Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-20 / 8. szám
127 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 128 séges okok után kapkodunk, először rengeteg időt pazarlunk, másodszor zsákutczába jutuuk. És ez okoskodás végzetes következményekkel jár. Mert h a ujjhegyre szedtük az elégséges okokat az egyik hittételnél, természetesen várja azt a gyermek a másiknál is, a hol nincsenek. De hát tulajdonképpen miféle elégséges okok után kell nekünk futkároznunk ? A biblia szava, az Isten szava, a Jézus szava az elégséges ok és semmi más. Hanem a mi Kis Káténk tele van okok keresésével, annyira, hogy még nyelvtani okok után is hajszolódik és kifejti, hogy az eredeti bűn a? ért eredeti, mert Ádámtól ered. Bizony eredeti hittanitás az ilyen ! Nem mondhatok sok jót az erkölcstani részéről sem e könyvnek. Egész fölfogására jellemző a 2. kérdés: „Mi kívántatik arra, bogy az ember jót cselekedhessek és a bűnt elkerülhesse ?“ vAz erkölcsi törvények ismerete és azoknak parancsolatára és tilalmira való szives és mindenkori figy elmezés.u Tehát első a törvények, a szabályok ismerete, azután azok szives megtartása. Tudni a törvényt, azután tenni a törvényt. A föladat tehát az, hogy megismerkedjék a tanuló a törvénynyel úgy, hogy sorba kell szedni a világban mindazon valóságokat, melyek és kik iránt az embernek kötelességei vannak, s mindegyikre nézve megalkotni egy törvényt, azt megtanultatni a gyermekkel s végül egy záró törvénynyel reá parancsolni, hogy mind e szabályokra mindenkor szivesen figyel mezzen ; s ezzel készen vagyunk. Ha azonban p. a drótos tót kifelejtődött volna a sorozatból, sajnos, az iránt való semmi kötelességet nem tartozik ismerni a gyermek. Egészen kifordított felfogás az ilyen, uraim ! Oly egyszerű, oly világos, oly tökéletes a Jézus által felállított erkölcsi törvény: szeresd Uradat, Istenedet, szeresd felebarátodat, hogy nem csak fölösleges, de káros ezt a magasztos törvényt 167 kérdésben s feleletben el lapítani, majd azt mondom profanizálni. Mert a világ összes erkölcsi törvényeinek ismerete is egy hajszálnyival sem tesz senkit sem jobbá, sem roszabbá, hanem egyes-egyedül a lélek belső jósága az, melynek az erkölcsi jócselekedet a gyümölcse. A rengeteg anyag felölelésével értelemnélkülivé, kínzóvá utálttá tehetjük a vallásoktatást, de hasznossá, gyakorlati értékűvé nem. A lélek belső jóságának kifejtése, az érzés nemesítése itt a c/él, nem a tudás. Az eszköz pedig: az ének és bibliai történetek. Szükséges, igenis, minden egyháztagnak megismerkedni hitének ágazataival, cselekedetének törvényeivel, de ha amazok az apostoli hitformában, emezek Jézusnak két rövid parancsolatában summázhatok, nekünk sem szükséges, de nem is czélszerü per longum et latum tárgyalni e magasztos dolgokat, azért, hogy az elégséges okok keresése elvének elég legyen téve. Ha valaha, úgy ma éppen érdekében áll az egyháznak, hogy híveit érzésben magához kapcsolja; ennélfogva érdekében áll, hogy lehetőleg kihasználja ez érdemben a népiskolának segítségét is. A mi református népünk értelmi színvonalának más felekezetiek fölött kiemelkedése nem a dogmák és morális törvények ismeretének volt tulajdonítandó soha; haűem a nép zsoltáros és bibliás voltának. — Ezek szülték benne az Istenhez és egyházhoz való ragaszkodást, ezek szülték benne azt az erkölcsi megáilapodottságot, az igazságnak egyszerű, de világos felfogását, mely őt Ítéleteiben mások felett oly előnyösen kitüntette. És az a hézag, melyre értekezésem czimében czélozok, éppen abban áll, hogy új tanrendszerünk szerint, nem fordítván gondot a bibliai történetekre, nem fogunk bibliás kálvinista népet nevelni. A teendő, ha segíteni akarunk a bajon — ez lenne: kiterjeszteni a bibliai történetek tanulását mind a VI. osztályra. Különös gondot fordítani az énekre ; tanultatni azt köuyvuélkül, mégpedig szokottabb verseivel együtt A hit- és erkölcstan röviden, minden elégséges okok utáni kalandozás nélkül taníttatnék. A legelső: jó vezér- és jó tankönyvek lenne. Ez az én véleményem. Tessék hozzá szólni! A tárgy méltó erre. Vecseí József darányi ev. ref. tanító . \VkniInit. Szabó Pál. Bár nem vagyok toll-forgató ember, most felkérés folytáu mégis Írnom kell ; még pedig szomorú szívvel; mert az az ember, néhai Szabó Pál patai ev. ref. lelkész, kiért kezembe veszem ezt a sok másoknál oly félelmetes és hatalmas fegyvert: a tollat, nekem kedves barátom, jó emberem volt; de nem is lehetett volna rossz, mert hisz e szent viszony még elődeinktől, szüléinktől, mintegy kedves örökség szállott ránk firól-fira, sőt kiterjedt ez még mint egy pragmatica sanctio közöttünk leányágra is; továbbá szeretett lelkésztársam és osztozó társam volt örömben és búban. E pár sorban kívántam, több jóakarattal mint képességgel, — néhai Szabó Pál patai lelkésztársam emlékezetét áldva emlegetni, kinek szivemben erősebb az emlék-oszlopa, mint e sorokkal előállitani tudtam. Néiiai Szabó Pál életrajzi adatai a következők: született Szentbenedeken (Somogy megye) 1842-ik év szeptember 22-én, Szabó Sámuel ev. ref. lelkész és Nyíri Józsa voltak szülői. Elemi iskolai tanulását kezdte és végezte Szentbenedeken. Gymn. iskoláit kezdette Csurgón, folytatta Pápán és végezte Kecskeméten. A theologiát Debreczenben hallgatta; 1867-ik évben bevégezvén papi tanulmányait: mintegy félesztendeig atyja mellett, ki akkor már nagybajomi lelkész volt, működött mint segédlelkész, 1868 márcz.ius 12 tői 1871 márczius 12-ig ugyancsak Nagybajomban akad. rektor volt,
