Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
Tizedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1899. április 16. Az egyházi adózas rendezese. A miről eddig inkább csak egyesek, lelkészi értekezletek és egydvét egyházmegye tanácskozott, t. i. az egyházi adózás rendezéséről, hozzá méltó komolysággal foglalkozott azzal a múlt héten egyetemes konventünk is. A közalapi végrehajtó bizottság ide vonatkozó jelentéséből látjuk, hogy a református egyház tagjainak egyházi adója az állami adóhoz viszonyítva átlag 47-80% , ebbe azonban még nincsenek beszámítva azok a terhek, a mik építkezések alkalmával hárulnak rájuk. Biz ez, ha mindenütt csak (?!) ennyi volna is, igen nagy teher. Dicséretre méltó az az áldozatkészség, a mit ennek eddigi nyugodt viselésével híveink tanúsítanak. De másrészről nem csoda, ha itt-ott im már nem titkolhatják tovább a legszegényebb egyháztagok, hogy ha leroskadni nem akarnak, kénytelenek menekülni viselése elől még meggyőződésük, szent hagyományaik, boldog összeköttetéseik árán is. No igen, mert nagyon igazán mondta Szilágyi Dezső főgondnok, hogy a kép még sokkal gyászosabb, mint a hogy a bizottsági jelentés feltünteti. Pedig bizony a jelentás által feltüntetett kép is gyászos. Mert ha a 0—2 frt állami adót fizető egyháztagnak egyházi adója 2—5 frt: nem annyi-e ez, mint hogy az illetők állami adójuknak 100 — 250°/()-át fizetik egyházi adóba! S a mi a legszomorubb : ezt a terhet a valóban szegény egyháztagok viselik. Ezen az állapoton csakugyan változtatni kell ! Ezt érezniük kell s be kell látniok még a legönzőbb tehetős gyülekezeti tagoknak is. Végre valabára meg kell érteniük, hogy az egyházi terhek emelésére is áll: „a kinek több adatott, többet várnak attól.“ A közalapi végrehajtó bizottság jelentéséből úgy látszik, hogy lehetségesnek véli az egyházi adózás egységes rendezését. A tiszántúli egyházkerület lelkészi értekezlete is igy vélekedett, s ily értelmű javaslatot fogadott el 1897. szeptember havában. Javaslata számításba vette a lelkészi fizetések uj megállapítását és az uj adókulcs szerint a hívektől befolyó adó mellett a hiányzó összeg fedezésére államsegélyt vett számításba az 184b. XX. t.-cikk alapján. A lelkészi fizetéseket igy tervezte: a lelkészi alapfizetés minimuma 8 szobából, hivatalszobából és mellékhelyiségekből álló lakáson és stóla jövedelmen kivül 600 lélekig, vagyis IV. oszt. egyházban 8UÖ írt. 600—1200 „ „ III. „ „ 1000 1200—2500 „ „ II. „ „ 1200 „ 2500—5000 „ „ I. „ „ 1400 „ és 160 forintos ötödéves korpótlék öt ízben. A javaslat szerint ott, hol az itt javasoltaknál magasabb belhivatalnoki íizetések vannak s az egyház anyagi ereje azokat megbirja, távolról sem kívánják a létező állapotot rontani. E javaslat szerint az egyházi adó az államadó arányában vettetnék ki s olyan kulcs szerint, hogy egy olyan egyháztag, a ki pl. 600 frt állami adót fizet, vagyonaránylagos rendes egyházi adóba csupán 60 forintot tartoznék fizetni. E mellett 50 kr személy-, illetőleg 1 frt család-adói és a rendkívüli adót. Xo ezt a kulcsot már csak el lehetne fogadni egy kis jó akarattal mindenütt. ..Egymás terhét hordozzátok és igy töltsétek be a Krisztus törvényét.“ Konventünk azonban Szilágyi, Dezső indítványára, a ki kétszer is felszólalt e tárgyban s úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint egységes adókulcsot behozni nem lehet, az egységes rendezésről egyelőre lemondott. Az államsegélyt pedig a lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvény életbe lépte óta számításba nem vehetjük. Mit tegyünk hát ? A konvent utasítása szerint foglalkozzunk odaadó buzgósággal az adózási viszonyokkal ; tervezgessünk nagy igyekezettel, hogy a közalap által nyújtható segélylyel hogyan könnyithetnénk túlterhelt szegény híveinken s hogyan tehetnénk ez által valamivel édesebbé egyházi hivatalnokainknak itt-ott keserű kenyerét. Erre pedig ugyan kik volnának illetékesebbek, mint maguk a lelkészek; ők ismerik csak jól nyomorúságos viszonyainkat; világosan látnak olyan dolgokat is, a mikről más pályán levő embernek sejtelme sincs. Lépjenek hát sorompóba ! Elő a tervekkel ! 1G
