Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

153 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 154 A lelkészfizetések kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat. — Részlet a püspöki jelentésből. — Köztudomású dolog, hogy a nagyméltóságu vall. és közoktatásügyi miniszter ur f. é. február hó 7-én beterjesztette az országgyűlés elé a lelkészek fize­tése kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot. Nem látszik valószínűnek azon feltevés, hogy az a javas­lat tárgyalás alá kerüljön, annyival inkább, hogy törvényDyé. váljék előbb mint kerületi közgyűlésün­ket megtartjuk. De még ha e tekintetben az esemé­nyek által megelőztetnénk is, egyházunk és magunk iránti kötelességünk parancsolja, hogy ezen javasla­tot gyűlésünkön tárgyalás alá vegyük, az érvényre jutása folytán egyházunkra hárulható előnyöket és hátrányokat mérlegeljük és anyaszentegyházunk köz­érdeke tekintetbe vételével, irányában elfoglalandó álláspontunkat eszmecsere utján tisztázva, azt a leg­közelebb tartandó egyetemes evang. reformált eon­­ventnek is tudomására hozzuk. Kétségtelen, hogy a beterjesztett törvényjavas­lat nem orvosolja ev. ref. egyházunk mindazon se­beit, a melyeknek orvoslását az állam segélyétől leg­többen oly sóvárogva várták ; azoknak reményeit pe­dig épen nem elégíti ki, a kik arra számítottak, hogy a sokáig késett javaslat az 1848. évi XX. t.-ezikk­­nek megvalósítását foglalja majd magában. A tör­vényjavaslat nem is hivatkozik az 1848. XX-ik tör­­vényczikkre, hanem azon a bajon kíván segíteni, a melyet legégetőbbnek tartott a hazai protestáns egy­ház, a melynek orvoslását hivatalos hatóságai, lel­készértekezletei, küldöttségei, feliratai utján az or­szág kormányánál legjobban sürgette. A törvényjavaslatra és annak értékére nézve nagyon különbözők és eltérők a vélemények, annyira, hogy a f. é. február 16-án Budapesten tartott pro­testáns vegyes bizottsági ülésben egészen ellentétes álláspontot foglaltak el az ev. ref. egyházküldöttei, mint az ágost. hiv. evang. egyház megbízottai; mert mig amazok a javaslat benyújtásáért, bár az nem terjed ki egyházi életünk mindazon feladatainak tá­mogatására, a melyeknek előmozdítását az államtól várjuk, mégis örömmel üdvözölték a kormányt: ad­dig ágost. hitv. evang. testvéreink a törvényjavasla­tot elfogadhatlannak és törvényerőre emelkedését megakadályozandónak jelentették ki. A javaslat ellen egyik fő kifogás az, hogy nem szólván sem a szakaszokban, sem az indokolásban arról, hogy az állam a protestáns egyház egyéb szük­ségleteiről, hogyan, mily mérvben és mikor kíván gondoskodni, azon gyanút kelti, hogy az ezen javas­latban a lelkészi fizetések kiegészítésére nyújtott se­gély egyúttal végkielégítés akar lenni a protestáns egyházak részére. Ezen aggodalom meglett volna előz­hető, ha a benyújtó miniszter ur legalább az indoko­lásban felemlítette volna, hogy addig is, mig az állam pénzügyi viszonyai megengedik, hogy az egyházak egyéb sürgős szükségeik fedezésére segélyt nyújtson, a lelkészek nehéz anyagi helyzetén kívánt az állam egyelőre segíteni Ez azonban utólag a tárgyalásnál jóvátehető, hiszem is, hogy jóvá tétetik Mert vala­mint az 1883. évi XXX. t. „z. 47. §-ában törvényi­leg a felekezeti középiskoláknak biztosított középis­kolai segély nem akadályozta meg az 1893. évi XXVI. t. ez. által a tanítói fizetések kiegészítésének biztosí­tását, nem akadályozta meg a jelen, lelkészi fizeté­sek kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat benyúj­tását: úgy mindezek együttvéve nem szolgálhatnak gátul és akadályul arra nézve, hogy a mint az ál­lam pénzügyei engedik, egyéb szükségeink fedezésére is adjon az állam rendelkezésünkre anyagi eszközt A másik kifogás a segélyezés mérvére vonatko­zik. Az egész protestáns egyház lelkészi kara a fize­tésnek 800 írtra való kiegészítésére számított és azon kívül biztatta magát azzal, hogy valamint a tanítók részére azok fizetésének kiegészitésénél törvényben biztosított az állam még ötödéves korpótlékot, és va­lamint minden állami és törvényhatósági tisztviselő­nél megvan a rangosztályban és fizetésben való emel­kedés lehetősége : most midőn az állam vette kezébe a lelkészek fizetésének kiegészítésér, a haza és nem­zet ügye irányában annyi érdemet szerzett ev. ref. egyház lelkészi karát sem zárja ki ezen, a humanis­­mus és a családi élettel járó szükséglet-emelkedés áital teljesen indokolt előnyből. Azonban a javaslat szerint korpótlék tervbe véve nincs, a lelkészi fize­tés is az első három évben csak 600 írtra s azután csak 9 év múlva egészittetik ki 800 forintra. A javaslat ezen intézkedése sokakra méltán le­­hangoló és ha csak lehető megváltoztatandó volna. Igaz, hogy a fizetéseknek egyszerre 800 írtra emelése ellenében az hozatik fel, hogy az állampénztár ezen esetre azonnal igen nagy összeggel terheltetnék. De maga a miniszteri indokolás is megengedi, hogy ezen összeg az összeírás folytán bizonynyal tetemesen alább fog szállani és bizonyosan alább is száll, ügy, hogy az állam, ha e czélra például évi 1000000 fo­rintot előirányoz, a 800 forintra való kiegészítést koczkázat nélkül megkezdhetné, ezen összeggel pe­dig minden körülmények között rendelkezni kell a a magyar államnak ezen fontos czélra. Csak meg­könnyítené a 800 forintos minimális fizetésnek azon­nal való életbe léptetését, ha a törvényjavaslatból az 5. §., a mely a középtanodát és hittani intézetet nem végzett lelkésznek fizetés kiegészítéséről szól, egészen kihagyatnék. Meg volna ennek erkölcsi és közművelődési jó hatása is abban, hogy azon feleke­zetek, a melyeknek ilyen lelkészei vannak, igyekez­nének, sőt kényszerittetnéuek a lelkészképzés szín­vonalát magasabbra emelni, de megfelelne ez a jogi következetességnek is, a mennyiben az 1893, XXVI. t.-cz. azon tanítók fizetését, a kiknek oklevelük nincs, épen nem egészíti ki. Sőt némi óvás is foglaltatnék ez intézkedésben azon bekövetkezhető esetre nézve, ha a nazarénusok, baptisták megfelelő képzettséggel nem biró vezetői fizetéskiegészités követeléssel álla­nának elő. Nagyon óhajtandó és szükséges volna, hogy a törvényjavaslat ezen irányban megváltoztas-

Next

/
Thumbnails
Contents