Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 248 Elnök az ülést tíz percre felfüggeszti és elrendeli a szavazást az üresedésben levő birósági székek betöltésére. Általános szavazattöbbséggel rendes konventi birókul megválasztattak : báró Bánffy Dezső és Czike Lajos. A megválasztott két biró közül báró Bánffy mint kerületi főgondnak nem köteleztetik eskütételre, Czike Lajos azonban, a mint Tisza Kálmán ismét megnyitotta az ülést, az esküt a konvent előtt letette. (Folyt, köv) Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. (Vége.) A középiskolák vagyoni állapotáról igen érdekes kimutatást terjesztett be Váró Ferenc gimn. szakelőadó, azonban ezen adatok egy része, különösen a mely a főiskolákkal kapcsolatos intézetektől érkezett be, hiányos és igy kiegészítésre szorul. Épen igy nem egészen megbízhatók azok az adatok sem, melyek a középiskolai tanulók segélyezésére vonatkoznak, hiszen, hogy csak saját intézetünket emlitsük, Pápáról az lett beterjesztve, hogy nincs a tanulók segélyezésére semmiféle alumniumi tőke. A nem ref. iskolába járó növendékek vallásoktatásáról dr. Antal Géza terjesztett elő részletes jelentést, mely mutatja mennyi teendő várakozik e téren is egyetemes egyházunkra. 65 helyről érkezett be a kérdésre az a válasz, hogy külön hitoktatói állás szervezése szükséges. Az egyetemes tanügyi bizottság Fejes István, György Endre, R aided György s mások hozzászólásai után azt javasolta a konventnek, hogy hivja fel az egyházkerületeket, hogy a jövő évre részletesen megokolt felterjesztésben mutassák ki, mely egyházakban képez a hitoktatói állás szervezése elodázhatlan szükséget, s a költségek fedezésére mely forrásokkal rendelkezik az illető egyház, az egyházmegye és az egyházkerület. Hosszú vitát provokált a nyíregyházai egyháztanács felebbezése a tiszántúli egyházkerület azon határozata ellen, hogy a nyíregyházai ág. ev. főgimnáziumba járó ref. növendékek vallásoktatását a lelkész végezze. Fejes István az ügynek a konvent által leendő tárgy altatása mellett szólalt fel, mert ez az ügy nem közigazgatási, hanem közoktatási ügy. Antal Gábor rámutat arra, hogy ilyen megkülönböztetést az Egyházi Törvény nem ismer, hanem csak közigazgatási és fegyelmi ügyeket. Hozzászóltak még Búza János, Sass Béla, Radácsi György, Váró Ferenc, dr. Bctczoni Lajos s mások, végre az előadónak, dr. An'al Gézának javaslata fogadtatott el, hogy az ügy mint konvent elé nem tartozó, elutasittatik ugyan, de az előbbi ponttal kapcsolatban a tiszántúli egyházkerület figyelme a nyíregyházai főgimn. vallástanitási ügyére különösen is felhivatik. A népiskolai ügyeket a lemondott H. Kiss Kálmán helyett Radácsi György referálta. Beható eszn ecsere indult meg a kán torta dtói javadalmazásnak a nyugdíjigényre beszámithatósága felett. Mivel a kormány ott, a hol a kántortanitóságnál a jövedelem külön kitüntetve nincs, az összes illetmények felét veszi kántori, a felét tanítói jövedelemnek, s mivel ez az eljárás tani tóink nyugdíjjogosultsága szempontjából felette sérelmes, azt javasolja az egyetemes tanügyi bizottság, hogy a konvent Írjon fel a kormányhoz, hogy ott a hol a jövedelmek külön kitüntetve nincsenek a jövedelem 2/3-ad része számíttassák tanítói, s egy-harmad részi kántori jövedelemül. A vita, a melyben az Egyetemes Tanügyi Bizottság számos tagja részt vett, igen érdekesen világította meg azt a tájékozatlanságot, melylyel ezen kérdésben az egyházkerületek általában viseltettek. Hasonlóan hosszas vitát provokált a tanítói korpótlékok kérdése. Több, erre minden tekintetben jogot tartó egyház lett a korpótlék folyósítása iránti kérelmével elutasítva. A tiszántúli egyházkerület ez ügyben egy javaslattal áll elő, hogy mindenütt ott, a hol a kultuszadó az egyenes adó 5 % -nái magasaabra rug, a kormány az 1868 : XXXVIII. t.-cikk értelmében kÖteleztessék a korpótlék folyósítására. A tiszántúli egyházkerület ezen határozata mellett érveltek főleg dr. Baczoni Lajos és Sass Béla, mig Lej es István, Czike Lajos és dr. Antal Géza az 1893. XXVI. t.-cikket állították osak kiindulási alapul vehetőnek, s előzetes számítás nélkül egy egészen más alapra helyezkedést nem tartottak kívánatosnak egyházaink érdekében, s csak a jelen korpótlékok folyósításának szorgalmazását vélték kimondandónak. A hosszúra nyúlt vita végén jelent meg Antal Gábor püspök, kinek azon kijelentése, hogy a kormány a tanitói korpótlékokat most már gyors egymásutánban folyósítja, általános megnyugvást keltett s épen ezért egyhangúlag elfogadták Fejes István indítványát, s a korpótlékok sürgős folyósításáért fölterjesztést javasolt a bizottság a kultuszkormányhoz. A tanító hiányról beérkezett jelentések azt mutatják, hogy körülbelül 300 iskolánk van olyan, a hol nincs tanító. Az ügyhöz Czike Lajos, Fejes István, dr. Antal Géza, Búza János, Szekeres Mihály s mások szóltak hozzá és határozatba ment, hogy kerestessék meg a kormány, hogy a tanitóképezdékben minél több ösztöndijat alapítson, s ugyanez az eljárás figyelmébe ajánltassék a ref. tanítóképző intézeteket fentartó testületeknek is. Raided György referált a theologiák helyzetéről, mely ügynél egyrészt örvendetes tudomásul vétetett, hogy a növendékek létszáma némileg emelkedőben van, de másrészt sajnálattal konstatáltatok, hogy a létszám még most sem elegendő a hiány pótlására. György Endre a theol. akadémiák egyesítésének eszméjét veti föl, Fejes István arról a lehetőségről beszél, hogy egyes egyházakat levitaságokká kell átalakítani. A kifejlődött érdekes diskusszió azonban csak magánjellegű maradt, mert határozat semmi irányban nem volt hozható. A népiskolai ügyek egy része nem volt letárgyalható, mert H. Kiss Kálmán lemondása után csak a jelen gyűlés választhatott szakelőadót, a mi meg is történt, megválasztván e tisztre Búza János sárospataki tanárt, kinek működése elé joggal tekinthetünk várakozással. Még számos kisebb jelentőségű ügy került megvitatás alá s ezután Dóczi Imre az E. T. B. három napig tartott ülését berekesztette, úgy hogy negyedik napra már csak a jegyzőkönyv hitelesítése maradt. i
