Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
627 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. csak egy két embernek kell ráadni magát. De kívánatos, hogy felhasználják a nagy könyvtárt is és hogy tömegesen megpróbálják erejüket a főiskolai pályakérdéseken is. A theol. önképzőkör munkásságának színvonala tisztán önökön áll. De nem mellőzhetik az időszaki egyházi sajtó termékeinek (heti lapok, folyóiratok, új könyvek) megismerését se. Nem szabad eltekinteni attól se, hogy a főiskola kebelében fennálló ifjúsági önképzőkör munkásai között mindig előkelő helyet biztosítottak maguknak akadémiánk növendékei. Ennek igy kell lenni jövőre is, a mennyiben lehet. Fejlesszék, ápolják itt is művelésűket s a lelkészi hivatalban anynyira szükséges idealizmust. De ne felejtsék el, hogy ez mégis csak melléktér. Tévedés volna, ha itteni szereplésüket tartanák legtöbbre. Módjukban áll, hogy zenei érzéküket, ízlésüket, tehetségüket is elannyira kifejlesszék, hogy ne csak önmaguk legyenek jó énekesek, de másokat is taníthassanak. Az ének és zene egyike azon nemes élvezeteknek, a mik nem csak hogy hozzáillenek a lelkészhez, de kiváló mértékben képesek felüditeni a kifáradt elmét; kiváló mértékben képesek Istenhez emelni a csüggedező szivet. Önmaguk és hivatásuk iránt való kötelességük azért, hogy e részben is megragadják a kínálkozó alkalmat önművelésükre. Még van valami, a mire szintén különösen fel kell hívnom figyelmüket önképzésük száljából. Ez a testgyakorlás, a tornaegyletben való részvétel utján. Ma, a mikor teljes tudatára ébredt már a nevelők világa annak, hogy a test erőinek fejlesztése ép oly fontos, mint a szellem kiművelése, önök lennének-e azok, a kik hátat fordítanak e köztudatnak és semmibe se vennék a kínálkozó eszközöket ? ! Elavult felfogás az ma már, hogy a torna csak a gyermekeknek való. (Gladstone, Szilágyi D.) lm, ha igy számot vetnek naponkénti teendőikkel, akkor nem csak azt látják be, hogy igazán megvan minden napnak a maga terhe, a mit senkire át nem tolhatnak, hanem azt is, hogy ennek hordozását okos munkabeosztással kell lehetővé tenni. Es ha, a mint ilyen korú fiatal emberekhez illik, egészen komolyan fogják fel hivatásukat, akkor teljes erővel azon lesznek, hogy jól felhasználják az erőgyűjtésre rendelt időt és eszközöket, így fejlődik ki önökben a munkás jellem ; igy ízlelik meg a hasznos munka édességét; igy fogják semmitérőnek tartani a tunya, renyhe életet. Ekkor óvakodni fognak attól, hogy ismételt figyelmeztetések után is holmi utczai boltban, romlott levegővel telt kávéházban, vagy sorházban vesztegessék a soha vissza nem térő időt és kevés pénzüket, a minek jó része könyöradomány, vagy (irodákban, tanítással) jól megszolgált munkadij. Osszák be hát mindezek tekintetbe vételével napi teendőiket és gyakoroljanak szigorú fegyelmet maguk fölött az önalkotta rend megtartása czéljából. Hisz rend a lelke mindennek és a mi jót most megszoknak, megfogják tartani künn az életben is. Még csak egyre hívom fel figyelmüket az önképzés, az önfegyelmezés szempontjából: legyenek jó vi-628 szonyban egymással. Manapság nagyon elharapódzott társadalmi betegség az, hogy egyesek nem a híven teljesített kötelesség által igyekeznek egyenlő magasságra jutni a legjobbakkal, hanem úgy, hogy ezeket akarják lehúzni magukhoz. E megtévedt egyesek foltot keresnek a fényes napban is. Szemet hunynak az érdem, a kiválóság előtt; de nagyra fújják az apró hibákat, a mik bizony találhatók minden emberben. Önöknél természetesen csak csirájában jelentkező étik ez a betegség, de én úgy vettem észre az elmúlt években, hogy jelentkezett. Vigyázzanak, hogy el ne harapódzék és meg ne rontsa gondolkozásukat. Már most gyakorolják magukat a becsületes munka fölismerése és méltánylásában s a könnyelműség és léhaság elítélésében. De gyakorolják magukat a nyelv megtartóztatásában, a türelemben, az engedékenységben is. Megfogják látni, hogy az életben igen nagy szükségük lesz minderre. A kötekedő, türelmetlen és kíméletlen ember egyszersmind összeférhetetlen és végzetes károkat okoz magának; ezen felül ha lelkész : a gyülekezetének is, egészen elidegenitvén ezt az egyházi élettől. Nem nemes, nem férfias másokat piszkálni, ingerelni; de viszont nem szabad minden szón fennakadni, mindent csak rossz értelemben venni s ezért ízetlennek, vagy épen keserűnek lenni. Ha pedig csakugyan megvagyunk bántva: nem szabad a békülési kísérletet szilajon visszautasítani. „A mennyire rajtatok áll, minden emberrel jó békességben legyetek.“ Ezeket a szivem mélyéről jött jó tanácsokat ismételve figyelmükbe ajánlva, Isten áldását kérve főiskolánkra, ennnek minden rendű és rangú elöljáróira és jó akaróira, nem különben tanáraira és tanuló ifjú ságára, a tanévet megnyitottnak nyilvánítom. Kuylpizi élet, I. Tudósítás egyházkerületi gyűlésünk lefolyásáról. Nagy ünnepre készült egyházkerületünk és a csurgói főgimnázium az őszi egyházkerületi gyűlés alkalmából : a csurgói főgimnázium uj épülete felavatására és az áldott emlékű Soltra Alajos, a csurgói főgimn. nagy jóltevője arczképének leleplezésére. Ámde a közbe jött országos gyász lehetetlenné tette e fényesnek ígérkező ünnep megtartását. így történt, hogy Csurgó helyett Pápán jött össze ismét f. hó 22-én a közgyűlés. A megnyitást megelőző nap d. u. 3 órájára volt kitüzvee az egyházi értekezlet megtartása. Három szép dolgozat várt felolvasásra; de mivel ugyanakkorra volt összehiva a pénzügyi bizottság is és ezen jelen lenni mintegy kötelességüknek tartották a megjelent gyűlési tagok : biz azt nem lehetett megtartani. 21-én d. u. 1 órakor érkezett meg a ft. püspök ur; este aztán fényes társaság kíséretében fogadta a vasúton Tisza Kálmán főgondnok és Darányi Ignácz egyh. megyei gondnok urakat. A gyűlésen, mely 22-én d. e. 9 órakor nyílt meg, 39*
