Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

27 A DUNÁNTÚLI PROTESTANT LAP 28 kisebbség erős többséggel áll szemben, a vegyes házas­ságok kérdése nagy szerepet játszik. Kimeritő statisztika még nincs. Azonban a művelt körök vegyes házasságai­ban a gyermekeknek protestáns nevelése iránt való haj­lam erősebbnek látszik, mint Németországban. Taine és Henri Martin történészek, valamint Jules Favre államférfi a protestantizmus iránt nagy rokonszenvet tanusitottak és gyermekeiket ebben a vallásban nevel­tették. Ugyanaz áll a lutheránus elszászi nőkkel házas­ságban élő Floquet és Ferry államférfiakra; és Ribot, Ricard és Lerthelot külügyminiszter gyermekei, daczára hogy szülőik katholikusok, protestáns vallásban nevel­tettek. Sadi Carnot, a köztársaság meggyilkolt elnöke, nagy rokonszenvet tanúsított a protestantismus iránt és magas állásáról való lemondása után komolyan foglal­kozott az áttérés eszméjével. A protestáns híveknek pontos statisztikája Franczia­­országban igen nehezen állapítható meg. Az 1872. évben készíttetett az utolsó hivatalos statisztika a hitfelekezeti viszonyokról. Akkor 577816 protestáns számláltatott meg. (467532 református, 80177 lutheránus, 30109 dissidens) Az újabb népszámlálásoknál a felekezeti állást nem vették tekintetbe; forrás munkánkra is áll ez. Az általam felhasznált legújabb müvek a jelenlegi franezia vallásstatisztikában teljesen cserben nagynak bennünket. Brokhaus szerint 1881-ben 29,201703 katholikus volt (78,50%) 692800 protestáns (1*8 %) 53,436 zsidó (a legtöbb a Seine-Departementben) 33042 más hitvallású és 7,684900 a vallás bejelentése nélkül (!) A lutherá­nusok leginkább Doubs-Departementben és a reformá­tusok délkeleten, a Loire és Pyrenäusok közt találha­tók. Methoclisták, baptisták stb. Párison kívül különö­sen a nagy tengeri kikötőkben találhatók. (Folyt, köv.) Á^EgyES fijüzÍEmÉnyBlú — Gyászhir. Nagy Ferencz, a kecskeméti ev. ref. főgimnáziumban a magyar nyelv, irodalom és a böl­csészet rendes tanára, életének 56-dik, buzgó tanári működésének 28-dik évében f. hó 2-án hirtelen elhunyt. Legyen áldott emléke a lelkes tanárnak! — Japáni kiállítás. Aehersold Leopoldina kisasszony, leányinternátusunkban a német és franezia nyelv mestere» igen érdekes kiállítást rendezett japáni tárgyakból, a főiskolai könyvtár uj, még üresen álló helyiségében. Örömmel hívjuk fel vidéki hitsorsosaink szives figyeL mét e kiállitásra, mit a pápa-városiak seregesen szem­lélnek már pár hét óta. — Statisztikai adatok a győri ev. ref. egy­házból, 1898. évről. Született fi: 35, nő: 25 = 60. A szülők 27 esetben egyező vallásuak; (ev, ref.) 28 eset­ben vegyes vallásuak. A 60 eset között 5 törvénytelen. 16-tal több született, mint 1897-ben. Konfirmáltatott fi: 22, nő: 24 = 46. 20 szál több mint 1897-ben. Házasságra lépett — az állami anyakönyvelés szerint — 80 pár. Ezek között tisztán ev. ref. vallásu 6 pár; vegyes vallásu 24 pár. A 30 pár közül ev. ref. templomban esküdött 18 pár; ág. h. ev. templomban 5 pár ; rém. kath. templom­ban 3 pár; egyházi áldással nem élt 4 vegyes pár. A 24 vegyes pár közül a gyermekek vallását illetőleg meg­egyezett 5 pár és pedig • az ev. ref. vallás javára 2 pár, a rém. kath. vallás javára 3 pár; 19 esetben nem történt megegyezés. Meghalt fi: 28, nő: 11 — 39. 6-tal kevesebb halt meg, mint 1897-ben. Kitért 2 férfi: az egyik Yaál (fehérm.) községi illetőségű waggon-gyári munkás ; a másik bpesti illetőségű, gyógyfü-árus-segéd. Áttérés nem történt. Beköltözött (amennyire a leglelkiismeretesebb utánjárás mellett kipuhatolható volt) 6 ev. ref. család. — Szabadelvű katholicisinus. Hansjakoh lel­kész, a ki mint jó népies iró ismeretes, bizonyos libe­rális katholicismust képvisel, Schell értelmében. Egyik könyvében („Erinnerungen einer alten Schwarzwäl­­derin“) igy ir: nem tartozom s nem is akarok tartozni azokhoz a kiskorúakhoz, a kik ma igy, holnap megint másként beszélnek és gondolkodnak, a mint épen eléjük adatik valami. Azokhoz se számítom magamat, a kik mindazt, a mit az egyház felsőbb orgánumai kinyilvá­­nitnak és elrendelnek, egyáltalán bölcs és időszerű do­lognak tartják és mindenre alázatosan hallgatnak, vagy épen még dicséretet zengenek. Manapság már sok em­ber szemében minden bizonynyal nem katholikus az, a ki nem tartozik ama kiskorúak, vakon engedelmeske­­dők és mindent türelmesen elfogadókhoz. Nekem azon­ban más és jobb felfogásom van a katholicismusról. Neki nem kell és nem is akar kiskorú rabszolgákat nevelni, hanem olyanokat, a kik szabad és öntudatos gyermekei az Istennek. Mert az igaz keresztyénség igazság és szabadság és nem az értelem szolgasága és a szellem hiánya. A jövő a vallásé, inkább mint eddig. Ezért oly könnyű volna napjainkban egy valódi ke­resztyén és katholikus világnézetnek utat törni, ha nem taxálnák a hívőket és nem azon mérték szerint akarnának velük bánni, a mely mértékben függenek és engedelmeskednek oly dolgokban, a mik nem tartoznak a keresztyénség lényegéhez. Es én úgy tartom, hogy nem azok a jó katholikusok, a kik mindenre ament mondanak, hanem azok, a kik szomorkodnak a) miatt, hogy napja inkban oly sok történik, a mi árt a vallás és az erkölcs igaz érdekeinek. Persze én már többször megbántam, hogy saját véleményem van. Felesleges ellenségeket sze­rez az ember magának általa; és a dolgok mégis csak mennek, a mint mennek, mert az emberek többsége megszokta, hogy vezessék és mindenben megnyugszik ; ezért sandán néz mindenkire és eretneknek tartja, a ki nem épen úgy tesz és gondolkodik, a hogyan ő“. . . „ E berlini hírhez a bonni „Alt. Kath. Volksblattu azt a

Next

/
Thumbnails
Contents