Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-20 / 8. szám
129 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1B0 hogy özvegyen marardt édes anyja és nagy részben neveletlen árvaságra maradt testvéreinek lehessen gyámola. Lelkésszé szenteltetett 1872 május 29-én Pápán tartott kerületi gyűlés alkalmával. Ezután Visontán, Kutason, Alsósegesden, Lábodon, Gigében, újra Lábodon, Csökölyben, Kástélyos- Dombon és Pettenden segédlelkészkedett hosszú tizenegy éven keresztül — beleértve ez időtartamba három éves rektorságát is, — mert segédlelkészi minőségének, illetve káplánt sorrendjének megtarthatása mellett, vállalta el a rektorságát. 1878 márczius 12-én a kiskovácsi-i egyház megválasztotta rendes lelkészül, hol meg is nősült, még ez év októberében s itt töltött 8 és 72 évet szegénységben, de buzgó szolgálatban, várva a jövendő jobb napokat, jövedelmezőbb leikészi állomásra való megválasztatását. E reményében nem is csalódott, mert a nagyobb jövedelmű patai egyház lelkészéül 1886-ik évben elválasztatván, ez állomását 1886-ik év október 6-án elfoglalta. Itt szolgált az Urnák — a neki adatott tehetség mértéke szerint — hiven, mig ereje engedte, mig egy végzetes betegség — mell vízkor — ágyhoz nem kötötte, mely kinzó betegségből a halál 1898 január hó 5-én megszabadította. Híveinek, gyiilekekezetének kedves papja, szelíd pásztora volt. Erczes hangja és érdekes előadásáért, hallgatói előtt felejthetetlen lessz emlékezete. A társadalmi életben is sokáig fogják emlegetni kedves előzékeny modoráért, kedélyes hangulatáért barátai, ismerősei, kartársai. De leglelejthetetlenebb a családnak; a hű feleségnek, az árva neveletlen gyermekeknek, a gyöngéd férj, a jó édesapa, kit elvesztettek, kit eltemettek. A vidékről egybesereglett lelkészi és tanítói kar, a hívek tömeges seregének nagy részvéte mellett elkísértük kívánsága szerint nyugvó helyére a poklosi-i temetőbe, 1898 január 8-án, a gyászos háznál alulírott mondott imát, a sírnál Fejérvári Gyula hoboli lelkész mondott szépen előadott, rövid de magvas és megható beszédet, majd imát. Az ur kegyelme vivasszou álmainál! Tótszentgyörgy. Varga Lajos, ev. ref. lelkész. Vegyes JözíeményeJ. — Egyházkerületi rendkívüli közgyűlésünk lesz f. évi márczius 17-én Pápán, melynek közérdekübb tárgyai a meghívó szerint a következők lesznek: 1. Az egyházkerületi és főiskolai 1897. évi zárszámadások megvizsgálása. 2. Egyházkerületi vil. főjegyző, aljegyző és tanácsbiró választás eredményéről való jelentés. Egyházkerületi világi számvevő és konventi rendes tag választás. 3. Márczius 16-ikán este értekezlet. 4. Márczius 18-án birósági ülés . . . E különben vékony tárgysorozat jelentékenyen megbővűl az által, hogy a főiskolai építésekről is lehet intézkedni, miután a sokat emlegetett női kórházat a város május hó 1-én valósággal átadja az egyházkerületnek. Az erre vonatkozó szerződést Pápa város polgármestere és gazdasági tanácsunk eluöke már alá is Írták. A gazdasági tanács pedig teljesen elő fogja készíteni ezt a már égetően sürgős ügyet. Reméljük ennélfogva, hogy az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjai, ha talán különben nem érdeklődtek volna eléggé e gyűlés iránt, minél nagyobb szambán sietuek összeseregleni, hogy dűlőre juttassák a leányinternátus elodázhatlan ügyét.- Esztergomból értesítenek benünket. hogy szomorú tapasztalatok által indíttatva, a könynyelmü áttérések és az ország törvényeinek lelkiismeretlen, önző kijátszásának némi akadályozása és kétségtelen jogaink köteles megóvása szempontjából az esztergomi ev. ref. egyház presbyteriuma a 1897 dec. 5. tartott gyűlésében a következő határozatot hozta: 6-ik pont. Lelkész ur jelenti, hogy gyakran fordulnak elő esetek, midőn egyházközségünkhöz nem tartozók kitérésre jelentkeznek a lelkészi hivatalnál. S hiában utal az 1868. évi Lili. t. ez. 3. §-ban foglalt rendeletre, mely szerint: „az áttérni kívánó, szándékát saját egyházközségének lelkésze előtt köteles kinyilatkoztatni“ és,'* hogy ezt, csak a fenti t. czikk 20-ik § ban foglalt köteles csatlakozás után teheti mely által egyházközségünkhöz tartozó voltára hivatkozhatnék, — mégis az ily ként illetéktelenül jelentkezőt, a más hitfelekezetek lelkésze saját egyháza kebelébe, e törvény figyelmen kívül hagyásával, felveszi. Egyháztanácsunk, e törvényszeiütlen eljárással szemben, 0 Császári és Királyi Felsége koronás királyunk által, az 1893-ik évben szentesített egyházi törvényeink 4, 5, 7, 27, 238, 240 és 251-ik §-saiban előirt jogok s kötelességek alapján, egyszer s mindenkorra ezentúl elhatározza, hogy oly hitsorsosok, kik az 1868. évi 53. t. ez: 20. §. redenlkezése szerint egyházközségünkhöz adófizetés által kitérni akarásuk idejét megelőzőleg, legalább egy évvel előbb, önállólag nem csatlakoztak és egyházi törvényeink 16-ik §-ában foglalt kötelességüknek eleget nem tettek, kötelesek, vagyoni állapotuk szerint, 9 írtől 36 frtig terjedő adótartozást, kitérni jelentkezésük alkamával nyugtára lefizetni egy összegben, melynek megállapításával, egyházközségünk lelkésze ezennel megbizatik, erről való utólagos jelentésének esetről-esetre elvárása mellett. Azon esetben pedig, ha az illetéktelenül kitérni jelentkező a fenti határozatnak megfelelően kiszabott egyházközségi csatlakozási adó tartozását le nem fizetné és kitéréséről, a fenti országos törvény 7. § ban kötelezett értesítést, a lelkészi hivatal veendi: az egyháztanács elnöksége esetről-esetre megbizatik, hogy az illetőnek minden további felszólítása nélkül, megállapított tartozását, az állam közigazgatási hatóságainak segédkezésével minélelőbb behajtassa. Eljárás czéljaira kiadatott,“- Házassági statisztika. Az országos statisztikai hivatal kimutatása szerint a cleczember hó folyamán kötött azon 172 vegyesházasságból, hol a vőlegény róm, kath. a menyasszony ev. ref., megegyezés
