Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

361

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

362

Május 25 a gyásznak, de már a 26 az örömnek volt szentelve.

Minden megváltozott. Meg az arcok, meg a hangulat, meg a nagy méretű templom. Hol tegnap gyász pompázott a padokon, falakon, ott ma virág, zöld ág, nemzeti, városi lobogók erdeje. Mindenütt öröm. Az Ur szent asztala mellett ült a felavatandó és felavató püspök, dr. Bartók György és Antal Gábor, körülök 18 esperes papi díszben.

Az erdélyiek, a közönség lágyan, szépen énekelnek, a tegnapi vegyes kar kitünőleg oldotta meg feladatát, minden felé várakozás, az ünnepi öltözetű közönségben, kik között a katonaság is jelen volt. A^égre Molnár tbeol. tanár imája után, a sorrend szerént Antal Gábor püspök elhagyja helyét, fölmegy a szószékbe, köszönti a kerületet és a közönséget és tart erős, tömör hangján oly avató beszédet, melyet egy hamar nem feled a farkas-utcai nagytemplom. Bibliai alapon állva, mutatja lel a püspök fegyverzetét, jelöli ki útját. Szép, igaz volt e beszéd ugyannyira, hogy a hatás az arcokon látszott. Ennek hatása alatt tette le az Ur asztala előtt, erős, érces hangon az uj püspök az esküt a felavató felhívására. Kiérzett szavaiból, hogy meggyőződésből lélekből szól a száj. Ezután egy szép jelenet következett a Szent Lélek segítségül hívása, 18 esperes énekelvén a „Jövel Szent Lélek Ur Isten“-t, melynek hangjai alatt a püspök térdre borulva várta az esperes! kar áldását, kik közül mindegyik kezét fejére téve mondá el áldását. Végre a felavató püspök keze érintette a főt és adta rá áldását s kérte a Szent Lélek Isten kegyelmét, mely nélkül minden emberi erő, szándék megaláztatván, megszégyenül. A^égre

az uj püspök szószékre lép, beszédet tart s kérdezi elődei közül melyiket vegye például, melyiket kövesse ? ! Egyiket sem, feleli, hanem az Ur Jézust és kifejté programmját. Úgy látszik, högy angyal szelíd lelkű, mély vallásos irányú, mégis szilárd akaratú püspököt nyert az erdélyi kerület dr. Bartók Györgyben.

Magyar szokás szerint az öröm-ünnep után a közgyűlés tagjai fecerunt magnum áldomást. Felköszöntőket mondtak O Felségére b. Bánfify Dezső eh. kerületi főgondnok, a kormányra Zeyk Dániel, a püspökre Simó Lajos, Antal Gábor iktató püspökre Deési Gyula esperes, a főgondnokra dr. Bartók György püspök, a felekezetekre Antal Gábor püspök, testvérkerületek küldötteire dr. Elekes Viktor esperes, hadseregre Sándor János esperes, hatóságokra Tavaszi József esperes, Körmendy .Sándor a közönségre, viszonzásul Elekes beszédére.

Azzal a hittel távoztam ez ünnepélyekről, a szélien fejlődő Kolosvárról, hogy a testvér egyházkerületben van élet, van erő, de sok a tennivaló, nagy a küzdelem ma, de nagy lesz a jövőben a nemzetiségek ellen, s hogy a Bocskaiak, Bethlenek, Rákóczyaknak e classicus földje, a vallásszabadságnak e dicső hazája a jövőben csakis mint az egyetemes reform, magyar egyház tagja felelhet meghivatásának s ezért alkalmazkodnia kell teljesen a törvényhez, lemondván az erdélyi specialitásokról. O.

Vallástanitás.

A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának, 1899. évi április hó 4., 5. és 6-ik napjain tartott üléseiről szóló jegyzőkönyv 45-ik lapján, dr. Antal Géza mint a nem református tanintézetekbe járó református növendékek vallásoktatásának referense, miután az említett tanintézetekbe járó finövendékek sorsáról meglehetős szomorú képet tár élőnkbe, a leányiskolákról a következő szavakban emlékezik : „még kedvezőtlenebb a helyzet — a mint az köztudomású — a leány iskolák szempontjából, melyre nézve azonban hijányoznak számszerű adataim.“

E panasz jogosultsága felől tanúskodik a dunántúli ev. ref. egyházkerület 1898 szept. 22 s következő napjain Pápa városában tartott rendes évi közgyűlésének jegyzőkönyve is a 26-ik szám alatt, mely az egyházkerületünk más felekezetű közép, alsó, felső népiskoláiba és különféle intézetekbe járó növendékek val_ lásos oktatásáról, az illetékes egyházmegyei hatóságok utján beérkezett jelentésekről van felvéve. Beküldötték jelentéseiket a barsi, belső-somogyi, drégel-palánki, komáromi és tatai egyházmegyék; ellenben a jelentéseikkel kimaradt több egyházmegyék sorában ott szerepel a pápai ref. egyházmegye is, hol pedig köztudomású dolog, hogy Pápán az egyházkerületünk féltett kincse a leány internátus van elhelyezve; melynek reformált vallásu növendékei, de ezeken kívül is a városban lakó több református leánynövendékek, a pápai állami polgári leányiskolába járnak és tanulnak. De ezeknek vallásos oktatásáról, hogy és mikép kezeléséről, még csak a mulasztás pótolására a jegyzőkönyvbe tett figyelmeztető szavakban is a legkisebb vonatkozás, legkisebb ráemlékezés a pápai viszonyokra nem találtatik. Csodálni lehet az ezen ügyre vonatkozó hivatalos jelentés kimaradását, mert a pápai egyházmegye esperese egyházlátogatás alkalmával az internátusi vallásoktatás felől x’endesen megszokott emlékezni ; sőt volt rá eset, midőn a másfelekezetü tanintézetekbe járó tanulók vallásos oktatása felől már akkor is interpellálta a pápai egyház lelkészét, mikor még a diszes esperesi hivatalt nem viselte.

Történt ezenkívül az, hogy a Dunántúli Prot. Lap 1898-ik évi 47. számában egy lelkésztársunk, az internátus igazgató úrhoz, a pápai polgári iskola ref. vallásu növendékeink a róm. kath, templomban egy Te Deumon megjelenése miatt, e dolgot helytelenítő Nyílt levelet intézett.

Igazgató ur az interpellációra, ugyanazon számban érdemileg válaszolt. De becses válaszában már arra, hogy az internátus növendékei a vallástaniakban renrendes oktatásban részesülnek, védokul egyáltalában nem szíveskedett hivatkozni; a növendékek vallásos tanítását teljesen érintetlenül hagyta, pedig véleményem szerint, egy a hallgatással ellenkező eljárás az ő részéről igen helyén lett volna. Sőt még az is megtörtént, hogy midőn a főiskolai igazgató tanács 1898. szept. 8. Pápán tartott ülésében (jegyzőkönyy 14. sz.) a leány internátusnak leány-iskolává fejlesztése tárgyában elő-