Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
717 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP. 718 — A felső baranyai egyházmegye közgyűlése elé a lelkészi fizetés rendezése és az egyházak csoportét iitása tárgyában kiküldött bizottság olyan javaslatot terjesztett, a mely szeme előtt tartja a dolog végleges és időleges rendezését. A végleges rendezés a csoportosítás eszméjével kapcsolatban úgy terveztetett, hogy a lelkészi fizetés terhének nagymérvű leszállítása, illetve arányosítása mellett tisztességesen javadalmazott csoportkörök, körlelkészségek keletkezzenek, melyekben a fizetés kulcsa mindenütt egy és ugyanaz legyen. T. i. minden 12 évet meghaladott, mindkét nemű egyháztag után fejenként 2 korona személyes-adó és az egyenes állami adó után fizetendő 10 %. Ennek és a csoportokban már meglevő földek kataszteri s egyéb hasznos jogok jövedelmének kellett volna kitenni a lelkészi fizetést, természetesen, hogy a 2400 korona fizetés-minimum elérhető legyen, két, sőt helyi viszonyok szerint több egyház csoportosítása mellett. Minthogy pedig ez csak lassan, a lelkészi állások üresedése alkalmával lett volna megvalósitható, a bizottság átmenetileg igeiglenes rendezésre is adott javaslatot. Ennek célja más nem lehetett, mint a fizetés terhével való engedetlenséget, mely a nagymérvű kitérésekben nyilatkozott, csillapítani azzal, hogy ott, a hol az jogosultnak nevezhető, érezlietőleg könnyítve legyen. Ilyen pedig azok sorsa, kik 10 írtnál kevesebb vagy épen- semmi egyenes állami adót sem fizetve, mégis 10—15 frt lelkészfizetési terhet viselnek. Ezt vélte a bizottság sürgősen orvosolandónak. Terve az volt, hogy állapíttassák meg a most említett adózók jegyzéke az egész egyházmegye minden egyházában, s vele együtt az eddigi lukma-teher is. A 10—5 forintig fizetők ezután fél lukmát fizessenek, fele pedig megállapítandó kárpótlás alapjául. A kik 5 forinton alul, vagy épen nem fizetnek állami adót, azokra a végleges rendezésnél javasolt új adó vettetnék ki s a külömbözet lenne kárpótlás tárgya. E kárpótlásokat adnák : az egyházkerület államsegély és Balddcstj-iltip pénztára, az orsz. közalap, illetve az egyetemes konvent s esetleg az állam. Erről előre biztosíttatnunk kell s a javaslat csak úgy léphet életbe. A gyűlés által ez ügyben hozott határozat főbb pontjai a következők : Előrebocsátva, hogy a tervezett „végleges rendezés“ reformját — bár üdvösnek tartaná — az egyházmegye, kötelező határozattal ki nem mondhatja, a tervezetben előadott módon az egyes egyházközségek kebléből kiinduló minden ilynemű kezdeményezést meleg pártfogásával fogna támogatni s az adózás terhének, a csoportosulás kapcsán ilynemű könnyítésére őket buzdítja is. Sőt az eszme keresztülvitelét a felsőbb egyházi hatóságok utján igyekszik az illetékes zsinat elé is nemes feladatként oda állítani. A jelen helyzet enyhítésére azonban többet nem tehet, minthogy a legégetőbb sebek orvosolhatása céljából a bor- és sódar-váltság árát méltányos egységösszegben állapítja meg (a sódar 80 kr, az u. n. láb 40 krban állapíttatott meg), másfelől szívesen veszi ama tervezetet, mely a legméltatlanabbul sújtott, legszegényebb osztály terhén kíván könnyíteni s „addig mig az illetékes (egyházi) törvényhozás vagy a jogosult egyházközségek e kérdésben intézkednének a bizottság a beterjesztett jegyzőkönyvben ajánlott fizetésmérséklést örömmel fogadja, mégis a következő alakban : A szegény adófizetőknek 3 kategóriája állapittatik meg és pedig : a) Azok, kik 10—5 frt egyenes állami adónál többet nem fizetnek, ezek — tisztán papi — lukmatartozásuk (a terményeket is a meghatározandó mérséklésekkel számított) összegéből csak 3/4-ed részt fizetnének, egy negyed rész pedig teljesen elengedtetnék. b) A kik 5 frtot vagy ezen alól fizetnek állami adóul, az előző pont értelmében számított lelkészi tartozásuk ?/3-ad részét fizetvén, ^'g-ad elengedésben részesülnének. c) A kik egyenes adót épen nem fizetnek, azok csak 1/3-ad lukma-tartozást fizetnek, mig 2/3-ad rész elengedtetik. Világosan megjegyeztetik, hogy e nemű leszámításnak, illetve elengedésnek kizárólag csakis 1899■ évi ápril 24-én kezdődő egyházi évben leend helye. Az egyházmegyei közgyűlés ezen áldozatot a felajánlók részéről méltánylással fogadja s az egyházmegye minden gyülekezete lelkészének ajánlja, illetve el is várja az ily értelemben leendő eljárást. Másrészről kifejezést ad annak is, hogy az egyetemes egyház nagy veszedelme s időleges baja (egyházmegyénk bomlásnak indulása) által teljesen indokolt ez áldozat meghozatalára a lelkészi kart jogilag nem kötelezi s azon kérelmet, mely arra irányul, hogy az áldozatott hozott lelkészek lehetőleg kárpótoltassanak, méltányosnak találja és azt az egyházi és állami hatóságoknál meleg pártfogásával támogatja s azok jóakaratát, figyelmét e fontos kérdésre tisztelettel felhívja. •i'fiYHíctlus rész. Pályázat a dunántúli ev. ref. egyházkerület tatavidéki egyházmegyéjébe kebelezett Esztergom ev. ref. missió egyház lelkészi állomására, melynek évi javadalma: három szoba, konyha és éléstárból álló lakáson, s 1600 □ öl területű kerten és stolárékon kívül, — 897 frt 33 kr. vagy is 1794 koroua 66 fillér, — különböző czimek alatti készpénz fizetésre számítható, melynélfogva ezen állomás harmad-osztályú. Pályázó — kellőleg felszerelt kérvényét, a mely mellől a kér. elnökség által kiállitandó minősitvény nem hiányozhat, folyó évi november hó 26-ig Czike Lajos espereshez O-Szönyre (Komárom, megye postahely) küldje. Kelt Komáromban 1898 évi Október 26. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök. Feleló's szerkesztő' és lap tulajdonos: Kis József. Főmunkatárs: Faragó János. Pápán. 1898. azev. ref fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
