Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 200 Zeke Kálmán indítványára a gyülekezet nagy lelkesedései egyhangulag kimondja, hogy fiók egyházzá alakul. A határozat az egyházmegyéhez megy fel, különösen a csatlakozás érdemleges elintézése érdekéből. Nagy Gedeon felhívására az elöljáróság a következőleg alakult meg. Pőgondnok: id. Fáy Albert. Gondnok: Zeke Kálmán. Presbyterek: Köröm László Buday Plichta Cornél, Szoboszlay Mór, Fáy Árpád. Az elöljáróság tagjai az esküt nyomban letették. Zeke Kálmán felolvasta a könyöradományt kérő felség folyamodványt, melyet a gyülekezet magáévá tett s elfogadott. Ugyan csak az ő indítványára jkvi köszönetét szavaztak B.-Gyarmat város képviselő testületének a telek adományozásáért, Nagy Mihály alispánnak a terem átengedéséért, a kinek e köszönetét a presbyterium élén Nagy Gedeon esperes szóval is tolmácsolta. Köszönetét szavaztak még nagy leikedéssel Zeke Kálmán királyi táblai bírónak buzgó tevékenységéért. A gyűlés után a presbitérium tartott ülést. Délben pedig Tóth István vendéglőjében jöttek össze közös ebédre, melynek során Zeke Kálmán az adakozókat, Köröm László Zeke Kálmánt, mint gondos kertészt és Nagy Gedeont köszöntötték fel. (Nógrádi Lapok után.) Levél — a tengeren túlról. Nagy halottja van az amerikai protestántizinusnak. Egy olyan világi férfiú hunyta le örök álomia szemeit, ki egész életét az evangéliumi világosság terjesztése dicső munkájának s a krisztusi könyörülő szeretet gyakorlásának szentelte. Azon kevesek közül való volt, kinek érdemeit minden vallásfelekezet egyaránt elismerte, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. Ez az egyén, kit méltán tisztelhetünk meg a „világi pap“ elnevezéssel: J. C. Lanphier, dékán volt. 0 létesítette, ő alkotta negyven esztendővel ezelőtt New-Yorkban a „szegények negyedében“ a legelső „Biblia olvasó és imádkozó helyet.“ A keresztyén ifjúsági és az u. n. Endeavor egyletet s számos egyéb keresztyén jótékonysági intézmények mind az ő kezdeményező munkásságának köszenhetik lételöket. (3 adta ezek alakítására az első impulzust. Mondhatnám, az ő általa elvetett magból sarjadt az a hatalmas fa, melynek árnyékában ma annyi szorongó, nyughatatlan lélek talál csendes pihenést, békességet. Munkássága bámulatos, kitartása, lelkesedése, a szent ügy érdekében való fáradozása csodás volt. Ez az ember nem ösmert, nem akart semmi egyebet ösmerni, csak a Krisztust. 0 volt neki drága, Ö érte élt, halt. Semmi egyébért nem tartotta érdemesnek élni, csak hogy Krisztus dicsőségét prédikálja szóval és tettel. Egymaga annyit tett Is*en országa terjedéséért, mint egész nemzedékek előtte vagy utánna. S ez kérem nem túlbecsülése az ő érdemeinek. Munkáinak gyümölcse gyanánt ott állanak az ezreket számláló ifjúsági egyesületek, a szegényházak, levesosztó, ruházatot adó s egyéb hasonló irányú jótékony intézmények, melyek legelsőjét Lanphier szervezte. Ma minden egyházias szellemű lapban, mely a nép számára van Írva, találunk biblia olvasó kalauzokat. Ezt Lanphier hozta be először használatba. Élete áldás volt övéire, felebarátaira. Méltó, hogy mi is kegyelettel emlékezzünk meg róla, s koporsójára az elismQrés adóját letegyük. # ifi * Érdekes újításokat hoztak be Amerika szerte a templomokba. Speciálitás ez is, miben Amerika excellál, mint annyi másban. Újabban ugyanis minden számottevő nagyobb templomban úgynevezett kérdő szekrények állíttattak fel, melyekbe a hívek által kérdések dobatnak be, mikre a lelkész istenitisztelet végeztével megfelel. Ezzel a templomi istenitisztelet iránt való vágyat akarják felkölteni az u. n. non church némbereknél, vagyis az olyan egyéneknél, kik eddig minden egyházi közösség körén kívül állottak. Másoldalról, s ez a valódi ok, szenzációssá akarják tenni magokat és kathedrájukat némely nagy papok, kik nem elégesznek meg a babérokkal, miket Krisztus tiszta evangéliomának hirdetése nekik nyújt. Reám legalább határozottan ezt a benyomást tette a dolog, mikor nemrég egy ilyen istenitiszteleten részt vettem. Morális becse, evangéliomi tartalma nincs, azt hiszem inkább dehonesztálja a papi méltóságot, sőt sokszor nevetségessé is teszi magát a lelkészt, mikor egy-egy bolond kérdésre kell neki nagy gyülekezet előtt megfelelnie, egyik papír szeletre például ez volt felírva: „mit gondol tisztelendő ur, miért oly piszkos Cbicagóbaz az Ló viz?“ A lelkész igy felelt erre: „régi közmondás azt tartja : piszkos viz, piszkos adminisztrációt mutat. Azt hiszem tehát, mig Harrisont (a jelenlegi polgármestert) meg nem buktatjuk, a Fekete tenger vizéhez hasonló folyadékot szürcsölgetünk.“ Egy másik kérdés; „lehet-e valamely titkos társulat tagja egyszersmind egyházi tag is ?“ Lelkész : „miért ne lehetne ! Nem találok a bibliában egy vonatkozást sem, mely kötelezné a keresztyént, hogy mindent nyilvánosságra hozzon, a mit tud és vall.“ Ismét: „Hány százaléka az ön egyháza tagjainak valódi keresztyén ?“ Lelkész ; „Ezt nem tudom. Két csoportba osztom híveimet. Megtértek és meg nem tértek csoportjába ; a kik magukról azt mondják, hogy megtértek, azokról tudom, hogy még meg nem tértek. A kik még meg nem tértek, azokat én igyekszem megtéríteni.“ Sokszor éretlen tréfát űznek a lelkészszel, mire van jó alkalom, h:sz a cédulák minden ellenőrzés nélkül dobatnak be a szekrénybe. Ilyenkor szellemes tréfával kell elütni a dolgot, mert különben a becsapott lelkész rovására nevetnek egy jót — ad maiorem Dei glóriám. Például egyik suhanc ezt kérdi a papíron : „mondja meg, hogy lehetne kitisztítani a Chicago folyót ?“ Lelkész : „legkönnyebben úgy, ha ön krokodilokat hozatna Afrikából, azok felszednék a hátukra ások szennyet!“ Vagy : „látott már ön kétfejű vízi borjut ?“ Lelkész : „még nem. Kérem, mutasson egyet! íme, hogy le lehet alacsonyitani a lelkészi kathedra méltóságát! Az amerikai kollegák felét már megtették annak a lépésnek, mely a felségest a nevetségestől elválasztja. Én nem kétlem, hogy az újítás üdvös volna, ha csupa, a keresztyénség nagy titkai megfejtése után