Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

137

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP.

138

Mit tegyünk ?

A bakonyvidéki 1 elkészi kör jó szokásához híven ez évben is összejött értekezletre, a melyre a tagok egy kivételével mind megjelentek.

Elnökünk Zsoldos Sándor mező-eörsi lelkész ur üdvözölte lelkésztestvéreit, rámutat a napirenden levő lelkészfizetés ügyére s az ismeretes sepsi-szentgyörgyi és szatmári javaslatra vonatkozólag megbízza Bartalos Kálmánt az előadói tisztséggel.

Az előadói vélemény meghallgatása s élénk eszmecsere után, az értekezlet nem járul hozzá a sepsi-szentgyörgyi javaslathoz, mig a szatmári javaslatot a tanítókra vonatkozó rész kivételével — elfogadja s megbízza elnök urat, hogy kérje fel nt. esperes urat egyh. megyei leikészi értekezlet tartására úgy, hogy annak javaslata még időben feimehesseu főtiszt, püspök úrhoz, a ki azt a talán még tavaszszal tartandó kerületi gyűlést megelőző kerületi lelkészt értekezlet elé terjesztve, a kerületi közgyűlésen is letárgyaltathassa.

De talán azt mondja valaki, hogy túlhaladott álláspont ama javaslatokról beszélni akkor, mikor a vallásminiszter már beterjesztette az országgyűlés elé a lelkészek jövedelme kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot! — Úgy látszik, de csak látszik.

Ha nem sértené önkormányzati jogunkat — mert ebben nem egyezem Kis József szerkesztő barátom véleményével — s ha a lelkészek baja mellett a ref. egyház főbaját is igyekeznék orvosolni, akkor nem lehetne hozzászólásunk. Ámde mit mond a törvényjavaslat 2 § második kikezdése? „Uj lelkészi állomás jövedelme csak akkor egészittetik ki, ha a vallásminiszter az uj lelkészi állás szervezését az illető felekezet előterjesztése alapján indokoltnak tartja.“— És mit mond az egyházi törvény 50. §. n) pontja? „Az egyházkerületi közgyűlés véglegesen intézkedik a leány-, társ-, fiók vagy anya egyházközségek alakulásai vagy változási ügyei felől.“ Hogyan egyeztethető e kettő össze ? Önkormányzatból folyó végleges intézkedés — másrészről a vallásminiszter egyéni belátása az intézkedés el nem fogadására nézve. Bizony nem egyéb ez, mint kerülő utón megtámadása az egyházhatőság jogkörének, a mely § egyúttal az új lelkészi állás szervezésekor, a könyöradomány gyűjtés szerepét adja az egyházhatóságnak.

Vagy-vagy ! Vagy elismeri a vallás miniszter az egyházkerületnek új egyház alakítási jogkörét, vagy nem. Ha elismeri — pedig kötelessége elismerni — akkor kötelessége a törvény intencziója szerint kiegészíteni minden rászoruló lelkészi állás jövedelmét, ha pedig nem, úgy ezen jogkör tiszteletben tartásának érvényt kell szereznünk. Vagy talán bizalmatlanság ez az egyházhatóság iránt, hogy majd államsegéllyel itt is, ott is felállít lelkészi állomásokat? A mellett, hogy minden ref. lelkész a magyar nemzetiségi eszmének már állásából kifolyólag apostola: a ref. egyház ezen bizalmatlanságra nem szolgált rá.

A mi a törvényjavaslat 15. §. második kikezdését illeti, én nem azt mondom, hogy némi aggodalmat kelt, hanem, hogy az ellen az ev. ref. egyházhatóságnak egyértelemmel fel kell szólalni. Még ama szerencsétlen 1859. évi szeptemberi pátens 2. §-a sem merte a vallás miniszter részére követelni, hogy: jogában álljon a felekezeti főhatóságot felhívni valamelg hitközség önállóságának megszüntetésére. Sok, nagyon sok kellemetlenség és bajtól lesz megóva ref. egyházunk, ha ilyen árt uem adunk a lelkészi jövedelem kiegészítéséért.

A mi pedig az egyház bajának főforrását t. i. a hívek óriási teherviselését illeti, azon uem fog enyhíteni a törvényjavaslat semmit. Pedig mi okozta a teherviselés emelkedését? Talán az egyházi hivatalnokok fizetésének emelkedése? Példával ime megmutatom.

Az én gyülekezetem most 50 éve 182 frt 26 kr kiadással zárta le számadását, mely — Isten dicsőségére tett adakozásból fedeztetvén, elegendő volt a hivatalnokok fizetésének fedezésére. Es ma ? Ma állami adót, orsz. tan. nyugdijintézeti járulékot és a főgymu. fentartásához fizet évenként 228 irtot s lezárja számadását 1370 írttal a mi miatt egy házas zsellér fizet 6 frt egyházi adót. És igy mikor aratási keresménye 30 frt, a mi tulajdonkép téli élelmére volua fordítandó, mert egyéb nyári keresete alig elég a naponkénti megélésre, akkor aratási keresményéből még ki kell fizetnie fejadót, házosztály adót, biztosítást, útadót, megyei adókat 5 — 6 czimeu és még 6 forint egyházi rendes adót. Hát még az egyházi építkezések !

Ez a baj főforrása. A mi szegénységünk ennek csak következménye. Ezért fogadta el értekezletünk a szatmári javaslatot, mely a bajt gyökeréből igyekszik orvosolni, a melyet ha egyházhatóságunk a bajok feltárásával felterjeszt a kormány elé, ha az elfogadást talán nem nyer is, de annyit, hiszem és megvagyok győződve, el fogunk érni, hogy a vallásminiszter törvényjavaslatának 15. §. első kikezdése úgy lesz szövegezve, hogy : a hol az egyházhatóság az egyház tagjain levő elviselhetetlen teher leszállítását okadatolja, azt a vallásminiszter elfogadja s az ebből származó fizetéshiányt a lelkészi álláshoz pótolja.

Mert mi a másik következménye a mai nagy teherviselésnek ? Az, hogy midőn az egyház tagjai látják, hogy az állam iránti kötelezettségeikkel együtt szaporodnak az egyház iránti kötelességeik is, lesznek felekezetnélküliekké, a kik pedig tudjuk, karöltve haladnak az állam és társadalmi rendet felforgatni akaró elemekkel. Ezek szaporodása pedig az államnak sem érdeke. És én megvallom s lelkész létemre is ki merem mondani, hogy tudom némileg menteni azt az embert, a ki azért lett felekezetűéikülivé, mert ez által csekély keresményeinek egy nagy hányadát menthette meg szükséggel, éhséggel küzdő gyermekei számára.

Erős meggyőződésem az, hogy ha a 2 millió lelket számláló ref. egyház egy értelemből kifolyó aka-9*