Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

97

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

98

ur édes atyja a mi csurgói főgymn.-nak igen érdemes mennyiségtan tanára, ő maga pedig még csak alig néhány éve kitűnő tanulója volt annnak. Mi hát többszörösen, a legmelegebben üdvözöljük őt!

— Arra a kérdésre, valyon helyesen járt-e el az a szavazatot összeszámláló bizottság, a mely két olyan egyén között, kik az egyházmegyei tanácsbirói állásra beadott szavazatokból egyenlő szavazatot kaptak, sorshúzás utján döntötte el, hogy a kettő közül ki legyen tanácsbiró : feleletünk az, hogy a bizottság helyesen járt el. Igaz ugyan, hogy e tárgynál épen nincs szó ily módról a törvényben, de a dolog természete mellett bátran lehet irányadóul venni a lelkészválasztási törvény e szakaszát: „Ha a szavazatok csak két egyén közt oszlottak meg s azok egyenlő számú szavazatot nyertek : sorshúzás dönti el, melyik legyen az egyház lelkésze.“ Egyh. Törv. 220. §. Senki se mondhatja, hogy a ielkészválasztás nem oly fontos aktus, mint ez egyházmegyei tanácsbirók választása. A mit hát ott maga a törvény rendel, azt itt is megtehetjük, sőt csak is azt tehetjük.

— A nagy-ölvetli egyház valláserkölcsi és anyagi állapotáról igen örvendetes tudósitást vettünk a gyülekezet érdemes lelkésze, nt. Pólya Lajos úrtól. E tudósításból megértjük, hogy a lelkész úr 27 év óta hirdeti az Isten igéjét Nagy-Öiveden lankadást nem ismerő buzgalommal. E főkötelességén kívül azonban kiterjeszti figyelmét egyháza minden egyes tagjára külön-külön. Meglátom — úgymond — azokat, kiket saját könnyelműségük nyomorra juttat; meglátom azokat, kik szorgalmuk s meggondolt takarékosságuk által vagyoniiag gyarapodnak; meglátom örömeiteket s veletek örülök, de átérzem fájdalmaitokat is, ismerem minden család baját; szívesen adok tanácsot szegénynek, gazdagnak, özvegynek, árvának és sorsüldözöttnek ; s a ki tanácsomat megfogadta: nemcsak anyagilag gyarapodott, de lélekben is nyugalmat talált.“ Mindezeket újév reggelén az egyházi beszéd és a hirdetések után, de imádság előtt részletesen olvasta fel a szószékről, mintegy felhíva a népet az egész gyülekezet, tehát a lelkész és az egyes tagok munkásságának megítélésére, mint tett egykoron Sámuel, mikor a bírói tisztet letette. A gyülekezet vallásos buzgóságáról szólva, elismerésének e szavakban ad kifejezést: látom, hogy az Isten igéje hat s termékeny talajra talált. Bármely időben jelenne meg tehát az embernek fia ti közietek, örömét találná itt, hogy az ő tudománya valódi tisztaságában hirdettetik és fogatik fel ; kiki lelkiismeretesen teljesiti kötelességét; egyháza,temploma iránt szeretettel viseltetik; az Isten dicsőségére áldozatát készséggel felhozza. Ha visszagondolok mint lelki pásztor 27 évi időmre, a Mindenható Atya iránt való hála s lelki öröm hatja át valómat, mert mig lelkipásztorkodásom kezdetén 600 írttal zártam számadásomat, ma van 6000 frt, 780 hektoliter gabona magtárunkban, kiosztva az egyeseknél 3200 frt értékben; ez idő alatt szereztünk J/4 birtoktelket, minek értéke ma 3200 frt s évenként 250 frt bért hoz ;

a lelkészlak átalakítása 2600 írtba került, a templom javítása pedig 1700 írtba; van 12 hold erdőnk, a minek értéke 1600 frt. E vagyont ti, 493 lélek teremtettétek meg 27 év alatt, jó indulatotok, egyházatok iránti szeretetetek nem lankad s örömmel látom, hogy évenként a convention felül 150—200 frt értékű gabona halmozódik össze. Még nem mulaszthatom el, az új év reggelén felemliteni azt, hogy a múlt év szeptember havában 4 katonaköteles ifjú jelent meg nálam, s egy-egy frtot adott Isten dicsőségére, kérve, hogy imádkozzam érettük, mig oda lesznek. Ez a ténykedés ismét titeket dicsér anyák, a kik beoltjátok gyermekeitekbe a vallásosságot s az Istenbe vetett hitet, tudva azt, hogy ha Isten velünk ki lehet ellenünk ? ! Dicsérettel említem meg azt a szorgalmatokat, a melylyel 27 év óta 160000 frt értékű vagyont szereztetek magatoknak is az idegenektől.“ Ezután megemlékezik a születések, halálozások áltai bekövetkezett változásokról. Fölemliti, hogy egy családot vagyoni bukás ért. Vadházasság I van, mely 10 év óta vonul egyik évről a másikra, hogy életük nem irigylésre méltó, azt látjátok. Törvénytelen gyermek kettő született. Anyjaik idegen helyen szolgáltak, a magasabb bér utáni vágy kivitte őket s föláldozták becsületüket.“ lm, ez az a tükör, a mit Pólya Lajos, nagy-ölvedi lelkész úr a f. év első reggelén gyülekezete elé tartott, hogy Ítélje meg belőle erkölcsi milyenségét. Mi úgy látjuk, hogy a gyülekezet igen meglehet elégedve lelkipásztorával, a lelkipásztor pedig nyájával. Csak azt kívánjuk hogy még sokáig találjanak örömöt egymásban és segítse őket az Isten nyereségről-nyereségre lelkiekben és testiekben egyiránt.

— Csak siessünk a r. kath. papok és főpapok kitüntetésénél vagy hivatalba állításánál az első tisztelgők lenni, mert lám, ők is megbecsülnek bennünket ; de meg ám ! Most olvasom a Magyar Hírlapban, hogy a pécsi pöspök beiktatása alkalmával a tisztelgő küldöttségek sorát a rendező bizottság úgy állapította meg, hogy a két prot. egyház a 13-dik, mondd : a tizenharmadik helyre, a nőegyesület, a veterán és tudja Isten miféle egyesületek után volt beosztva. Ez is jó hely az eretnekeknek ; köszönjék meg, hogy egyáltalán a püspök elé eresztik őket -vélekedők a rendezőség! A protestánsokban azonban — a mint a levelező Írja — volt annyi önérzet, hogy a tisztelgők sorából félreálltak. Hát persze, mi haszna tiszteljük ép úgy mint ők a szentháromság egy Isteut, mi haszna munkálkodunk a tiszta erkölcs szent ügyének előbbre vitelén , ha a római pápa lábát nem csókoljuk! Holott ez a legfőbb jó!

— Katholikus tanárok különválása. Az egri érseki képezde tanárai felhívást bocsátottak szét az összes római és görög katholikus képző intézetekhez, melyben a nevezett tanárok közös egyesületétől különválva felekezeti tanáregyesület megalakulását tartják szükségesnek. A közös tanáregyesület semmiképen sem szolgált rá arra, hogy bármely felekezet tanárai falain kívül keressék érdekeik tá