Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

Kilenczedik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1898. augusztus 21. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő czi­­mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= frt, fél­évre 3 frt), fürdetések, reclamatiök Faragó János főm unka társ czimére küldendők. Szünidei tanfolyam Budapesten. A szünidei tanfolyamok intézménye nem uj. Eredetüket Németországban, a tudományok ottho­nában kell keresnünk. Németország példáját elő­ször a francziák követték; újabb időben más nem­zetek is rendszeresítették a szünidei tanfolyamo­kat. Nálunk gróf Csáky Albin, a reform-miniszter honosította meg, midőn az 1892-i nagy szünidő­ben középiskolai tanárok számára az u. n. görög­pótló tanfolyamot szervezte Budapesten. Attól fogva egész 1897-ig nem volt középiskolai tanárok szá­mára szünidei tanfolyam nálunk, ekkor rendeztek egyet természetrajzi tanárok számára; a most folyó szünidőben pedig classica-philologus tanárok szá­mára szervezett szünidei taufolyamot Budapesten. Sorrend tekintetében tehát, ha a tanárok tanfolya­mát nem nézzük, ez a harmadik szünidei tanfo­lyam Magyarországon. A szünidei tanfolyamoknak másutt is, nálunk is az a czéljuk, hogy a már működő tanárokat megismertessék a tudomány újabb vívmányaival s bemutassák azokat az újabb szemléltető eszközö­ket, melyeket a tanításnál sikerrel használhatunk, de a melyekkel — kivált vidéken — alig van al­kalmunk megismerkedni. Yan még egy hasznuk, a mi szintén figyelemre méltó. Azzal, hogy az ország legkülönbözőbb részéből összehozza a tanárokat, bizonyos szellemi közösséget teremt, erősiti ben­­nök az együvétartozás tudatát s azt a bitet, hogy mindnyájan egy nagy czélnak az érdekében dolgo­zunk : a magyarság művelődéséért, haladásáért t A kik eddig talán csak névleg ismertük egymást, személyesen megismerkedünk, kicseréljük gondola­tainkat s a mit üdvösnek találunk, magunkkal visz­­szük működésünk színhelyére. A mint említettem: ez az eredmény is figyelemreméltó. Más országokban, hol a szünidei tanfolyamo­kat az egyetem rendezi, még egy más, nevezetes eredményt is érnek el velők : fenntartják a kapcso­latot az egyetem és a volt növendékek között, a kik aztán a közönség körébe is beviszik az érdeklő­dést az egyetem és annak ügyei iránt. Ott a szün­idei tanfolyamok élén rendesen egy-egy nagynevű egyetemi tanár áll, a kinek tudományos hire csak úgy csőditi a hallgatóságot, még más országokból is. Rein-mk p. Jénában minden esztendőben sok hallgatója van hazánkból is. Ott aztán sikerül is érdeklődést kelteni a közönség körében a tudomány kérdései s az egyetem iránt, Nálunk minden más­ként vau! Az egyetem nem tudja, talán nem is akarja, szorosabban magához fűzni volt tanítványait es általuk a közönséget is. Mig polgárai vagyunk, inig hozzáfűznek tanulmányaink s a vizsgálatjk, addig csak megvagyunk vele ugy-ahogy, ha azon­ban sikerül tőle megszabadulnunk, többé felé se nézünk, ügyei iránt nem érdeklődünk. Csak nézzük egyetemi ünnepélyeinket: ugyan bányán mennek el azokra a volt tanítványok közül ? Érdekli-e a ma­gyar közönséget, hogy ki lesz egyetemi tanár? Végrendéletükben bányán emlékeznek meg az egye­temről? Pedig újabb időben az képezi a magyar intelligentia essentiájának túlnyomó részét. Az or­vosok, ügyvédek, tanárok innen kerülnek ki, csak a papképzós van még a felekezetek kezében. Hogy a magyar társadalom és egyeteme közt nincs meg az a viszony, a mi megvan más nem­zeteknél, kivált a németeknél, bészélő bizonysága volt annak a napokban elhunyt Télfi Iván egye- • temi tanár temetése. Egész életét a magyar tudo­mányosságnak szentelte munkájával nem egyszer szerzett tiszteletet a magyar névnek s mi lett a 34

Next

/
Thumbnails
Contents