Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 742 már csak néhány országból lehet várni. A szent atya rendkívül megindító kifejezésekkel kérve és könyörögve fordult ez év elején Németország püspökeihez, hogy a Pété fill éveket gyarapitani iparkodjanak. Úgy törtónt intézkedés, hogy évenként négyszer szedünk Péterfillért németországi katholikus templomokban. Most van hat hete annak, hogy a pápa Kölnbe küldte követét ismét, a püspököt megkérni, miszerint tekintve nagy szorultságát, a menj most égeti, rendkívüli Péterfillér adományozása által segítsen rajta. O érseksége oly helyzetben volt, hogy a pápa kérését teljesíthette ; hasonlókép történt a münsteri kerületben is; a többi főpapok is megteszik kötelességüket, de mindez még nem elég : a Péterfillér állandó felemeléséről kell gondoskodnunk.“ .... íme egy pápista püspök épületes vallomásai! Ha Németország milliónyi Péterfillérrel nem segít a pápán, annak helyzete „végzetes is lehet.“ Hogy értsük ezt? Én csak úgy érthetem, hogy a pápai uralom nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is veszélyeztetve van, ha a német-pápisták nem nyúlnak elég mélyen zsebeikbe, s amennyiben ultramontán felfogás szerint a római kúria rendes működésétől az emberiség üdve függ : a Péterfillérek megcsappanása kárhozatot hoz a nem adókra. Azt hiszem a pápai udvar még most is ért anynyira az üzlethez, mint VII. Kelemen. Ennek a VII. Kelemennek volt egy törvénytelen unokája Farnese Oktavio, a kinek földi boldogságáról úgy gondoskodott a jó pápai nagypapa , hogy összeházasította a „kegyes“ V. Károly császár törvénytelen lányával Margit camerinói hercegnővel. Felért ennek a hozománya egy kis péterfillérrel. Ne féltsük szegény pápai udvart. Most is talál utat „a végzetes helyzetből kimenekülésre.“ Eszközei már dolgoznak. Csinálják a pénzt. A kölni püspök a Szent-Mihály egyesületre nézve azt az óhaját fejezte ki, hogy minden egyházközségben 4—5 férfi vagy nő állandóan gyűjtse a Péterfillért. Lehet azonban, hogy ebbe a német kormány is beleszól s megtiltja, hogy a szövetséges olasz királyság ellen dolgozó pápai udvart istápolják. Ha ezt nem t szi, a pápa dörzsölheti kezét a német Péterfillérekkel és mosolyogva, önelégülten suttoghatja nékik: „Peccata Germanorum“ — a németek bűne. Balogh Elemér. KönyvismErtEtés. Ekkehard WalterdaL Fordította Körös Endre dr., Budapest. Singer és Wolfner bizománya 1898. 1—64.1. Ara 1 korona. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolája 1897—98. tanévi Értesítőjének IX ^XLVIl. lapjain „Waltharius manu fortis“ c. a. egy értekezés s azzal kapcsolatban egy verses műfordítás jelent meg. A kerületi s nehány más felekezeti iskoláknál divatozó szokás szerint ezzel foglalta el Körös Endre dr. tanári székét a pápai ev. ref. főgymnasiumban. A fenti c. alatt külön is megjelent e munkálat, mint ilyennel foglalkozott vele a fővárosi és vidéki sajtó is. Örömünkre, sőt büszkeségünkre szolgál, hogy az eddig megjelent bírálatok fényesen igazolják azt a várakozást, melyet e dolgozathoz már előre fűztünk ; igazolják azt is, a mit az iskolalátogató bizottság az igazgatótanács elé terjesztett jelentésében hangsulyozott, hogy nemcsak szerzőjének válik becsületére, hanem főiskolánknak is díszére van ; igazolnak többet is, azt is, hogy magyar fordítási irodalmunk egy értékes művel gazdagodott s műfordítóink száma egy sokat Ígérő munkással szaporodott. A dicsőségből, melyet a fiatal szerző müvével aratott, főiskolánkra, annak minden egyes tagjára háramlik valami; meleg kézszoritással adózunk ezért neki s örömmel buzdítják őt a további munkára. De ne engedjük magunkat egyéni érzelmektől elragadtatni, lássunk nehány szemelvényt a sapó nyilatkozataiból. A Nemzet 1899. szept. 15-i számában azt irja : „Egy díszesen kiállított füzetet kaptunk, mely Ekkehard Walterdalának magyar fordítását tartalmazza. A germán hősmoD- dának ezt a bájos epizódját Kőrös Endre dr, a pápai gymnasium jeles tanára fordította magyarra szépen csengő versekben.“ — A Magyarország (IX. 23.) igy ir: „Az egész fordítás kerek, egységes és minden részében költőiségével megragadó mű. Bevezetésében a fiatal tudós magas színvonalú fejtegetés során mutatja be a költemény sorsát, bizonyítja értékét. — A Magyar Újság (X. 15.) „Dicséretes munkát végzett Körös E. dr. mikor ezt a szép hőskölteményt hozzáférhetővé tette a magyar közönség számára, a melynek érdeklődését nemcsak a költemény tárgya fogja lekötni, hanem a pompás forditás is, mely az eredetinek bájos hangulatát, nemes egyszerűségét meglepő ügyességgel adta vissza.“ - A Pester Loyd (XL 3.) úgy nyilatkozik: „Kőrös Endre pápai tanár kitünően fordította le az egész épost; az eredeti hexametert a modernebb nibelung-verssel cserélte föl és a költeményt a X. századbeli barát nem egy tudákos cifrázatától tisztította meg, általában pedig nemcsak hű, hanem valóban költői átdolgozását nyújtja a szép költeménynek, melyet olvasóinknak a legmelegebben ajánlhatunk.“ - A Vasárnapi Újság szerint: „Kőrös Endre e művével hivatott fordítónak bizonyult ; vajha a germán hősmondák többi darabját is átültetné nyelvünkre.“ (Közli egyúttal az éposz II. kalandját.) — A Politikai Heti Szemle (X. 23.): „A nibelungi sorok ügyesen folynak, verselése könnyed, magyaros ; az idegen forma kedvéért nem tesz erőszakot a nyelven. Elméleti tudásán kívül, mit a tudományos bevezetés is igazol - segítette költői ereje.“ — A Pesti Napló (IX. 29.) a Scheffel német fordításával vetekedő jó fordításnak mondja a Kőrösét, Hasonló dicséretben részesítik a Győri Hírlap, Veszprémi Hírlap, a Veszprém vármegye stb. stb. A tudományos folyóiratok közül a nagytekintélyű Budapesti Szemle három oldalra terjedő ismertetéséből közöljük a következőket : „Kőrösé az érdem, hogy az egész kis époszt teljesen, még pedig sikerrel ültette át irodalmunkba.“ ... „Kőrös helyesen járt el, midőn az alak megválasztásában Scheffelt követte; de nem követte Kőrös, igen helyesen, Scheffelt az átültetés humoros és kirugó hangjában, melynek indokolatlanságát annál inkább ismerhette, mert mint müvének számos helye mutatja, nem Scheffelből, hanem
