Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-07 / 19. szám
299 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 300 a frigy. Miért esketünk, midőn a mai anyagi világban mi az Ur szolgái, az Ur házában, igen gyakran hamis esküt fogadunk el, sáppadt reszkető nő ajkairól, kit a szülői kényszer, vagy az anyagi, vagy becsületbeli kérdések visznek a rózsás (?) de tövises igába ? ? Miért kell azoknak esküdni, a kik szeretik egymást? Tanítja a szent írás? A ti beszédetek legyen úgy vagy nem úgy ... ezt mondja a nagymester. Szent az eskü ? Hiszen mi tesszük szentségtelenné, ha tudjuk, hogy hamis. De nincs is értelme a szent-irási alapon. J£s kérdem: miért kell esküdni azoknak, a kik nem szeretik egymást? Szcntebb igy a házasság, a mely az Ur házában, egy hazugsággal kezdődik? Isten előtt hazudnak, a ki látja a sziveket és veséket. Ne, Ne ! Ne követeljük az esküt, mert vétkezünk az Isten előtt, az Ur házában. Erről különben bővebben fogok szólni az uj Agenda kérdésénél. Erősen szükségesnek tartom egy uj Agenda szerkesztését. Még erről külön cikkben fogok szólani a Nt. Szerkesztő Ur engedelmével. így szintén részletesebben fogok szólni a kúra pasztorális nevezetesebb kérdéseiről, a pap magán életéről és működéséről, a vallásos érzés és az erkölcsi élet ápolásáról. Mező Lajos, áliai.dó s. lelkész. íjpyfjázi étet. Levél Horvátországból. Nagy tiszteletü Szerkesztő Ur! Tudom, lélektani s tapasztalati igazság : minél távolabb s nehezebb küzdelmek között van a gyermek, annál melegebben gondolnak rá a jő szülők, annál szívesebben veszik, ha hallanak körülményeiről. Engedje hát meg Nagvtiszteletüséged, hogy a távol vad idegenbe küzdő, hű magyar protestánsokról egy pár sort Írjak, hogy szerető jó anyánk, egyetemes magyar evangéliomi egyházunk egyet-mást tudjon rólunk. A küzdelmes távolban is nyílnak örömvirágaink. Jó atyánk, főtiszteletü s méltóságos püspök urunk, ki a horvát missziónak erős kézzel lendületet adott, nem feled el minket. Gondoskodik rólunk ; megnyitotta számunkra befolyásával egy nemes szív ajtaját, hogy drága adományt eszközölve, éltesse szegény gyülekezetünk hitét, reményét. Méltóságos Gelléri Szabó János, a dunántúli egyházkerület tanácsbirája e jó szív, ki a daruvári ev. ref. misszió egyháznak egy díszes urva sorai kelyhet ajándékozott, hogy a húsvéti szent gyülekezet öröme annál nagyobb legyen. Örömtől lángoló képzelettel, úgy tartám kezemben e kelyhet, mint a hogy Nagy Konstantin látta a keresztet, hallván a szót: ezzel győzsz ; azzal a külömbséggel, hogy éreztem kicsiny és gyarló voltomat. S mintha azonnal teljesedni kezdett volna reményem, mert a feltámadás ünnepét egyházunk belső életének egy jó fokkal való emelkedése példázta. Lélekemelő volt látnom a zsúfolásig megtelt templomot, különféle nyelvből s a mi örvendetesebb különféle hitből. Úrvacsorájával élt 188 magyar, lő cseh ev. ref. hivő, — 45 ág. ev. német. Ezeken kívül voltak többen nem csak protestánsok, hanem mintegy 110 róm. kath. magyar is, kiket az édes magyar szó vont körünkbe. A második nap délutánján a hallgatóság majdnem tisztán rom. kath. magyarokból állott. Az egyház nem csak belsőképen, de külsőleg is él. Örvendeztem tehát mindazon körülményeknek, melyek egyházunk külső életét érintik jótékonyan. Sok reményt keltett bennem e tekintetben egy, a horvátországi evangéliomi egyházakat ápril havában, Daruvárt 23—24-én, a szomszéd egyházakat 25—■ 2ő-án ért s a Gusztáv Adolf egylettől kiküldött látogatás. Ugyanis két német evangélikus lelkész : Rosenthal Harthából, Jentsch Striessenből, mint a G. A. egylet megbízottai sorba látogatták a horvát prot. miszsziókat. Daruváron, mint a szomszéd missziói egyházaknak geographiai s érintkezési központján a lelkészi lakon jöttek össze a szomszéd misszionáriusok és presbitériumaik, hogy üdvözöljék s egy hosszabb értekezleten informálják a kedves vendégeket, a kik részletesen kitu- ' dakolták, följegyezték az állapotokat, elérendő célokat, hiányokat s a legmelegebb hangú üdvözletükben biztosítottak bennünket, hogy a távolból is szeretettel gondol reánk a munkás Gusztáv A. egylet, s hogy várhatjuk gyengeségeinknek a lehetőség szerint való támogatását. Egyúttal rámutattak arra is, hogy a horvátországi protestánsok előtt nehéz, de szép feladat áll: ott az evangéliomi világosságot minden erővel tovább és tovább terjeszteni. A mennyei Atya áldása, a Szent Lélek kegyelme s e földön jóakaróink hathatós pártfogása segítsenek elő bennünket, hogy valóban győzhessünk az evangéliom erejével s mind többen igyanak örök életnek italál evangéliomi egyházaink szent kelyheiből. Daruvár. Nagytiszteletü Tanár Urnák testvére az Urban Eöldvary Jenő, daruvári ev. re;', misszionárius. Lapszemte. Sárospataki Lapok. 5—13 sz. Rarangodi „Az ébredni kezdő protestáns lelkiismeretu ez. alatt megirt czikkében abban látja a protestáns lelkiismeret ébredezését, lmgy kezdenek hangok emelkedni azon eljárás ellen, hogy ministeri rendeletekkel ünnepeket statuálnak, mire nincs joga sem a miniszternek, de még az országgyűlésnek sem mindaddig, mig a protestáns egyház szabad vallásgyakorlatát országos törvények biztosítják. Szuhai Benedek „Oáz a sivatagban“ ez. alatt meleg lelkesedéstől áradó szavakkal ünnepli azt a nevezetes eseményt, hogy a Károlyi Gáspár három százados bibliája ó-szövetségi részének átdolgozott kiadása megjelent. Méltán mondja, hogy nevezetes irodalmi esemény ez, mely megérdemli tőlünk , hogy egyházi életünk sivársága között mint enyhet adó s lelket felemelő oázt üdvözöljük. Helyesnek tartaná, ha az átdolgozok iránt úgy fejeznénk
