Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
Kilenczedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1898. október 23. A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőségkéz Kis József felelős szerkesztő ezimére küldendők. Az egyház és iskola koréból. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 2 frt), kirdetések, reclamatiők Faragó János fomunkatárs ozimére küldendők. A protestáns öntudat fejlesztésére mi módon folyhat be a lelkész legközvetlenebb ül ? (Vége.) Jó ez ideáuak, de Kivihetetlen, mondhatná valaki, hiszen nincs is olyan szervezetünk, hol a keletkezőiéiben lévő bajokat magunk közt barátságosan megtárgyalhassuk, ha pedig a fegyelmi bírósághoz utasítjuk, itt már a törvény rideg betűje és nem a szeretet szava minősíti a fen forgó vétséget. Dehogy nincs! Hát a lelkészi értekezlet mire való? A lelkészi értekezletnek nem az a feladata, hogy egyházpolitikát csináljon, hanem, hogy a nyíltan feltárt sebeket samaritánusi kézzel orvosolja. Szerintem abban rejlik a baj, hogy viszálykodó gyülekezeteinket és lelkészeinket magukra hagyjuk nehéz küzdelmeikben, beváljak köztük a válság kitörését ; jobbára az olyan gyülekezetek szoktak romlásnak indulni, az olyan lelkészek szoktak a lejtőn lefelé gurulni, kiknek igazságos panaszát nem hallgatja meg és nem orvosolja seukisem. Ha a kezdet kezdetén, ha a viszály keletkezésekor szeretetteljesen közbevetnők magunkat, de sok bajt, de sok viszályt háríthatnánk el magunkról! Ha látja a nép, hogy mi is hajba kapunk, mi is torzsalkodunk egymással, kiknek hivatásunk hozná magával a szeretet élővé és hatóvá tételét: legjobb prédikácziónk is csak olyan forma benyomást gyakorol rája, mint a zengő érc és pengő cimbalom bizonytalan rezgése, ellenben ha tapasztalja, hogy a keresztyénsóg legevidensebb sarktételét: >Szeresd felebarátodat, mint önnön magadat,« «szeresd még ellenségeidet is« mindenkor és mindenkivel szemben betartjuk, ha tapasztalja, hogy a keblünkben élő szeretet, mindeneket elfedez, mindeneket hisz, mindeneket remél, mindeneket eltűr és soha el nem fogy, öntudatára ébred annak, hogy a szeretet vallásának nem méltó tagjai azok, a kik gyűlölködni igen, de megbocsátani nem tudnak, sőt nem is akarnak egymásnak. Egy bestiális gonosztevő szeretett királynénkat í. évi szept. hó 10-én szivén szúrta. A gyilkos tőr nemcsak a legnemesebb szivet oltotta ki, hanem lángoló sebet ütött a mienkben is. Istenem, mikor fog ez a seb behegedni? Nem állunk-e egy rettenetes katasztrófa előtt? Az elvetemült szörnyeteg magát dacosan anarchistának nevezi. Anarchista? Micsoda fajtája ez az emberiségnek. A mai egyoldalú nevelés szülöttje. A vallástalanságot maga a törvény veszi védelmébe. A népet, a szegény egyszerű népet tele tömik mindenféle, csak vallásos ismerettel nem; kiművelik eszét, parlagon hagyjak szivét, megismertetik vele a politikát, de az evangéliomot elrejtik előle, vagy megutáltatják vele, tud talán mindent, csak felebarátját szeretni nem, a mi nélkül pedig állattá alacsonyul az ember, A fólszegnevelésü ember felcsigázott igényekkel a világba lép, hol lépten-nyomon nyomor leselkedik a sarkában, hol lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy nem a becsület, hanem a gazság győzedelmeskedik. Elkeseredik a romlottságon és mivel nem ismeri Jézust, ki egyedül képes a megzavart lélek harmóniáját helyreállítani, meghasonlik a létező állapotokkal, gyilkot ragad s eszeveszettségében leöldösi embertestvéreit, mivel azoknak a munka, a tudomány, a szorgalom, a foglalkozás jobb sorsot biztosított az övénél. Koronás fők, államférfiak! ne vegyétek ki az evangéliomot a nép kezéből és iskolából, ne dédelgessétek, ne iktassátok törvénybe a vallástalan-43 i dunántúli ev. ref, egyházkerület hivatalos közlönye.
