Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
Tizedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1899. május 21. P ü ii 1; ö s rí. Pünkösd napjáu Istennek nagy és dicsó' tényét, a világot céljára elvezérlő, kormányzó munkásságát ünnepli a keresztyén egyház. Ez ünneplésünk alapjául szolgálnak az első Pünkösd csodás eseményei: a Szent Lélek kitöltetése és a keresztyén egyház megalapítása. Mely eseményekben Isten, mint megállapított világterve valósításának utolsó mozzanatában, arról intézkedett, hogy a meghalt és feltámadott Idvezitő által véghez vitt váltság minden i<J.ökre kiható élet-elo legyen. <Arrói intézkedett és gondoskodott, hogy Istenországa, megalapítójának rövid földi élete és erőszakos halála miatt kárt ne szenvedjen, hanem bűn rongálta nyomorult földünkön megszilárduljon és idővel annak egész kerekségére kiterjedjen. Arról biztosított, hogy a bűn elleni harcunkban a tóveteg és gyarló ember uincs magára hagyatva, sőt az Ő vezetése alatt ellenállhatlanul haladhatunk előre. A nyugtalan emberi elme számtalanszor megkísértő az első Pünkösd csodás eseményeit, úgy a mint az apostolok cselekedeteiről Írott könyv második részében leirvák, lélektani alapon megfejteni. A tanítványoknak a Szent Lélek vételét közvetlenül követő nyílt és bátor föllépését sokszor elmés, sokszor együgyü magyarázatokkal próbálták érthetővé tenni. De bármint gyúrják, forgassák, rostálják is e történetet, hogy mély jelentőségétől megfosszák: sikertelen munkát végeznek. Igaz volta mellett kezeskedik az egyház megalakulása, létele, fenállása, küzdelmei, győzelmei és terjedése. Az apostolok felbuzdulása, leiköknek ez ittassága (Ap.-lok. cs. II. 13.) nem oly pillanatnyi felhevülés volt, milyet a múlt kedves emlékein való merengés, vagy a nagy igazságtalanságoknak emlékezete bennünk egyszer-másszor rövid időre keltenek. Hanem lényüknek teljes és olynemü megváltozása, mely attól a pillanattól fogva állandó és maradandó volt. Mi más történhetett volna bennük és velők, minthogy az ígéret szerint «felöltöztettek mennyei erővel» (Luk. 24: 49j. A magasabb, nemesebb szellemi életre hivatott emberi lélek csak úgy lehet részese ama magasabb Életnek, ha annak szerzője, az isteni lélek reája hat, megilleti.» Szükség néktek ujonnau születnetek. A szél, a hová akar fúni, fú és annak zúgását hallod, de nem tudod liounét jő és hová megyen: igy vagyon minden, a ki Szent Létektől születik» (János 37: 8.) A bűn ellen való iszonyt, Isten iránt való szeretetet, a magasabb életre való törekvés lelkesedését csak az gerjesztheti fel bennünk, a ki «keresztel Szent Lélekkel és tűzzel,» (Máté 3: 11.) A rationalistáknak a Szent Lélekről való silány elméletét maga az Egyház története cáfolja meg. Hogy lehetne a Szent Lélek csak más neve a keresztyén közvéleménynek ? Lehet-e szó az egyház közvéleményéről az egyház létele előtt ? Lehet-e az egyház életében előjött nagy változásokat pl. a vallásos megújhodást, a reformációt a keresztyén közvéleménynek tudni be, holott az épen a megromlott közvéleménynek ellenére vitetett keresztül?! Tizennyolc század története tanítja minekünk, hogy az egyházat az emberek által készített szírieken és örvényeken keresztül a Szent Lélek vezérli. Az ő vezérlete 'alatt lett a keresztyén vallás világ meggyőző hatalommá. Az a Lélek megvan ma is, él, hat, munkál ma is. Az Ígéretnek Szent Lelke miként az első keresztyéneknek, minekünk is «a mi örökségünk-21
