Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
Kilenczedik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1898. február 6. A lap szellemi vészét illető közlemények a szerkesztő séghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. *---------------------------» Az egyház és iskola köréből. A Éintiili cv. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —f— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre S frt), hirdetések, reolamatiők Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. Az egyháziak. (Harmadik közieméiig) A mi egyházunk szervezeténél fogva igazi nemzeti eg} ház s így tényleg jogosan is hivatkozhattunk erre a múltban is. A nemzeti egyház eszméjének megtestesülése, mert nincs olyan intézménye, mely szemben állana a magyar állameszmével s ennek czéljait keresztezné. Sem maximákban nem beszélek, sem túlkövetelő nem vagyok akkor, ha itt azt mondom, hogy a catholicus autonómia ügyében szerkesztett s csak a minap köztudomásra jutott yallásministeri memorandum azon részében, hol az egyháznak az államhoz való viszonyát s a nemzeti egyház eszméjét fejtegeti, egész bátran rámutathatott volna a mi egyházunkra, mint követendő példára. Valamely egyház a jövő alakulásai közepett annál biztosabban fog fennmaradni, mennél inkább nem találja magát szemben az állammal szervezetében. S ezen szempontból minden magyar ember csak örülne annak, ha a most ülésező catholicus congressus, mely legfelsőbb engedélylyel a létesítendő autonómia tárgyában hivatott össze, a hatalmas egyház kebelében a világiak bevonásával, valami olyan szervezetet tudna megállapítani, mely azt a nagy egyházat az ő széleskörű tevékenységével közelebb hozná az államhoz, helyesebben a magyar állameszméhez. Ezt nemzeti szempontból akkora nyereségnek tartanám, melynek elérése czéljából minden kicsinyes felekezeti féltékenységnek s tán irigykedésnek és hatalmi vágynak el kellene némulnia; mert a magyar nemzeti állam megerősödéséért annyi áldozatot nem hozhatunk, hogy még többet is ne lehetne hoznunk, ha catholicusok vagyunk, ha reformátusok, vagy ágostaiak, vagy akármiféle felekezet! A mi egyházunk már, mint fejtegettem, meghozta az áldozatot, hát ettől az erős catholicus egyház visszariadna? Nem akarom fel se tételezni, hogy ott a hazafiság csak addig terjedne, mig a hierarchies szervezetből és az állami gazdag dodatiókból felgyülemlett hatalomból semmit sem kell a nemzeti állam oltárára ajándékozni? Hej, pedig ha a néppártiaskodás helyett már egyszer igazán megdobbanna az a magyar catholicus szív s abból a hatalomból, melylyel rendelkezik, visszasugározna valamicskét az államra, bizony több reménynyel nézhetnénk a második ezerév elébe! Én a kereszt dicsőségét sokra becsülöm, előttem azonban csak egy szent kereszt van; de ez nem Rómában van a Vatikán tőszomszédságábau épült Pótertemplom kupoláján, hanem: ez magyar hazám* az ezt jelképező korona, mely előtt leborulunk mindannyian, le kell borulnia a catholicus egyháznak is s áldozatul hoznia még az egyház külső, határtalan hatalmát is. Jó lélekkel mondom, hogy én a catholicus egyháznak s különösen papságának nem a kezében bizományként levő vagyonát kívánom, hanem azt a hazafiságát óhajtom, mely többre becsüli a magyar haza fényét, mint a Vatikán csillogását; melynek parancs csak a magyar állam törvénye lehet, a mit most hol kifiguráz és gúnytárgyává tesz, hol pedig gyerekes módon kibúvót keresve alula, megkerül (erdélyi r. k. püspök) csak azért, hogy fitogtassa hívei etőtt hatalmát s azt a gondolatot keltse, hogy még mindig az állam felett van s azzal büntetlenül ujjat húzhat. A mi egyházunkban gyomok nem tenyészhettek soha! Nem akarok más felekezet ügyeibe avatkozni, de ezt elmondani, mint olyan magyar állampolgárnak, kinek szeme előtt a magyar állami és nem-6
