Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
201 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 202 sovárgó egyénekkel volna dolgunk. Arra is jó lehet ez, hogy a lelkész meginterpelláltassa magát egyes dolgok felől, melyek egy-egy prédikáció keretébe nem könynyen volnának beleilleszthetők. Vannak a társadalmi életet mozgató olyan kérdések, melyekben a gyülekezet óhajtaná hallani lelkésze véleményét, gondolkozását. De általában véve mégis azt hiszem, hogy ezeknek a kérdő szekrényeknek a gyülekezetekbe való behozatala, különösebben pedig nyilvános istenitiszteletekkel való kapcsolatba hozása inkább demoralizáló, mint épitő hatással van a gyülekezeti életre. De hát Amerika — a különcségek hazája ! Chicago. Illinois. HaRSÁNYI SÁNDOR, ev. ref. lelkész. Lapszemle. Protestáns Egyh. és Isk. Lap. Gergely Antal „Tábori papságunk bajai“ c. alatt felsorolván ama sérelmeket, melyeket e téren prot. egyházunk szenved, jogos kívánalmainkat igy állapítja meg : „Kérjük tehát a lelkészek számának felemelését a fent megirt arányban és részükre a „Militär-Pfarrer“-ek rangját és hatáskörét. Kérünk két széniort, egyet az ág. h. evangélikusok, egyet az ev. reformáltak részére jurisdictióval kik a hadügyminisztérium referensei legyenek felekezetűk egyházi ügyeit illetőleg. Csurka István „A domesztika és a tanítóság“ c. alatt azt mondja, hogy ha már nem csak a szegény egyházakat segélyezi a közalap, hanem azok bel hivatalnokai közül a lelkészeket is, akkor méltányos volna, hogy azoknak még szegényebb egyházi szolgái, a tanítók is segélyben részesittessenek. S ez egészen jogos és méltányos kívánság. „Mit köszönhetnek a néyek az evangéliomnakT‘ E cim alatt olvasható cikkben a népek és országok mai helyzetéből vett példákkal meggyőzően igazolva látjuk, hogy minél liivebb követője valamely nép a Krisztus evangéliomának, annál magasabb értelmi világosságra emeli őt az evangéliom hatalma, mig a se hév, se hideg keresztyének értelmi műveltségűkben s ezzel kapcsolatosan anyagi erejükben is aláhanyatlanak. Sőt nemcsak értelmileg emeli az evangéliom a népeket, hanem erkölcsileg is megnemesiti. Diósi Márton „Egyháziak ne politizáljatok /“ c. alatt igen szépen és helyesen rajzolja, hogy mily háládatlan és nem szép dolog különösen lelkészeinkre nézve a politikai téren való exponáltabb szereplés. Szöts Barkas előadói beszédét, melyet egy előkészítő értekezleten mondott el, „Evangéliomi konferenciákat Budapestnek !u c. alatt érdeklődéssel olvashatjuk. E konferenciák kívánatos célja lenne az oly sajnosán nélkülözött evangéliomi közszellem megteremtése. E konferenciák menete pedig olyan formán lenne, hogy ének, előfoliász, bibliaolvasás nyitná meg, azután egy felkért előadó rövid bevezető beszédet tartana egy kitűzött thémáról s a jelenlevők megvitatnák a kérdést. Az eszmecserét ének és hálafohász fejezi be. A 7. szám élén álló cikk, melynek cime : „ Körlelkészek az erdélyi egyházkerületben^ részletesen kimutatja, hogy az erdélyi körlelkészek választását szabályozó egyházkerületi utasítás eltér a zsinati törvényektől, a konventnek tudomására sem hozatott s igy valósággal törvénytelen. A 8. számban Tóth Lajos ügyvéd és egyháztanácsos is hozzá szól „A katonai lelkészség kérdéséhez.“ Keresztesi Samu „Vallástanitásunk reformjáhozu szól figyelemre méltóan s igen helyesen kívánja, hogy „A vallástanárokat és tanítókat képezni, tanítani kell a vallástanitásra, ép úgy, mint a másféle szaktanárokat, szaktudományuk alapos megismerésére és módszeres előadására.“ Mert a vallástudomány a legelvontabb az összes tudományok között s igy annak eredményes tanítása nem könnyű feladat. Mély és őszinte vallásosságot lehel Szabó Aladár szépen megirt cikkének minden sora, melynek cime: „Az első vers a bibliában.“ Debreceni Protestáns Lap. 5—9. sz. Csiky Lajos „ Világiaku c. alatt fejtegeti bibliai alapon e szó jelentését, melynek használása a mi egyházunk körében az egyetemes papság elvénél fogva tulajdonkép helytelen. Az u. n. világiak szerepét és hivatását egyházi életünkben igy körvonalozza : Ma már szó sem lehet arról, hogy világi férfiaink kereszteljenek, úrvacsorát osszanak, vagy akár a gyülekezetek előtt a lelkészek helyén prédikáljanak. De ott akarjuk őket látni az emberszeretet egyházépitő nagy munkájában, tehát az egész belmisszió területén, hol ők lehetnek a lelkészek leghatalmasabb támogatói. Nagy Lajos „Kihizott pásztorok, sovány nyájaku c. alatt higgadtan, de erőteljesen jellemzi Uray Imre beregi egyházmegyei gondnok alaptalan és helytelen kirohanását lelkészeink ellen, mely kirohanás nagy körben keltett feltűnést és méltó roszszalást. Erőss Lajos „Ne felejtsük, hogy kálvinisták vagyunk1-1 c. alatt érdekesen adja elő a Minden-szentek ünnepének s az ezzel kapcsolatos Halottak-estéjének eredetét s arra a helyes következtetésre jut, hogy a sírok kivilágítása Halottak-estéjén nagyfontosságu dogmatikai kérdésekkel összefüggő hamisítatlan katholikus szokás s nem jól cselekszi, a ki kálvinista létére meghódol előtte. Halottaink iránti kegyeletünket tehát máskép mutassuk ki. Rendkívül érdekes cikk Ujfalusy Béla Nyílt levele Uray Imréhez a már többször említett eset alkalmából. Sok helyes megjegyzése közül csak azt említjük fel, melyben kimutatja, hogy mily helytelen volt Uray Imrétől, mikor politakai lapban nyilvánosságra hozott szenvedélyes nyilatkozatát, mint a beregi egyházmegye gondnoka irta alá. Éhez t. i. csak akkor lett volna joga, ha erre az egyházmegye gyűlése felhatalmazta volna. Marosmenti hosszú, három számra terjedő cikkben keresi, „Hol van az ok?u a miért protestáns egyházi életünk terén oly feltűnően mutatkoznak a hanyatlás és ernyedtség jelei. Cikkíró nagyon is pesszimisztikusan Ítél helyzetünkről s a többek közt a korszellemben látja az okot. De hogy szerintem — nem ez az igazi ok, kétségtelenül mutatja az, hogy ugyanezen korszellem hatása alatt az angoloknál és Észak- Amerikában hatalmasan és erőteljesen virágzik fel és tejelőre az evangéliom valódi szellemétől áthatott protestáns egyház. BORSOS ISTVÁN.
