Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
* .A. lap szellemi i-észét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkeszt 6 czi** mére küld encLoli. Az egyház és iskola köréből. i luiiMiíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-A_z előfizetési dijak (egész évre -4= frt, félévre 3 frt), hirdetések, reclaixiatiók Faragó János fomunkat árs ezimére küldendők. Tanévet megnyitó beszéd. A theol. akadémián a tanév megnyitásakor, 18-J8. szept. 5-én elmondta Kis József akad. igazgató. Nem veszik talán rossz néven és fölöslegesnek se tartják, ha most, a munka kezdetén, a mikor jé Istenünknek hálát adtunk a nekünk engedett pihenésért és könyörögtünk továbbra is áldó kegyelméért, ünnepélyesen és nyomatékosan óhajtok rámutatni arra az útra, a mely Önöknek, tisztelt papnövendék urak, erőik folytonos és nagyarányú gyarapításához vezet. Nem Ítélnek el azért a jó szándékomért, hogy serkentsem és határozottá tegyem akaratukat, miudazon eszközök felhasználásában, a mik elsegitik önöket oda, hogy mint megállapodott, komoly gondolkozásu és szent czéljukat teljesen ismerő s annak megvalósításáért élni halni kész emberek menjenek ki az Ur szőlőibe, a gyülekezetekbe, a tőle vett apostoli munka teljesítésére. Mégis nem atheoJ. tudományok egyes ágainak értékét és felette szükséges voltát, nem is azok elsajátításának helyes módját tartom most szemein előtt, hisz nem rövidke fél óra, de négy egész esztendő van erre nekünk és önöknek adva, hanem azokra a dolgokra óhajtom irányítani figyelmüket, a mik az életiránynak, a papi jellemnek képzésére a legközvetlenebbül hatnak. Mert önöknek nem csak a theol. tudományok mezején való jártasságot kell megszerezni a theol. tanfolyamon, de lelkületűknek, jellemüknek, egész óletirányuknak is határozott egyházias, krisztusi jelleget kell nyerni. Képzésük csak igy lesz harmónikus és egész; csak úgy biztat gazdag aratással, ha az értelem és szív karöltve haladnak a bölcsességben. Mert hisz nem az lesz a hivatásuk, hogy elméleti ismeretekkel tömjék meg hallgatóik fejét, hanem hogy gyakorlati keresztyónsóget teremtsenek az Ur segélyével. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha nem is volna szükséges felekezetűnk öntudatos tagjaivá tenni hallgatóinkat, hanem azt, hogy az életben a hit bizonyságait, a jó cselekedeteket s ezek forrását a nemes érzületet keressük. Ezek létrehozásán kell hát főleg munkálkodniok. E munka sikerére pedig nem elégséges a hittételeknek még oly világos ismerete se. Itt már ez a régi igazság nyomul előtérbe: vita clerici evaugelium populi. Azért hát nem csak a tudományos képzésre, de a lelkipásztorhoz illő rendes élet elsajátítására is különös gondot kell fordítani már a theol. tanfolyam alatt. Nagyon szükséges az önképzés e részben is.. Gondoljanak csak arra, hogy az élet nagy harczábau, a kísértetek ostromai között mivel fogják erősíteni, fel-felüditeni önmagukat is, meg a vezérletükre bizott híveket is? Mi mással, mint a minden erő örök, kiapadhatatlan forrásával, az Istennel való társalkodással, a minek legismertebb formái az imádkozás, éneklés és a bibliaolvasás. Önképzésük e részben első sorban a nyilvános istenitiszteletekben való buzgó részvéttel történik. A dolog természete szerint egyáltalán nem volna szükséges, hogy azokat, kik a papi pályára határozták el magukat, a felsőség törvényűvel kényszerítse az istenitiszteleteken való megjelenésre. Oly természetes szükségnek kellene ennek lenni minden papnövendóknól, mint a milyen az alvás, vagy az evés. Nemcsak a délelőtti, de a délutáni istenitiszteleten is megkellene jelenni valamennyinek. Abban is, ha a reggeli könyörgéseket a gyülekezetben végezheti, örömét kellene találnia, nem különben a reggeli és esteli magános könyörgésben. Gondolják el csak, kérem, ha önök most ezeket nem gyakorolnák, mily visszatetsző lenne önmaguk 93 Kilenczedik évfolyam. 39. szám.Pápa, 1898. szeptember 25.
