Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 96 95 az élet jövő-menő eseményeit erősebb kézzel kell megragadni, a részletezésnek, tárgyalásnak, bizonyításnak nagyobb terjedelműnek s így hathatósabbnak kell leuni. Ilyen rövidke beszédekben az persze kivihetetlen. Szerzőből idővel lehet jő predikáczió író, de ne feledje, hogy Írni, — Írni nem elég, hanem jót, hasznosat, a hétköznapin felül levőt Írni: ez elég, de nehéz. II. Egyházi beszédek. Irta Gulyás Benő ev. ref. lelkész. Harmadik kötet. Ára 2 korona 80 fillér. A prédikáezió irodalom is magán viseli a kor bélyegét. A kor folyam, mely visz magával, úszója s nem vezére az egyén. Minden kornak más-más jellegű predikácziói vannak, Dogmatizáló, polemizáló, moralizáló, politizáló stb. predikácziők váltogatják egymást a szerint — a mint a kor elvei — eszméi is változnak. A mai kort egyrészről a felvilágosodás, más részről a felületesség korának is nevezik. A tudás mindent kétségbe vont s mindent be is bizonyított. A felületesség pedig és az ezzel párosult ügyesség, csúszás-mászás ma talán a legvirágzóbb korát éli, úgy hogy „még az egyszerű földmivesnek is önön magán és az ügyvéden kívül, még Istenre sincsen szüksége.“ Sajnos, a legtöbb mai korbeli predikáczió is a felületesség jellegével bir. Sok megvan Írva szépen, kerek mondatokban, gyönyörködtető stílusban, ragyogó, fénylő jelzőkkel, hasonlatokkal is tel van ékesítve; de azért állandó, maradandó hatást még sem tesz — csak olyan mint a színes szappan buborék — a mely tetszik-látszik, azután hirtelen eltűnik, elenyészik. Minden prédikáezió értéke attól függ, mennyit épit? fejleszti-e, növeli-e, erősiti-e a kér. életet? hajtja-e a jóra az akaratot? oktatja-e, tanitja-e a hallgatót ? Ebből a szempontból nézve ezek a predikácziők is sok kívánni valót hagynak fenn. Ezek között is a legtöbb olyan, mint a színes pillangó, mig látjuk, halljuk — addig szép, addig gyönyörködtet; de ha eltűnik, hát eltűnik úgy, hogy a hallgató nem igen tud számot adni magának arról, a mit látott és hallott. Az I-ső számú adventi a magasságból való csemete megjelenéséről szól, inkább karácsonyi, mint adventi, mert az adventinek, bünbánatra, megtérésre és előkészületre kell inteni, tanítani. A II, III. sz. karácsonyi, szép tárgyalással leginkább csak általánosságban mozognak a Ill-dik számúnak szép a bevezetése. A IV, V, VI. minden feltűnés, különlegesség nélküli beszédek. A VII. és XIV. bűnbánati beszédek, a bünvallásról és a kegyelemről szólva. A XV. is bűnbánati^ az előbbiektől eltérő jobb és sikerültebb beszéd. A Vili. meglehetős, nagypénteki, a IX. húsvéti azzal foglalkozván, hogy a feltámadás után tudjuk mi az élet, de nem tudjuk, hogy mi a halál. A felosztás ebben is egy kissé erőltetett, valamint a III, V, XVII és XIX. sz. beszédekben, sok esik bennük a textusszeriiség, természetesség rovására. A X. számú tartalmas, jó beszéd, 3 részben foglalkozván az Isten országába jutás akadályaival. A XII. pönkösdi szintén használható ügyes beszéd, de nem pünkösdi textusról. A XIII. Istenről szól jó felosztással és igeu szép nyelvezettel. Befejezve ezzel: „ha a napfénybe mártanám is ecsetem, Felséges voltodnak árnyékát sem festhetem.“ A XVII. úrvacsora utáni beszéd a mennyegzői ruháról, a XIX. őszi beszéd — mindkettő rósz, az erőltetett szükségszerűség bélyegével biró beszéd. A XVIII. jó közönséges a siker föltételeiről, a XX. a halottak estélyéről szól, használható ugyan, de több melegség, közvetlenség sem lesz ártalmára. A XXI. milleniumi beszéd, olyan, a minő, azt hiszem, igeu sok elmondatott, csak ki nem nyomatott. A beszédek mindegyike részekre osztott szép, csillogó beszéd, kifogástalan irálylyal, szép szavakkal, szép mondatokkal; de azért állandó, maradandó hatás nélkül, mert nincs benuök erő, melegség, a mi lekötné a figyelmet és ellenállhatatlanul hajtaná az akaratot. Jó, evangólomi erő, mélység és bensőség kell a mai világnak; mert megyünk — megyünk előre, de az ős erőből, a rejtelmes világmélységből, az őserdők fuvalmából kevés van bennünk és kevés van e predikácziós kötetben is. Seregély Béla. VVuyt's §özÍEményE|. — A kerczai gyülekezet a lelkészi hivatalt dicséretre méltó egyetértéssel, meghívás utján, Csukás Endre fiatal atyánkfiával töltötte be folyó hó 1-én. Meleg szívvel üdvözöljük a választást mi, kik — úgy hisszük elég alaposan — a legszebb rerné^ nyékét fŰzzük Csukás Endre működéséhez ! — Örömmel vesszük át a Debr. Prot. Lap következő hírét: Bosznai István, a debreczeni főgimn. művészi hajlamú és tehetséges rajztanára a téli képzőművészi tárlatra 5 szép olajfestményt küldött fel Budapestre. A festményekről a szakkritika nagy elismeréssel emlékezett meg. Most egy újabb, olyan kitüntetés érte művészbarátunkat, mely képességének hírnevének és emelkedésének a legbiztosabb záloga. Ugyanis egyik kiállított festményét, mely üde színekkel festve „Ősszel" címmel a nagyerdőből ábrázol egy hangulatos, poétikus tájképet, a vallás és közoktatásügyi miniszter az eredetileg megszabott 700 frt vételárban a budapesti orsz. szépművészeti muzeum számára vásárolta meg. „Sic itur ad astra!“ Bosznai
