágositást .adni arról, hpgy az egyh. törvénykönyv hivatkozott 447. és 450. §§-iból minő uton-módon magyarázza ki ezen szavait: „A bölcs zsinati atyák se tekintették a lelkészeket teljesen szakképzett tanítóknak, mert ha azoknak tekintették volna, nem alkották volna meg az egyh. törv. 447. és 450. §-át, pedig nagynevű s nagy tudom ányu lelkészek is voltak közöttük.“ Majd később ezt irta : „Olvassák el kérem az egyh. törvény 447. 450. §§-ait, Melyek — elég sajnos némely egyházmegyében még most se érvényesültek, vegyenek tudomást a kerületek tanügyi adminisztrációjáról s meggyőződnek arról, hogy a tanitókat általában, a lelkészeknél legalább is szakképzettebb tanítóknak tekintik mindnyájunknak bölcs és körültekintő főhatóságai.“ Ugyan-ugyan kérem, hivatali és kollégiális szeretetből kifolyólag, hogyan lehet igy értelmezni az egyh. törvénykönyv 450 §-ának ezen szavait: „Az egyházmegyei közgyűlés feladatának betöltésében segédkezik az általa választott tanügyi bizottság, mint szakértő véleményező testület.“ Ezen egyházmegyei tanügyi bizottságnak a körlelkészek hivatalból tagjai. A körlelkészszel nem is okvetlen kell másik iskola-felügyelőnek menni, mert a 447-ik §-ban csak feltételesen van kifejezve, hogy az egyházmegyei közgyűlés az iskola látogatására „rendszerint 2 tagból álló bizottságot választ.“ Ezen másik tagnak nem is okvetlen tanítónak kell lenni, mert a 447. §-ban „mindnyájunknak bölcs és körültekintő főhatóságai“ kimondották, hogy „más arra alkalmas egyén“ is megválasztható iskolafelügyelőnek. Avagy csak nem gondolja, hogy p. o. a komáromi egyházmegye tanügyi bizottságában a tizenegy lelkész tagot a két tanitóképviselő teszi szakképzettebbé?! VÁGMELLÉKI. Fgyíjázi élet. Kolosvári egyházi ünnepélyek. Az erdélyi ref. egyházkerület f. május hó 25-én, néhai Szász Domokos püspök fölött gyász ünnepélyt tartott s 26-án uj püspökét dr. Bartók Györgyöt avatta fel a püspöki hivatalra. A testvér egyházkerület ezen ünnepélyén kerületünk Antal Gábor püspök, Körmendy Sándor kér. főjegyző és Szekeres Mihály esperes által volt képviselve. A farkas-utcai nagy és magasztos érzelmekre hangoló templom 25-én feketével volt bevonva, előkelő s gyászba öltözött közönséggel megtelve. A gyászoló család, az egyházkerület kitűnőségei, az esperesi, gondnoki, lelkészi, tanári kar, élükön Bánffy Dezső főgondnokkal és az uj püspökkel megható látványt nyújtott és a XC. zsoltár első versének állva eléneklése gyász érzelmeket keltett. Fokozta ezt az uj püspök megható imája, a városi vegyes (férfi, nő) kar gyászdala az előkarzaton, mégis a földművelők kara által precis előadott: „Mért oly borús, oly néma e sereg“ orgona kiséret mellett. Végre Keuesei Béla theol. igazgató a szószékre lépve, közvetlen előadásával még egyszer élőnkbe idézte azt a nagy teremtő erőt, nagy tanerőt, mely néhai Szász Domokosban élt. Ez a beszéd mély volt, igaz volt, lélekből jött, lélekhez szólt. Nem csoda, ha ennek hatása alatt bús érzelmekkel távoztunk a templomból, hol jelen volt Ferencz József unitárius püspök is. A gyász ünnepély után a mi kerületünk küldöttsége is megjelent Bánífy Dezső O Ex .ellentiája és a kesergő özvegy O Méltósága előtt, kifejezve mind két helyen a mélyen érzett fájdalmat.
