Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 30 29 megjegyzést fűzi, hogy sok ezer római kath. pap ép úgy gondolkozik, mint Hansjakob. A testi jólét miatt való aggodalom folytán azonban elmulasztják a következmények levonását, nem forditnak hátat a római katholikus egyháznak. Az a katholicismus, a melyik Istennek szabad, öntudatos gyermekeit neveli, 1870 jul. 18 óta a római egyházban végleg eltemettetett. — Adakozás a győri cv. ref. templomra Szomódi ref. egyház 12 frt. Léli Dénes 2 frt. Mohi-i ref. egyház 1 frt 50 kr. Pálffy József 2 frt. Bátorkeszi-i ref. egyház 1 frt 50 kr. Békéssámsoni ref. egyház 1 frt 31 I kr. Kis József győri presbyter gyűjtése 100 frt. mely összeghez a gyűjtő 50 írttal járult; Karsay Jolán 8 frt. Nagy János 3 frt. Nagy-saápi ref. egyház 6 frt 15 kr Özv. Bösentorfer Sándorné 5 frt. N.-kőrösi főgimn. ig. 1 forint. Tánezos János 5 forint. Gőgi András 2 forint, nagy-igmándi ref. egyház 2 forint 27 krajcár. Ajkai ref. egyház 3 forint 50 krajcár. Sax Ferenc 1 forint. Nagybányai tkpénztár 2 frt. Miskolcváros 5 frt. Czeglédi ref. egyház 5 frt. Nádudavari ref. egvház 2 frt. Magymrói ref. egyház 1 frt. Varjassy Mihály 40 frt. Szabó János győri presbyter 50 frt. Eitner József 5 frt. Győri ág. h. ev. egyház 50 frt. Nagysallói ref. egyház 10 frt. Moóri ref. egyház 10 frt 62 kr. Nagybányai ref. egyház 1 frt. Hernád-szurdoki ref. egyház 2 frt. Hálás kösszönet a kegyes szivü adakozóknak. Szabó Zsigraond, lelkész. — Francia konvertiták. Dacára annak, hogy a klerkálisok azt vetik szemükre a francia protestánsoknak, hogy* ők rossz hazafiak, a protestántismus mégis szép sikereket jegyezhet fel. Ilyen a katholikus papoknak még mindig tartó áttérése a protestáns egyházba Nem rég pedig egy egész falu, 500 lakossal, a kikhez a szomszédságból még 82-en csatlakoztak, tért át a protestáns egyházba. Lelkészük igen elhany*agolta úgy a templomi szolgálatot, mint a gyermekeknek a vallásban való oktatását. Egy ideig a sekrestyéssel pótoltattatták a pap mulasztását. A nyár folyamán azonban meghívták az evangéliomi társaságnak egy ágensét, hogy látogassa meg őket. Ez eljött, istenitiszteletet tartott a templomban és nagyon megkérték, hogy ismét jöjön el hozzájuk. Látogatásának a formális áttérés lett az eredménye. Az áttért papok számára létesített asylum igazgatójának (Páris) legújabb közleményei szerint minapában már a 81-dik katholikus lelkész jelentkezett az asylumba való fölvételre. Az igazgató azt hiszi, hogy nem tűloz, ha azt állítja, hogy Franciaország 70000 papja közül 20000 titkos apostata. — A protestantizmus Spanyolországban. Az „El Christiane“ spanyol evang. lap megemlékezvén a számos francia papnak a protestantismusra áttéréséről, azt mondja, hogy ugyanazt lehetne hírül adni Spanyolországból is, ha itt teljesen nem hiányoznának az eszközök alihoz, hogy az átlépettek részére a megélhetést és theol. tanulmányaik tökélelesitését lehetővé tegyék. Nem áll, hogy Spanyolország teljesen érzéketlen az evangéliomi igazságok iránt. Ha a munkás, kézműves, az alkalmazottak, általában mindenki, a ki szerencsétlenségére az evangéliomi hitet vallja, százféle módon nem üldöztetnék: akkor a protestáns templomok nem fogadhatnák be azoknak nagy részét, a kik titkon ezen a hiten vannak már. „Ha abban a helyzetben volnánk, hogy a protestantizmusba átlépő papoknak tényleges segélyt nyújthatnánk : a spanyol klérus nagy része mellettünk nyilatkoznék.“ Spanyolországban most 56 ev. lelkész működik és 35 evangélista meg 16 segítő. 116 iskolába 61 tanító és 78 tanítónő van alkalmazva, a kik 2500 fiút 2100 leányt tanítanak. A 80 evang. vasárnapi iskolát 3250 gyermek látogatja. A spanyol protestánsok hat rendesen megjelenő lapot adnak ki. Az evangélikusoknak Madridban van templomuk, iskolájuk 7 osztálylyal, árvaházuk, ifjúsági otthonuk gimnáziummal és könyvkereskedésök. — Jezsuiták körútja, úgy a napilapok, mint egyházi lapjaink is fölemlítették már, hogy a jézsuiták egyszer itt, másszor amott tűnnek fel. Egyebek közt voltak Sárospatakon is, kai’ácsony előtt Pápán is. Megbízható helyről hallottam, hogy Veszprémben egy 14 éves, Pápán egy tizenhétéves leánykához olyan kérdést intéztek a gyónószékben, a min a szülők igen-igen megbotránkoztak. Prédikácziójukról azt beszélik, hogy igen nyers, néha épen drasztikus. Mindezt tulajdonképen csak bevezetéseképen említjük föl az alábbi hírnek. A i rőt. Egyházi és Iskolai Lap novemberben szóvá tette, hogy a jezsuitáknak Magyarországon nincs törvényes alapjuk. E miatt Tomcsányi jézsuita a következő levelet intézte laptársunkhoz : Tekintetes szerkesztőség: A „Prot. E. és I. Lap.“ november 14 iki számában a jézuötársaságiakról ez áll : „Az a sötét sereg, a melyet Németország befogadni nem, akar, hazánkban szabadon él s végezi rettenetes munkáját, annak dacára, hogy országos töroényeink tiltják itt létezését.’'' Bízom a t. szerkesztőség igazságszeretetében s reményiem, hogy legközelebb szives lesz Lappban ázokat a törvényeket pontosan idézni, melyekre a jelzett helyen utal. Mert tán csak nem írnak az urak kellő megfontolás nélkül!? Azt a számot azután, melyben ezen törvényeket idézni szívesek lesznek, kegyeskedjenek nekem megküldeni, hadd okuljak. Négy évig tartottam Budapesten három templomban sz. beszédeket; beszéltem sokszor és sokról; de a protestánsok dolgairól soha, Nos, kedves uram, három hétig várok, ha ez az ügy a „Prot. E. és I. Lappban el nem lesz intézve, ezrek lógják hallani jogos panaszomat az urak ellen stb. Tomcsányi Lajos. * * * E levélre, a mely a Mária-utcából van keltezve s a melynek Írója bizonyára annak a szerzetesrendnek a tagja, a melynek Magyarországon törvényes létezését kétségbe vontuk, a kikötött három hét előtt a következőkben adjuk meg feleletünket: A jezsuitarendet eltörlő „Dominus ac Redemptor noster“ kezdetű pápai brevét Mária Terézia 1773. november 26-án kiadott rendeletével placetizálta, s igy a jezsuitarendnek Magyarországon való eltörlése, az államfő legfőbb fejedelmi joga érvényesítése mellett, tényleg megtörtént, a mit mutat az is, hogy ezután a jezsuitarendházak feloszlottak, fagjai vagy külföldre vándoroltak ki, vagy pedig benmaradva a hazábaD, mint
