Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
245 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. viselniük kell. Kerületenként az állami egyenes és az egyházi adó relácziója a dununelléki kerüMben: 41-12 % a dunántúliban 4498%, a tiszáninnenihe*: 61-04%, a tiszántúliban: 54.89%, az erdélyiben: 84-95%. De nő o százalék, ha lejebb megyünk az egyházmegyékhez, a gyülekezetekhez, s külön-külöu leszállunk az egyes tagokhoz, kivált a legkisebbekhez, a 10 frt állami adónál kevesebbet, vagy épen semmi állami adót nem fizető' tagokhoz. Például egy házatlan zsellér fizet 13 frt 38 kr egyházi adót, vagy egy napszámos fizet 11 frt 42 kr egyházi adót, de már házas zsellér 15 frt 22 krt. Micsoda elenyésző ehhez képest a 4/8-ad telkes gazdának a 25 frú 47 kr! Ilyen adatokkal részletesen ismerteti a jelentés az adózási viszonyokat és kimutatja, hogy az adózási rendszerek szerint az, a ki 0-2 frt állami adót fizet, annak egyházi adója 2—5 frt, 2 — 5 frt állami adóra 3 irt 83 kr, 5—10 frt állami adóra 6 frt 79 kr. egyházi adó esik. A jelentés kimondja, hogy feltétlenül gondoskodni kell ennek az állapotnak megszüntetéséről és ezért indítványozza : Egy külön bizottság küldessék ki, a mely egyházi adózási viszonyainkat tegye beható tanulmánya tárgyává a most beküldött adatok felhasználásával és a menyiben szükséges, azoknak az illetékes fórumokkal való közvetlen érintkezés folytán leendő kiegésszitésével. Ez a bizottság azután a maga tanulmányának eredményeképen dolgozzon ki egy adózási reform-tervet, különös tekintetbe véve azokat az előkészületeket, is, a melyek a pénzügyminisztériumban foyamatban vannak, illetőleg tervben vannak, az állami egyenes adók reformjára vonatkozólag. Ez adóreform terv a bizottság által elkészíttetvén, küldessék meg az egyes egyházkerületekuek, ezek utján nz egyházmegyéknek, hogy az autonomikus utón már e kérdés előkészítve mehesen a legközelebbi zsinat elé. De mondja ki a konvent azt is, hogy az egyházkerületek utasittatnak, hogy az adózási viszonyokkal minél sürgősebben foglalkozzanak -addig is, mig az adóügy egységesen rendeztetnék, lehetőleg már a legközelebbi rendkívüli konventre terjesszék be adataikat, de ha talán ez az idő rövidsége miatt kivihető nem volna, akkor mindenesetre a jövő évi konventre kellő időben oly munkálatokat nyújtsanak be, a melyek alapján a segélyezés eszközölhető legyen. A beterjesztendő munkálatoknál az e nemű segélyezésnek amaz elvét kell szem előtt tartani, mely szerint a konveut egyenesen magukon a túlterhelt adófizetőkön kíván a maga nyújtandó sekélyévéi enyhíteni, addig is, mig az adózás rendezve lesz. Antal Gábor elismeri, hogy ez az egész ügy s általában az egyházi terhek könnyítése a legfontosabb ügye az egyháznak, mégis a jelen esetben kénytelen kinyilvánítani, hogy miután három egyházkerület semmiféle javaslatot nem terjesztett be, először alkossanak szabályzatot arra nézve, hogy miként segítsenek a nagy7 adó teher alatt levő egyháztagokon. A másik kérdés, hogy mennyit tartsanak vissza segélyezésre. Szerinte legjobb segítség a tőkekamat segítség és az egyházi adó terhein is ilyen módon szereti e segíteni. Szilágyi Dezső helyesli, hogy az egyesek terhén segítsenek, mert a kép sokkal gyászosabb, mint a hogy7 azt 216 a bizottsági jelentés feltünteti. Az az ősi önfe’áldozó erő már bomlik és ilyen teher mellett nehezen tart ki sokáig, ha az adórendszert meg nem változtatják. A segélyezés teltételévé tenné, ha a gyülekezet már előbb az egyházi adó arányos felosztását megvalósította. Autonomikus törvényeink szerint most ezt csak maga az egyház kezdeményezheti, de valljuk meg az igazat, erre nincs kilátás, miután pedig reájuk se parancsolhatunk, legcélszerűbb az általa említett feltételhez kötni a segélyt. Tisza Kálmán a dolog tisztázása céljából kívánja megjegyezni, hogy a bizottság jelentésében két javaslat van. Az egyik a jövőre vonatkozik, a másik azt célozza, hogy addig D, mig zsinati intézkedés történne, segítve legyen a nagy terhek viselésénél az egyes egyházi tagokon. Gróf Déyenjeld József azt hiszi, ha a segélyezést megkezdi a konvent, tömegesen fognak segélyért folyamodni, tehát az indítványa, hogy egyelőre halaszszák el a segélyezést és a jelenleg erre a célra szolgáló öszszeget tegyék félre. fi ej es István a múlt évben megbízást nyert, hogy az dóügy rendezése céljából terjesszen be rendszeres javaslatot Megvallja, hogy ő ezt a megbízatást nem teljesítette, mórt a szükséges adatok nam állottak idejében rendelkezésére, de ha beválasztják abba a bizottságba, mely ebben az ügyben ki lesz küldve, szives készséggel részt vesz a munkálat elkészítésénél. De most is abban a véleményben van, hogy kicsi ös-zeggel ezt megkezdeni nem lehet. Ő ezt a dolgot úgy gondolta volt a múlt évben, hogy a konvent összeiratja az adóösszeget, levonja ebből a túlságos terhet és az igy mutatkozó hiányt pótolja majd a kongrua. De ezen ma már túl vagyunk és igy a bizottságnak az lesz a feladata, hogy addig is, mig a zsinat rendezi ezt az ügyet, megadja a szabályt a segétyezésre nézve. György Endre nagy és megfontolandó kérdésnek tartja, hogy kivegyük-e a gyülekezetek kezéből az adókulcsot és uj rendszert alakítsunk vagy maradjunk a réginél. Ezek akármilyen rosszak, megszokott dolgok már, de hogy egészen uj elvet hozzunk életbe, nem látja a dolgot arra megérve. Tisza Kálmán azt fejtegeti, hogy a rendszer megváltoztatása. vagy uj elvi alapok behozása a zsinat feladata. Ha a múlt zsinaton a fokozatos adókötelezettség kimondatott volna, most nem lenne semmi baj. Elfogadja, hogy készítsen a bizottság javaslatot a jövőre és örvendeni fog, ha elkészül vele a jövő zsinatig, mert egy ilyen javaslatnak előbb meg kell járni a kerületeket és megyéket, ez pedig sok időt vesz igénybe. Elfogadja azt D, hogy bizonyos összeget tegyenek félre már most, mely a tőkesegélyezés módszere szerint lesz kiutalandó a terhek könnyítése céljából. Szilágyi Dezső a jövőt illetőleg elfogadja a javaslatot, csak az egységes kifejezést óhajtja kihagyatni, mert meggyőződése szerint egységes adókulcsot behozni nem lehet. A mi pedig az időközi segélyt illeti, ismét arra kéri a konventet, hogy kösse a segélyt ahoz a feltételhez, hogy a gyülekezet behozza az arányos egyházi adózás módszerét. A konvent ezek után kihagyja a javaslatból az egyséues kifejezést és az időközi segélyt a Szilágyi Dezső által javasolt feltételhez köti. 16*
