Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Kilenczedik évfolyam. 1 szám. Pápa, 1898. január 1. #--------------------------* .A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő Béghez Kis József telelő* szerkesztő ozi­­mére küldendők. *--------------------------$ Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref! egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. «------—--------------------** Asa előfizetési dijak j (egész évre 4* írt, íék~ évre 3 frt), hirdetések,. | reolam átlók F a ragó János iőmunliatárs ozimére küldendők.-------------------------«F­Felhívás előfizetésre. A Dunántúli Protestáns Lap múlt évi érdemes szerkesztője, dr. Antal Géza tisztelt barátom, a kit, miden a szerkesztést átvette, mint kipróbált jó erőt a legszívesebben üdvözölt a lap óién ennek közönsége, egy­évi buzgó és sikeres működése után határozottan ki­jelentette, hogy a közügyek terén való többféle, szin­tén igen fontos és sok idejébe kerülő elfoglaltatása miatt e lap szerkesztéséről lemond. Tőle e bár meg­tisztelő, de igen nagy felelősséggel és valóban sok fáradt­sággal járó munkát egyedül csak kötelességtudásom vétette át velem; mert azt tartom, hogy ha a körül­mények úgy kivánják, nem szabad kivonni magunkat a közügyek ilyen szolgálata alól se. Igen, a közügyek ilyen szolgálata alól. Mert igaz ugyan, hogy a lapot eddig is magán vállalkozás tar­totta fenn és az tartja fenn most is, de azért senki se kételkedik benne, hogy távolról se nyerészkedő vál­lalkozás ez; sőt még csak nem is olyan, a melynél a ráfordított munka bármi szerény anyagi jutalomra is föltétlenül számíthatna. Magamra vállaltam a szerkesztést és kiadást any­­nyival inkább, mert megvagyok győződve, hogy azok a szükségek, a mik kilencz esztendővel ez előtt e lapot életre hívták, megvannak ma is. Lehet, hogy egy-egy kérdés, a mit fölvetett, szerencsésen dűlőre jutott már; ez minden esetre érdeme e lapnak, de megszűnésének oka nem lehet. Az egyházi élet u. i. épen azért, mert élet: új meg új szükségeket szül folyton; új meg új kérdésekre kér választ szakadatlanul. Csak azért, mert a szerkesztő személyében válto­zás állott be, nem látom szükségesnek új és egészen részletes programmot adni a lap részéről. Hisz azon kívül, hogy engem, mint e lapnak megindulásától kezdve munkatársát, jól ismer már ennek közönsége, bizonyos az is, hogy egy egyházkerületi lapnak első sorban az illető egyházkerületet közvetlenül érdeklő ügyeket kell szolgálnia. Ez azonban természetesen nem azt teszi,, hogy tehát a magyar egyetemes ev. ref. egyházzal mit se törődik. Hiszen e kettőt el se lehet egymástól vá­lasztani. Minél hivebben szolgálom gyülekezetemet, egy­házmegyémet, egyházkerületemet: annál inkább javára vagyok egyetemes egyházamnak. Ez kétszer kettő négy.. A széthúzásnak, az egyetemes egyház elhanyagolásának vádja tehát távolról se érheti a hiven forgolódó egy­házkerületi lapokat. Ép oly bizonyos az is, hogy az egyházalkotmány által az egyes egyházkerületek hatás­körébe utalt, hogy úgy szóljunk házi ügyek alapos megbeszélése, minden oldalról való megvilágositása,. előkészítése, legtermészetesebben az illető egyházkerü­let lapjában történhetik meg. Részletes programul helyett inkább csak, egy kö­zöli séges új évi czikk módjára, azokra az előtérbe nyo­muló kérdésekre hívom fel a figyelmet, a mik megol­dást sürgetnek már a közel jövőben. Mindnyájan érezzük, hogy egyháztársadalmi, val­láserkölcsi életünk nincs egészen rendben. Csak a ki nem akarja, az nem látja, hogy ernyedez az egyházhoz való hűség és terjed a közöny, kivált az intelligens középosz­tálynál. Az egyházi terhek miatt való zúgolódás is na­gyobb és nagyobb mérveket ölt s attól lehet tartani, hogy a felekezetnélküiiségben keres orvoslást. A betegségnek e jelei már évek óta aggasztják jobbjainkat s keres­tetik velük a hathatós gyógyszert. Én úgy vélem, hogy a gyógyszer első sorban nem lehet más, mint a lelki­pásztori és a gyülekezeti tanítói hivatalnak ama jó pásztor példája szerint való betöltése. E tekintetben kipróbált tapasztalatok alapján útmutatást adni és buz­dítani : ez lesz a mi első kötelességünk. Ám de a köte­lességek jókedvű betöltéséhez mind a két hivatalnál okvetlenül megkivántatik, hogy legalább a megélhetés 1

Next

/
Thumbnails
Contents