Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

359 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 360 letes tengődésből megmentése kiáltóan sürgetik a lel­kész! könyvtárak gyors felállítását. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy úgy az egyházkerületi, mint az egyházmegyei nyomtatott jegyzőkönyvek, időnként be­köttetve, a lelkészi könyvtárakban lesznek elhelyezendők. A szabályzat 9. §-a főleg azon összeget jelöli meg, a melynél többel a kerület, mint segélyező, sem magát, sem az egyházakat nem fogja megterhelni egy-egy év­ben. Ez nem zárja ki azt, hogy a módosabb egyházak többet is ne fordítsanak a mondott célra, azonban néze­tünk szerint ez esetben is csak approbált könyveket szerezhetnek meg, mert nem volna tanácsos utat nyitni a könyvtárak túlszaporodásának, épen ezért szabályoz­­tatik a 10. §-ban a könyvek megállapítása feletti fel­sőbb rendelkezés módja. Az esetleg ajándékozott, de elŐ- legesen nem approbált könyveknek a lelkészi könyv­tárba elhelyezése fölött is a íO. §-ban említett bizott­ság tehet javaslatot. Ezekben terjesztjük elő a lelkészi könyvtárak szer­vezésére vonatkozó szabályrendelet tervezetet. S midőn annak elfogadását és életbeléptetését tisztelettel kérjük, kérjük egyszersmind azt is, hogy ezen alapítás tényét közölje egyházkerületünk a többi testvér egyházkerüle­tekkel, ide értve az ág. hitvallású kerületeket is, felhiva azokat, hogy saját hatáskörükben hasonlóan intézkedje­nek, mert egyetemes protestáns egyházunk érdekében állónak tartjuk azt, hogy intézkedésünk ne maradjon elszigetelt, hanem habár más módokon is, de a többi egyházkerületek se késsenek az idő lelke által annyira sürgetett lelkészi könyvtárak felállitásával. Vallás­erkölcsi érdekeink a lelkészek szellemi erősítésében és közvetve a protestáns irodalmi társaság felvirágzása kö­vetelik kormányzótestüléteinktől, hogy az egyházi iroda­lom terén szóval és írásban eldöntött nagy kérdésnek testben és intézményben adjanak áldásteljes foganatot. Fejes István, a sárospataki főiskola egyházi algondnoka. Nyilt kérés Végh István tanító úrhoz. Végh István urat hírlapi cikkeiből mint szorgal­mas, tehetséges, hivatalára sokat adó tanítót ismerem és tisztelem. A lelkész és tanító közötti viszony meg­vitatásából származott polémiában azonban néhány olyan állításra engedte magát ragadtatni, a minőt ő tőle épen nem vártam volna. A vita tárgyára vonatkozólag ott, a honnét a polémia eredt, a Prot. Egyházi és Iskolai Lap 6-ik számában én is kifejeztem véleményemet. Most csak azon nyilvános kéréssel fordulok V. I. úrhoz, hogy legyen szives felvilágositást .adni arról, hpgy az egyh. törvénykönyv hivatkozott 447. és 450. §§-iból minő uton-módon magyarázza ki ezen szavait: „A bölcs zsinati atyák se tekintették a lelkészeket tel­jesen szakképzett tanítóknak, mert ha azoknak tekin­tették volna, nem alkották volna meg az egyh. törv. 447. és 450. §-át, pedig nagynevű s nagy tudom ányu lelkészek is voltak közöttük.“ Majd később ezt irta : „Olvassák el kérem az egyh. törvény 447. 450. §§-ait, Melyek — elég sajnos némely egyházmegyében még most se érvényesültek, vegyenek tudomást a kerületek tanügyi adminisztrációjáról s meggyőződnek arról, hogy a tanitókat általában, a lelkészeknél legalább is szakkép­zettebb tanítóknak tekintik mindnyájunknak bölcs és körültekintő főhatóságai.“ Ugyan-ugyan kérem, hivatali és kollégiális szere­­tetből kifolyólag, hogyan lehet igy értelmezni az egyh. törvénykönyv 450 §-ának ezen szavait: „Az egyház­­megyei közgyűlés feladatának betöltésében segédkezik az általa választott tanügyi bizottság, mint szakértő vé­leményező testület.“ Ezen egyházmegyei tanügyi bizott­ságnak a körlelkészek hivatalból tagjai. A körlelkész­­szel nem is okvetlen kell másik iskola-felügyelőnek menni, mert a 447-ik §-ban csak feltételesen van kife­jezve, hogy az egyházmegyei közgyűlés az iskola láto­gatására „rendszerint 2 tagból álló bizottságot választ.“ Ezen másik tagnak nem is okvetlen tanítónak kell lenni, mert a 447. §-ban „mindnyájunknak bölcs és körülte­kintő főhatóságai“ kimondották, hogy „más arra alkal­mas egyén“ is megválasztható iskolafelügyelőnek. Avagy csak nem gondolja, hogy p. o. a komá­romi egyházmegye tanügyi bizottságában a tizenegy lel­kész tagot a két tanitóképviselő teszi szakképzettebbé?! VÁGMELLÉKI. Fgyíjázi élet. Kolosvári egyházi ünnepélyek. Az erdélyi ref. egyházkerület f. május hó 25-én, néhai Szász Domokos püspök fölött gyász ünnepélyt tartott s 26-án uj püspökét dr. Bartók Györgyöt avatta fel a püspöki hivatalra. A testvér egyházkerület ezen ün­nepélyén kerületünk Antal Gábor püspök, Körmendy Sándor kér. főjegyző és Szekeres Mihály esperes által volt képviselve. A farkas-utcai nagy és magasztos érzelmekre han­goló templom 25-én feketével volt bevonva, előkelő s gyászba öltözött közönséggel megtelve. A gyászoló csa­lád, az egyházkerület kitűnőségei, az esperesi, gond­noki, lelkészi, tanári kar, élükön Bánffy Dezső főgond­nokkal és az uj püspökkel megható látványt nyújtott és a XC. zsoltár első versének állva eléneklése gyász érzelmeket keltett. Fokozta ezt az uj püspök megható imája, a városi vegyes (férfi, nő) kar gyászdala az elő­­karzaton, mégis a földművelők kara által precis elő­adott: „Mért oly borús, oly néma e sereg“ orgona kiséret mellett. Végre Keuesei Béla theol. igazgató a szószékre lépve, közvetlen előadásával még egyszer élőnkbe idézte azt a nagy teremtő erőt, nagy tanerőt, mely néhai Szász Domokosban élt. Ez a beszéd mély volt, igaz volt, lé­lekből jött, lélekhez szólt. Nem csoda, ha ennek hatása alatt bús érzelmekkel távoztunk a templomból, hol je­len volt Ferencz József unitárius püspök is. A gyász ünnepély után a mi kerületünk küldött­sége is megjelent Bánífy Dezső O Ex .ellentiája és a kesergő özvegy O Méltósága előtt, kifejezve mind két helyen a mélyen érzett fájdalmat.

Next

/
Thumbnails
Contents