Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

835

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP.

nek zászlója alatt a világ ma nagyot, magasztost müvei, — bármennyire vitassa is eredetiségüket s tartson is hozzájok just, — Krisztus tudományából rég ismeretesek.

A léleknek minden magasabb szárnyalása, a szivnek minden nemesebb lendülete a ma született Jézushoz vezet, a ki a szellemi kiskorúság alól fölszabaditá és a tökéletesedés útjára vezérlé az emberiséget,

Midőn a humanizmus a szivtelenség Szaharáján bolyongók számára hajlékokat emel, hogy azok, mint az üldözött zsidóknak az oltár szarva — nekik menedéket nyújtsanak: vájjon nem Krisztus nyomdokain halad-e, a ki szélylyel járt, hogy jót tegyen ?

Midőn a nyomorúság láttán könyező részvét és emberbaráti szeretet a keserves árvaságra jutott kisdedeket keblére öleli: nem Jézus parancsolatai szerint jár-e el, a ki igy szólt: «valaki egynek gondját felveszi az én kicsinyeim közül, nekem veszi fel gondomat ?>

Midőn a tudós éjét, napot egygyé téve, fürkészi a világegyetem örök s megmásíthatatlan törvényeit, a nehézkedési erőt a csillagok világában, midőn elemzi az ásatagokat, hogy bár halvány fényt deritseu a föld alakulásának soha teljesen fel nem deríthető kérdésére: vájjon nem Jézus tanitványa-e, azé Jézusé a ki a «világ világosságául jött a földre, hogy a ki Őt követi, ne járjon setétben, hanem életnek világossága legyen annak>

És az az orvos, a ki boncoló asztalánál a saját életének kockáztatásával vizsgálja a baktériumokat, — az a tudós ember-barát, a ki gyógyító szereket von ki ásványokból, füvekből, fákból, hogy sebeket hegesszen s a már-már halál révén vergődő szenvedőket az életre visszahozza: nem Jézus nyomdokain jár-e, Jézusén, a kinek ha csak ruhája szegélyét érintheti a szenvedő, elfelejti kínjait, letörli könyét és mosolyogva halad tovább göröngyös életutján ? . . .

A ma született Jézus világot ölelő szeretetétének melegét csaknem kétezer év óta érezi a megvénhedett világ s még sem tud napjainkban sem teljesen felmelegedni a mennyeik iránt, A ma és örömei, múlandó javak, a nemes törekvéseket csirájukban elfojtó földi érdekek foglalják el a szivet, mint hajdan a galambárusok és pénzváltók az Urnák templomát.

Eszmények tisztelete, lemondás, önmegtagadás, hűség a munkában, fáradhatatlanság a kötelessó-833

gek teljesítésében: ritka erények, a melyekért kekevesen lelkesednek. Azért még mindig szükség van s mindig is szükség lesz ama született betlehemi kisded végtelen szeretetére. Ezt a szeretetek éleszszük szivünkben, ezzel oszlassuk a homályt, kötözzük a sebedet, könnyitsük az élet nehéz keresztje alatt roskadózók terhét s igy a szeretet, a mely soha el nem fogy, áldások kiapadhatatlan forrásává változik, s mint az ovangéliomi kovász a három mérték lisztet, Isten országának polgárságára megérleli az emberiséget.

Komárom.

Osváld Kálmán,

püspöki titkár.

Nem ütött a szeg fejére.*)

Kicsoda? A vasárnap megszentelésének jóakaró írója. Nagyra becsülöm ugyan, hogy cikkét név nélkül bocsátotta közre, ón is úgy teszek; de már — engedjen meg — érvei nem találnak . . Megmondom, miért nem. A magam és családom példájából bizonyítok. Nevem ugyanki nem irom, sőt kiírása ellen erősen tiltakozom, de kijelentem, hogy pap vagyok és nagy családdal megáldva, mit a gondviselő Istenemnek hálával köszönök meg, ámbár a vitulus kevés. No, de mindegy . . . Nagy gazdagság és rakott bolt nem fő jó, ritkán adja ...

Azt mondja a cikkíró a vasárnap megünneplésében a papi családra vár a példaadás kötelessége. Aláírom. De hát, kérem, nem használ*). Az én nőm és családom minden vasárnap templomban van, még hétköznap is, de bizony hasznát nem látom. Mig ismerek helyet, a hol a papnő, tanítónő desertál és az asszonyok jó templomba járóit 2). Tehát nem ez a baj.

Továbbá, azt mondja a derék jó akaratú iró, „a pap kocsisa vasárnap is úgy dolgozik, mint hétköznap3). Kicsapni való az olyan pap, a ki ezt megengedi s méltó Kotasz bátyánk esetére! De hát, kérem, ón is gazdálkodtam, és az ón kocsisom vasárnap lovait munkára ugyan be nem fogta, de azért az én népem egyre hordta a takarmányt vasárnap is, úgy mint hétköznap, hordja ma is. Zörgettem a helyi, megyei hatóságnál. Mind hiába! Kinevettek, illetve fel sem vettek, de nem is itt a hiba 4).

Azt mondja továbbá cikkíró ur: „vasárnap délután otthon üljön a pap és családja“ és ne menjen látogatni 5), esetleg poharazni a pap. Enge*) Már a dec. 11-iki számra ki volt szedve. S z é r k.

52*