Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
197 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 198 szivreható, a fájdalommal vegyes visszaemlékezéstől meghatott, meg-megcsukló hangon szólt, hogy' a zokogás hangjai törtek elő a megindult keblekből. Mily megható ellentét! Siró gyülekezet, midőn örömünnepet akar ülni ! ! Hatása alatt vagyok még most is az akkor felkeltett érzelmeknek, a miket a mesterileg készített beszéd szivreható részletei ébresztettek szivemben. Találó és ügyesen választott bibliai idézetekkel adott tanácsokat, lelkipásztori intelmeket testvérének, lelkésztársának, a nagyrészt rokonokból álló gyülekezetnek. Örömmel közlendem e szép beszédet, ha kérésemre adott Ígéret folytán, kezeimhez érkezik. E töredék csak azért bírjon értékkel, mert az aranynak cseppje is arany. A 7Ö-dik dicséretnek 6-ik versét elénekelvén, a lágy, olvadékony hangú testvér után, az erős, a pusztát reszkettető szavú próféta nyitotta meg száját, hogy megihletett szívből és nyelven hirdesse az igét. Mi lehetett volna textusa más, a magam forma sorsra jutott lelkésztársamnak, mint az Idvezitőnek azon szavai, melyeket Názáretben mondott: „egy próféta is nem kedves az ő hazájában.“ Kolumbusra emlékezve kezdte beszédét. Játszi mosoly kelt az ajkakon. Sokan az élcelődő lelkésztől valami tréfás beszédet vártak. A mosoly csakhamar ünnepélyes komolysággá, majd meghatottsággá változott, midőn önsorsát Kolumbuséhoz hasonlította, a ki elhagyván hazáját, hazája földjéből egy marok földet rejtett keblébe, úgy ő is, midőn mint káplán távozott Sár-Egresre rendes lelkésznek, vitt magával egy marok földet szülőföldjéről és ez a marok told, a kenesei híveknek nagy szeretete, hivó szava birt csak oly erővel, hogy az egresiek esdő, könyörgő, marasztó szavaira kénytelen volt tagadó választ adni és visszajött szülőföldjére. Tudva a reá várakozó nagy fontosságú és felette nehéz munkát: a kenesei egyházat régi dicsőségének magaslatára visszaemelni, kételyek szállják meg lelkét, hogy ha nem törődik azzal, hogy emberektől ítéltetik, ha személy válogatás nélkül megkívánja mindenkitől kötelességét teljesíteni, ha azon leend, hogy a régi adósságtól megszabadítva az egyházat, az anyagi felvirágzással a hitélet is felébredjen, ép, erős testben erős lélek lakozzék — és ha ő igyekezik minden jóban elöljárni, hogy hívei is kövessék nyomdokait : vájjon kedves próféta leend-e a hazájában ? Lehetőleg minden lelkészi munkásságra kiterjeszkedve fejtegette mit kíván, mit akar az egyházi életben és miként óhajt kedves próféta lenni. Tudja azonban előre azt is, hogy eljő az idő, midőn mint az ő Krisztusa, kinek tudományát óhajtja prédikálni mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, nem talált kedvességet Názáretben : úgy ő neki is lesznek ellenségei, a kiknek szivében nem talál kedvességet, de azért azokkal szemben is Krisztusának dicső példaadását követi, ellenségeit is szereti és szeretetével, jóságával, önzetlen , az egyház ügyét mindig elsőnek tartó munkásságával győzi meg azokat. Folyvást emelkedett hangulatban tartva a hallgatókat tartalmas és kiváló szónoki hévvel előadott beszédével, végre Isten segítségének kérésével zárta be székfoglaló beszédét. Istenitisztelet után tisztelgett az elöljáróság, mi vendégek pedig gratuláltunk a két testvérnek. Láttassák meg a te dolgod — Isten áldásától koszoruzottan, a kéneséi gyülekezeten! Csajág. Szűcs Dezső, lelkész. II. Ev. református egyház megalakulása Balassa- Gyarmaton. A B.-Gyarmaton és annak környékén lakó református hívek bizonyára mindig kegyelettel és lélekemelőén fognak megemlékezni február hó 26-áról. E napon, mely reájuk nézve immár ünnepnappá vált, gyűltek ugyanis össze a vármegyeház kistermében, hogy fiókegyházzá megalakulásukat kimondják. Ez megtörtént, az a lankadatlan törekvés, az a nemes indulat s az a mély vallásos érzület, melyet e magasztos eél elérésében az egyház buzgó hive : Zeke Kálmán kir. itélő-táblai biró ur, hosszú évek során keresztül tanúsított, iine elnyerte s megkapta az ő koronáját s a kir. Ítélő táblai biró ur a jól és becsületesen, nemesen végzett munka mivel sem pótolható lelki gyönyörével tekinthet vissza sikeres tevékenységére. A gyűlésen Nagy Gedeon, diós-jenői esperes elnökölt s buzgó imádság után fenkölt beszéddel nyitotta meg az értekezletet. Beszédének alaptételét Pál apostolnak a philippibeliekhez irt leveléből vette, a hol az apostol arra inté a hívőket: „Annak okáért azon indulat legyen bennetek, mely volt a Jézus Krisztusban.“ Majd a jegyzőkönyv vezetésével Köröm László, kir. tszéki bírót bízván meg, felkérte Zeke Kálmán, kir. ítélő táblai bírót, hogy előadását megtegye. A kir. ítélő táblai biró részletesen ismertette törekvéseit ; azután az eddigi gyűjtés eredményéről s a vagyoni állapotról számolt be. E szerint: 1895-ig begyült adomány 298 frt 37 kr. 1896-ban 322 frt 37 kr. 1897-ben 323 frt 19 kr. 1898- ban 690 frt 70 kr. 1899-ben eddig 201 frt, összesen 1775 frt 92 kr. Ezzel szemben kiadatott: a) telekvétel árára 350 frt b) planirozása 70 frt — 420 frt. Készpénz maradvány 1355 frt 93 kr, mely összeg a balassagyarmati takarékpénztárban és a b.-gyarmati népbankban kezeltetik. Előadja továbbá, hogy az otthon-telepen a gyülekezet egy 350 Q-ölnyi telekkel bir, melyhez a város képviselő testületé még 300 D-ölet ajándékozott tisztán egyházi czélokra. Minthogy pedig ezzel nyert megbízatása lejárt, azt a gyülekezetnek rendelkezésére bocsátja s indítványozza : határozza el a gyülekezet, hogy ily körülmények között a tőke gyűjtés folytatását, avagy fiókegyház megalakulását kívánja, illetve kimondja. 1 13*
