Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

584

583 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

kisebb hajóját a vallási villongások alkalmával a kálvinisták lerombolták.

Somot ja (Pozsonyin. Lsz. 1643, rk, 1737f ág. ev. 512, ev. ref. 221.) A toronyban levő 18 mm. súlyú nagy harang e felirattal : Vivos voco stb, 1627-ben öntetett, tehát régibb keletű, mint a kath. teplom, mely 172- ben építtetett. A hagyomány szerint az evang. hitfelekezet kapta, vagy kobozta el e harangot s használta a piacz közepén álló haranglábon, de Pálffy Rudolf uram p kegyelme a toronyba fölhuzatta.

Kürth (Pozsonyin. Lsz. 717, rk. 797, prov .nincs.) A XVI. században a kiutasítás alkalmával csábitó ürügyek alatt e község hívei, csekély kivétellel áttértek az ág. ev. hitre. Az akkori időben Csallóköz-kürt volt a vidék egyik legmagasabb plébániája, de mikor az ehhez járó kötelezettségeket, a kinek a katholikus hitről való elpártolásuk alkalmával megtagadták, önként értetődik, hogy az akkor volt plébános őköt itt hagyta s áttette lakását a szomszéd filiába. Vásárutra. Azonban rövid idő alatt megelégelték a kürtiek a protestáns vallás örömeit csakhamar visszatértek a róm. kath. anyaszentegyház kebelébe.

Pernek (Pozsonyin. Lsz. 1138. rk, 1110, prot. nincs.) Úgy látszik, hogy a lutheránismus itt a XVI. században a Fuggerek alatt kezdett terjedni. 1575-ben aztán mikor Balassa Menyhért volt Pernek ura az akkori időben divó elvnél, fogva: Cuius regio, illius est religio egészen elterjedt és Luther hivei a helybeli templomot is elfoglalták, a melyet a Superintendens 1613-ik évben egyházhatósági minőségben meg is látogatott; 1644-ben már ismét a katholikusok lettek urai a helyzetnek.

Path (Komáromm. Lsz. 446, rk. 455, prot. nincs.) A lakosok legöregebbjeinek szóhagyománya szerint ős időben Path református község volt, mert az öregebbek közül többen még a régi reformata temetőben ismerték a fejfákat. Mutatja a nagyszerű elpusztult templom alapja is a melynek omladozó falaiból a most fennálló kápolna épült. Hogy református lakosok voltak Pathon, bizonyítja a dunarad'ánji református templomban megőrzött czintányér, a melynek belső lapján nyomtatott alakú nagy botükkel ezen felírás van bevésve: Ezen tányért Cihary István ajándékozta pathi Eklésiának 1618-ban,

Duna-Szt.-Pál (Győrm. Lsz. 546, rk. l2l, ev. ref. 11.) 1521-ben II. Lajos, laki Bakics Pálnak adományozta, ki mint protestáns four jobbágyait is a protestáns vallásra térítette.

Vámos (Győrm. Lsz. 560, #rk. 540, ág. ev. 4.) 1521- ben II. Lajos király a hédervári családot minden jószágaitól megfosztotta s azokat laki Bakics Pálnak adományozta, ki maga s örökösei ágostai vallásuak lévén, úrbéreseit is ezen hit elfogadására kényszeritette, így történt, hogy midőn 1660 körül a Hédervári család előbbi birtokait ismét visszanyerte 8 ezen családnak egyik sarja Hédervári János, mint győri kanonok Vámos községet a győri káptalannak mise-alapitváuy czimén átengedte. A káptalan, mint egyházi testület nem engedhette, hogy úrbéresei más hiten legyenek ; felszólította tehát a vámosiakat, hogy záros határnapig vagy vegyék fel a kath. hitet, vagy vándoroljanak ki. A lakosoknak nagyobb része

az utóbbi t váiasztva Csiliz és Csallóköz kevert hitü községeibe telepedett s csak egy kisebb rész tért vissza a kath. egyház kebelébe. A kath. hivek ez időben vagy Győrbe jártak isteni tiszteletre, vagy az ásványi plébánost keresték fel. ki akkoriban egyedüli kath. pap volt az egész szigetközben.

Pered (Pozsonyin. Lsz. 3294, rk. 3158, ev. ref. 3.) Pered község lakosai kálvinisták voltak, de a jezsuiták alatt, kik nekik a fák alatt prédikáltak, megtértek (a jezsuiták voltak Pered földesurai is.)

íme ezek a száraz adatok, a melyeknek egyikemásika helyreigazításra, kibővítésre szorul. Én tanügytörténelmi szempontból tanulmányoztam e munkát s sokkal kevesebbet foglalkoztam egyházunk történelme kutforrásaival, mintsem azokhoz hozzászólhatnék. Azt hiszem azonban ártani nem árt ha tudjuk : mit és miként tirnak a reformáczióról a kath. egyház papjai.

(Vége.)

Csurgó.

Petes János.

KirnyvismErtPtés.

A pesti református egyház 101 éves története.

Irta Farkas József. Kiadja a budapesti ev. ref. egyház.

(Vége.)

Az egyház és a város közötti viszonyról szólva, fájdalommal említi föl a szerző, hogy a város bár a keletkező egyház részére elég kedvező helyen s kellő kiterjedésben adott telket s az e telken levő temetőkeritést is átengedte, sőt még bányáiból is 50 öl követ ajánlott e tényétől kezdve, hosszú időn át lenézte, semmibe sem vette azt. Az eretnekek elleni gyűlölet nem egyszer nyilatkozott meg az imaház és lelkészlak ablakainak beverésében. A czékek elöljárói és a városi tanács kajánsága miatt még a nádort is megkelle keresniök. 1837-ben a templom előtti tért jelölték ki szemét lerakó helyül; 1838-ban ezért panaszkodnak a királyi biztosnál, hogy a lövölde közelsége miatt a prédikáló szavát se lehet a templomban a lövöldözés miatt érteni. Majd elbeszéli, hogy még 1837-ben is mily nehezen, csak a kir. biztos, sőt maga a fejedelem részéről jött nyomás mellett lehetett bevinni a városi tanácsosok közé egy református embert, Szekrényessy Endre kir. táblai ügyvédet. 1838 után uj korszak következik; az egyház jkönyvei csak hálával, elismeréssel emlékeznek a fővárosi tanács intézkedéséről.

1838 ápril 24-én a lemondott Báthory helyére Török Pált választotta meg lelkészül a gyülekezet. — Törökben oly lelkészt kapott a gyülekezet, a ki kezét folyvást az egyház élet-iiterén tartotta, kiben a munkához volt képesség is, kedv is és a ki egész énjét, összes munkaerejét kizárólag az egyháznak szentelte. Török -— mondja tovább Farkas — mint szervező, kormányzó tehetség, mint szívós, kitartós, a munkában fáradhatatlan, az elébe gördülő akadályoktól vissza nem rettenő, sőt az azokkal való megbirkózásban örömet lelő, abban munkakedvét s erejét fokozódni érző har-