Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

297

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

298

Ez egyházi anarchismus átragadhat az államra is. Elég az eszme, hogy azok előtt, a kiknek vérében van az örökös ellentétes törekvés, ha nem is megbuktassa, de örökösen nyugtalanítsa az államot, mint véres fejű rém. Az egyház bukása maga után vonhatja az államét is. Egyháznak és államnak egymásra kell támaszkodni, mint lélek és testnek. Ep testben van ép lélek és megforditva. Ha beteg a lélek, a test is érzi és sorvad és viszont. Arra nincs szükségünk, hogy az állam védje a hitéletet, de ne is engedje elzülleni az egyházat. A hit él! A hit halhatatlan. A vallásos érzés velünk születik, mint az igazságosság érzete, mint a szép iránti érzék. Az a szívben van. Isten oltotta belénk magát. Nem a hittudat fásult meg, hanem a külsőségekben csökkent a bizalom. Az állam nyit tág teret az egyházi anarchizmusnak. Ismétlem, hogy az állam nyit tág teret az egyházi anarchismusnak. Jól tenné az állam, ha nem feledné Voltair azon szavait: „Ha nem volna Isten, kéne egyet felfedezni.“ Ha nem volna egyház, kellene, hogy az állam biztosítsa a felállását, létezését és virágzását. Az állam elhintette az anarchismus magvait saját kebelében, mert az egyház „státus a státusban.“ Az erkölcsi élet lüktetése és a szív vérkeringése az államban az egyháztól függ. Mert józanul irányított vallásos élet egyházon kiviil nem lehet. Ha a hit hamis prófétákra bizatik, vagy állami hivatalos büróra : jaj akkor az erkölcsi és vallási életnek.

Nálunk olyan tünetek nincsenek, mint a francia forradalom idejében, hogy az Istenben vetett hit az észnek alárendeltessék. Az ott is csak egy tünet volt, egy aberratio. A szellemi fejlődés egy téves mozzanata. Tudjuk, hogy a kik legfőbb imádói voltak az „Esz“ kétes jellemű Istennőjének: azok tiporták először a porba az „Esz“ oltárát és szónokoltak mélyen és nagyhatással a hit oltárának dicsőségére. Nálunk ilyen téves tünetek nincsenek. A mi népünk józan és vallásos. Feltennünk sem lehet, hogy a hittudat csökkent volna.

Első és legfontosabb teendőnk volna, bármiféle új források alapján és áldozatok árán a papbért azaz az •egyházi adót eltörölni. Leghelyesebb és legszebb volna ez^az államtól, mert a mi országos Domesztikánkból nem telik. Az állam későre gondol arra, hogy a ref. nép, az az a protestáns egyházak sorsán enyhítsen. Pedig az állam fejlődését, haladását, szabad irányban, magasabb és nemesebb vívmányait és intézményeit a protestantismusnak köszöni. Ez volt hatalmas támasza és alapköve. Erre épi tette, erre a kősziklára a'kotásainak legnevezetesebb jeleit, alkotmányát és szabad jogait. Kár, hogy az állam még nem ért meg az egyházi adó eltörlésére. A katholikus vagyon tényleg, történelmi és jogi szempontjából: állami vagyon. Ha már az állam támasza és talpköve a prot. egyház és igy az állam szivéhez közelebb van, miért ad az anya csak egyik gyerekének kenyeret ? ? Vagy az egyik gyerek csak arra való, hogy söpörjön, tisztogasson, építsen, a másik meg heverjen. Ne legyenek az államnak mostoha gyerekei. Vegye azt a vagyont, a mely az övé és támogassa vele az összes jelekezeteket egyformán és érdemszerint az összes lelkészt állásokat és iskolákat. Eszközölje a tanügy és a hitélet szabad és ingyenes fellendülését. Ingyenes, tandíjmentes iskolákat állítson állami felügyelet mellet és állami nyelven, az az magyar tanrenddel és ingyenes lelkészi állásokat és egyházakat. A nép elvész hit és tudomány nélkül. Az állam elbukik, ha nincs iskolája és lelkésze. A sok millió katona szuronya nem védi meg a sülyedéstöl. Ébredjen fel az állam, önerejének és jogainak tudatára. Ne hizlalja a tespedőket és a sötétség hirdetőit és tenyésztőit.

Vegye vissza az állam a saját vagyonát, a kath. vagyont és tegye ismét nemzeti vagyonná, a magyar nyelv, a tudomány és a hit élesztőjévé. Ma már nem tartanak hadseregeket a haza védelmére a kath. püspökök. Egyébre költik el királyaink által adományozott javaik jövedelmét, a mely hadsereg tartására Intés tudományos célokra adatott, sőt ma az államnak ellensége a klérus, ha nem is nyíltan, de azért észrevehetően. Ne hunyjon szemet az állam, hanem legyen ébren és igazságosan bánjék el az összes állami javakkal, az állam üdvét ápolva az állam pénzéből. Ne aludjunk, mert késő lesz a felébredés. Jobb adni a jogot, mint megvárni, hogy követeltessék. Erre tanít a történelem.

A hitélet föllendülését ápolhatjuk és eszközölhetjük még uj szabású, eszmékben gazdag, a nép szivéhez és értelméhez szóló egyházibeszédekkel. Ne feszegessünk dogmákat a templomban és ne vegyük át a mások régi módi, ó stylü beszédeit. A mit a magunk szavaival mondunk el, a nép értelméhez és szivéhez szólva : többet épit, mint bármely remek iró bemagolt beszéde. Dobjunk eszméket és életigazságokat a nép közé. Beszéljünk olyan dolgokat, a mik érdeklik és vonzák a templomba. Természetesen evangéliomi alapon és szentirásból igazoljuk tanainkat. Egy erkölcsi tartalmú mese, szent történet, jobban leköti a nép és hallgatóság figyelmét, mint egy felületes, eszmékben és életigazságokban szegény, de dogmákkal teljes 4—5 részre felosztott egyházi beszéd. Nem kell egyszerű és tanulatlan nép előtt homiletikailag remek felosztású beszédekkel kínlódni. En 1888. óta hirdetem isten igéjét a nekem adatott tehetség szerint és tapasztalatból állítom, hogy sokkal nagyobb hatása van a Dávid és Góliát meséjének élénk előadás és erkölcsi igazságainak levonásával a templomban, mint bármely jól kidolgozott homilétikai remek műnek. Ezzel nem azt mondom, hogy dobjuk el a homiletika szabályait, hanem csak azt, hogy a népnek ne szónokoljunk, hanem tanítsuk egyszerű és eszmedus tartalommal. Továbbá tekintettel arra, hogy uj állami, egyházi törvények vannak, uj helyzet és uj körülmények : át kell alakítani a liturgiába szertartásokat is az igényeknek megfelelőkig. Nem csak, de mindenek előtt az u. n. polgári házasok esketését el kell törölni. Mindenek előtt! Miért eskessünk és kössünk, ha nem oldhatunk ? ? Mi esketünk és ha elválnak minket meg sem kérdeznek és ha újra kötnek polgári házasságot az elváltak: ismét esketünk. Elég szép és felemelő egy áldás az Isten házában az Ur szolgájától. Ez eléggé megszenteli a polgári kötést. így szent