Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
625 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 626 előtt, sut egyenes szemrehányás lenne önmagukra nézve, ha egykoron majd, mint lelkészek sürgetni fogják a gyülekezetükben levő ifjakat a vasárnap délelőtti és délutáni istentiszteletek látogatására, azokat pedig, a kik hanyagok, vagy épen megátalkodottak e részben, megfogják feddeni. Igen, mert oly valamit lennének kénytelenek másoktól követelni, a mit annak idején, bár figyelmeztetve voltak rá, önmaguk nem tettek meg. De egyébként is az irás arra int bennünket, hogy szüntelen imádkozzunk, hogy gyakran jelenjenek meg könyörgéseink az Ur előtt. Előttünk a Jézus példája is; lám ő is részben imádkozással ápolta és tartotta fenn Atyjával való közösségét, ezzel erősítette lelkét. így a jövendő munkakör, a hivatás, a biblia és a Jézus példája egyiránt kötelezik Önöket a nyilvános és a magános istenitisztelet buzgó gyakorlására. De nem kevésbbé sürgetik és követelik a biblia folytonos olvasását is. Jól tudjuk mindannyian, hogy a szentirásmagyarázati órákon épen ezzel foglalkoznak. Ez azonban nem elég. Könnyű kiszámítani, hogy igy a 4 évi tanfolyam alatt alig olvasnak el többet 5 könyvnél, ha ugyan ezeket is egészen elolvassák. Pedig talán épen nem volna túlságos és jogosulatlan kívánság, hogy mire a theol. tanfolyamot elvégzik, legalább egyszer elejétől végig elolvassák a bibliát és igy egészen jártasak legyenek abban a fegyvertárban, a miből harczi eszközeiket venniük kell. A mellet, hogy e munkájuk közben folyton a legnemesebb elmék, sőt magának az Istennek közvetlen társaságában a legmagasztosabb értelemben épülnek, igaz lelki élvezetben részesülnek: theologiai tanulmányaik is egyenesen utasítják önöket erre. Avagy a bibliai bevezetés, a biblica theologia, a dogmatika nem követelik-e mintegy, hogy naponként figyelmesen olvasgassák a szentirást. Hát a gyakorlati theologia és az erkölcstan nem utalnak-e lépten nyomon erre a főforrásra? Timótheusról azt Írja Pál, hogy gyermekségétől fogva tudta a szentirásokat, mik bÖlcscsé tették az idvességre. Jézus meg egyenesen parancsolja, hogy „tudakozzátok az Írásokat.“ Nem valami természetellenes és nem hihetetlen dolog-e mindezeknél fogva, ha végző papnövendékek igen járatlanok az élet könyvében ? Önöket most még nem zavarja a családi és a társadalmi élet ezer gondja, baja ; nem akadályozza hát semmi abban, hogy a jól megfontolva megállapított időben, magukba vonulva, naponként erősítsék magukat az élet vizével s napról-napra szorosabban hozzáfűzzék magukat ahhoz, a ki fő, t. i. a Krisztushoz. Fordítsanak ne többet csak egynegyed órát naponként e czélra, reggel, a nyári munka megkezdése előtt. Egy kis jóakarat, egy kis önfegyelmezés: és eltűnik még a látszata is annak, mintha kivihetetlen volna ez. Önök harczosok lesznek. Hallották ugy-e, hogy milyen nagy dolog a katonánál a fegyelmezettség? Hallották-e, hogy a fegyelem érdekében néha szinte embertelenné válik a katonai felsőség! ! De ne gondolják a világért se, hogy a fegyelem csak a katonaság nagy tömegénél fontos! Ép oly fontos az az egyes családokban és az egyes embernél is. Önöknek egyenként kiváló hely jut a keresztyén társadalom vezetésében; tisztek lesznek mindannyian. Hogy megállhassák helyüket : éber figyelemmel és nemes szigorúsággal rendben kell tartani a kis csapatot; első sorban pedig önmagukat. Egész mélységében meg kell érteniük és át kell érezniük, hogy vita clerici evangélium populi. Azt mondja ugyan a Helvét Hitv. és igen helyesen mondja, hogy az igehirdetőnek soha se a személyét kell nézni, hanem azt, hogy mit hirdet, mit prédikál. A tapasztalat azonban igen sokszor azt bizonyítja, hogy az igehirdető helytelen, épen nem evang.-szerü élete szemmel láthatóan akadályozza az Isten igéjének érvényesülését. Azért a lelkésznek épen a magára vállalt munka sikere érdekében teljes szigorral fegyelmeznie kell önmagát. S ezt az önfegyelmezést jókor meg kell kezdeni. E részben is megkezdhetik önök az önképzést már most; első sorban azzal, hogy okosan élnek az idővel. Hogy mennyi időt kell az iskolában tölteniük, az szorosan meg van állapítva s ha itt mulasztást követnek el, tanáraik figyelmeztetése, intése nyomban utoléri önöket. Azonban, ha arra kerülne a sor, ez az önfegyelmezés szempontjából nagy kár lenne. Nem szabad megengedniük önmaguknak, hogy mulasszanak. —Szabad akaratból léptek e pályára, szabad akarattal, Önként is kell teljesíteni az itt rájuk váró teendőket. Ez illik a férfihoz. Idejüknek jelentékeny részét azonban az iskolán kívül töltik és pedig nem tanári felügyelet alatt, internátusbán, hanem egészen a saját belátásuk szerint. Jegyezzék meg, hogy minden jóravaló ember azon van, hogy idejét hasznos munkára jól beossza. Bizonyára nem egy nagyszerű ember életrajzát olvasták már; olvasták, vagy legalább vannak, a kik olvasták reformátoraink és nagy papjaink életrajzait is. Ezeknél láthatták a napnak okos beosztását. Igen fontos az önöknek is. Míg a gimnáziumban voltak, minden napra ki volt szabva a megtanulandó tananyag. Itt nem úgy van. A félévnek kezdetén, csaknem két hónapon át, látszólag semmi dolguk sincs. De csak látszólag, mert az bizonyos, hogy nem a colloquiumokat megelőző egy-két hétre való az a tananyag, a mit el kell sajátitaniok. Az is bizonyos, hogy az előadások sokszoros haszonnal hallgathatók, ha a hallgatónak már az előadó órák ideján kezében van a kézikönyv, vagy a rövidre vont kézirat s abból már otthon átolvashatja azt, a mit a tanár a legközelebbi órán magyarázni fog. Csak igy várhatók, hogy a magyarázatok nem repülnek el teljesen. Fokozza az a tárgy és a magyarázat iránt való érdelődést is. Van hát már az első naptól kezdve dolguk : a kézikönyvek és kéziratok olvasgatása, esetleg a kéziratok leírása is. Ám ha jól meggondolják be kell látniok azt is, hogy az akadémiai tanulmányozásnak már szélesebb körűnek kell lenni, mint pusztán a kézi könyvek és kéziratok; hogy igen lényeges szerepet játszik itt az önképzés : szakkönyvek áttanulmányozása és dolgozatok, értekezések készítése által. Ezért alapított maga a theol. önképzőkör külön könyvtárt s ezért tűz ki évenként pályakérdéseket. Ezeknek kidolgozására már csak a tanulmányozás szempontjából is nem
