Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

139

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

140

lattal követelné az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtását, az elöl az államkormány nem térhetne ki. De ha már az egyetértés hiányában ily nagy dologra nem vagyunk is képesek, a szatmári javaslatot nem szabad a napirendről levennünk, azt sürgősen le kell tárgyalnunk s egyházhatóságunk utján tekintélyes küldöttség által az államkormány elé kell terjeszteni.

Bállá Endre.

A lelkészi jövedelem állami kiegészítése.

Régi baj megszüntetését tűzte ki czéiul azon törvényjavaslat, mely az országgyűlés elé immár beterjesztve van. A protestáns papság azon része, a mely alig pár száz forintot tevő jövedelme miatt oly sokat nélkülözött és szenvedett, örömmel üdvözli e javaslatot és édes reménynyel tekint a közel jövő felé, a mikor jövedelmei megkétszereződnek, nyomora pedig és aggodalma épen azon arányban fogyni fog.

Én azonban azt hiszem, hogy az öröm nem fog soká tartaui s a jövőnek képe semmivel sem lesz kecsegtetőbb mint volt a múlté. Mert az érintett törvényjavaslat, habár jónak és helyesnek tartjuk is, csakhamar be fogjuk látni, hogy a lelkészi nyomort nem szünteti meg, bizalmat és megnyugvást még a lelkészekre nézve sem fog kelteni, tehát czélt nem ér és nem válik be.

Az intentio nemes, a javaslat szelleme humánus ugyan, de mit ér az, ha a gyakorlatba be nem válik s az élet le fogja tiporni, pedig végzete ez lesz, mert nem jó az alap, melyből kiindult. Igen, a hiba ott van, hogy nem democraticus alapokon nyugszik, nem a népéletből indulva ki óhajt a papi osztályon segíteni.

A protestáns lelkészi nyomor nem onnét származik csupán, hogy kevés a fizetés, hanem onnét? hogy a lelkész még azt a keveset is rossz minőségű, tehát értéktelen terményekben kapja. És hogy ez igy van, annak oka, nem mint sokan hiszik, a vallástalanság, hanem az általános nyomor, a melylyel különösen a főkép földmivesekből álló reform, gyülekezzetek küzdenek.

Az állam ime kifogja egészíteni a csekély lelkészi fizetéseket 800 írtra 10 év alatt; de meghagyja a mostani alapot. A nép tehát húzni fogja az igát tovább, a melynek terhe addig is elviselhetetlen, már ezer és ezer általánosan ismert ok miatt, és fizeti tovább is a lelkésznek az ocsut, mert egyebet nem adhat. A 800 frt minimum igy megleend, de csak papiroson, — a népnél pedig a bizalmatlanság nőttön nő, ha látja, hogy lelkészén ime az állam segít, ha tapasztalja, hogy itt minden kiáltás meghallgattatik, minden panasz orvoslást nyer, csak rajta nincs a ki segítsen, csak az ő nyomorúságának keresztjét nem akarja senki sem emelni. Hogy aztán azon néhány forint köoyöradomány, a mi az államkincstárból a prot. papság kopott erszényébe hull, főiér-e a szeretetnek meglazulásával és a bizalom elvesztésével, nem tudom, de azt tudom és világosan

látom, ha majd e javaslat törvénynyé lesz, azon napon egy szép remény nyel szegényebbek és egy nag}7 csalódással gazdagabbak leszünk.

Egyáltalában nincs okunk tehát az örömre, hanem van arra, hogy kérjünk és zörgessünk tovább, hogy ne csak a lelkész, de a nép is szabaduljon türlietlen nyomorától. Az állami adózás terén halljuk minő hangosan követelik a progressiv adók behozatalát, mint olyat, a mely a mai nyomorból megváltás lenne. S ha ez igy van, pedig igy van, mennyivel szükségesebb a régi egyházi adózás teljes megszüntetése után a cultur-adók behozatala egyedül igazságos volta és magas erkölcsi értékénél fogva is.— Régóta toldozunk toldozunk már, pazarolván ilyen meddő munkákra a drága időt és aunyi rengeteg erőt. A radikális bajok radikális orvoslást követelnek. A haza mindegyik polgára egyik vagy másik felekezetiiez tartozik, igazságos dolog azért, hogy vagyoni viszonyai szerint jövedelmének bizonyos %ját hitfelekezeti czélokra az állampénztárba fizesse. Az államban pedig a különböző hitfelekezetek lelkészei, miután egyenlő alapon egy czéit kell hogy szolgáljon mindegyik — jövedelmeik tekintetében egyenlő elbírálás alá essenek.

A sok baj csak igy fog megszűnni s a nép. melynek terhei az igazságos megosztás által könynyebbek lesznek, bizalommal és nem irigykedve fogia tekinteni papjainak esetleg magasabb jövedelmét.

Győrffy József.

Iskolaügy.

A párhuzamos I. osztály állandósításának szüksége.

A tavaszi egyházkerületi közgyűlés idejének közeledte alkalmából szükségét látom annak, hogy a közgyűlés tagjainak figyelmét a következőkre felhívjam.

A főtiszt, egyházkerületi közgyűlés 1897 szept. 27. jegyzőkönyve 67-ik pontjában, midőn a folyó tanévre a párhuzamos első osztály létesítését helyeslő leg tudomásul veszi, a mostani kényszer helyzet jövőre nézve elhárithatása czéljából utasítja a főgimn. tanári kart, hogy a felvételnél alkalmazkodjék a más felekezeti iutézetek által követett eljáráshoz s erről a taníttató szüléket az értesítőben közzé teendő hirdetés által kellő időben tájékoztassa.

Ezen határozat alapján, ha némely felekezeti iskola példáját köpetve, azon legszigorúbb intézkedés fog is megtétetni, hogy t. i. csupán csak ev. ref. vallásu növendékeket veszünk fel az I-ső osztályba,, még akkor is a folyó tanévi állapotot tekintve úgy találjuk, hogy 55 növendékünk lenne az első osztályban, mert ennyi ott az ev. ref. vallásu tanulók száma. Tehát csak 5-el kevesebb, mint a mely számot a törvény megenged. E szerint tehát már ev. ref. vallásu növendékekből sem sok szükséges, hogy egy osztály maximális létszáma kikerüljön. De az-