Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

545 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 546 jutalma? Ha a Pannonia-szálló pinczérei le nem rótták volna hálájukat a borravalóért, mely 27 esz­tendő óta bőven kijárt nekik attól a jóságos öreg -embertől, meg ha mi, a szünidei tanfolyam hall­gatói el nem mentünk volna egykori, szeretett ta­nárunk temetésére, bizony roppant csekély kíséret­tel szállt volna le a jó öreg Hades házába. A magyar társadalom nem tudta, hogy minő szolgá­latokat tett nekünk azaz összetöpörödött, kis öreg emberke! Az egyetemnek közeledni kell a közönséghez, ha komolyan akarja, hogy ügyei iránt érdeklődjék Egyik eszköz volna e czél elérésére az is, ha a szünidei tanfolyamok ügyét ő venné Kezébe s nem­csak tanárok, hanem jogászok és orvosok számára is rendezne ilyen, - mondjuk rendkívüli tanfolya­mot. De ez csak eszme: nézzük a valót! A való­ságban nálunk a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium rendezi a szünidei tanfolyamokat középis­kolai tanárok számára. A tanfolyam székhelye a dolog természete szerint Budapest, mert hiszen a mink van, azt mind itt halmozzuk össze. Budapest mellett — sajnos — alig van számottevő városunk már t. i. Budapesthez viszonyitva. A minisztérium szabja meg a tanfolyam anyagát, az szemeli ki az előadó tanárokat, a hallgatóknak is hozzá kell fo­lyamodni a felvételért. Azok a hallgatók, a kik állami szolgálatban vannak, 50 frt segélyt is kap­nak, a mi bizony édes kevés, de mégis valami. A felekezeti tanárok az államtól egy krajczár se­gélyre sem számíthatnak s ezt, a mint velem is történt, a fölvételt kérő folyamodványon jónak lát­ták hangoztatni még akkor is, ha az illető fele­kezeti tanár a segélyt nem is kérte. Nem panasz­képen hozom fel, hiszen a főtiszt, egyházkerület nekem is megadta az 50 frt segélyt, de ezt a me­rev megkülönböztetést állami és felekezeti tanár között sem jónak, sem igazságosnak nem tartom. Mindnyájan egy ügyet szolgálunk; a felekezeti is­kolák, sokszor ingyen, roppant szolgálatokat tettek és tesznek a magyar hazának. Talán e megkülön­böztetés, talán más is okozza, hogy a felekezeti intézetek elenyésző csekély számban vannak kép­viselve a tanfolyamon. A jelen tanfolyam, mint már mondottam is? classica-philologus tanároknak szól. Anyaga: a la­tin stilisztika, antik plasztika, pannoniai és dá­­cziai régiségek. A tanfolyam vezetője dr. Hampel József a nemzeti Muzeum érem- és régiség osztá­lyának az igazgatója, ő adja elő az antik plaszti­kát. Dr. Maynald József a latin stilisztika theoriti­cumát, dr. Kuzsinszky Bálint pedig a pannonjai és dácziai régiségeket tárgyalja. Roppant érdeke­sek dr. Kassai Gusztáv órái, ki a latin stilust gya­korlatilag tárgyalja. Nem mondok sokat, ha azt mondom: Magyarországon ma ő beszél a legéke­sebb latinsággal. Szokása, hogy modern fogalmakat mindenáron ki akar fejezui latinul, p. kerékpár, pápaszem, operaház stb, stb. Neki bámulatos köny­­nyen megy; de azért arra, mikor a napokban azt kérdezte tőle egyik collegám, hogy mondjuk ezt latinul: »A budapesti gavallérok monoklit veséi­nek > — nagyon rósz néven vette és boszusan azt mondta: «Nem alacsonyitora le a latin nyelvet.> Az egyetemen, hová a miniszter most végleg át­helyezte, nagyon helyén lesz. Az előadások tanárokhoz vannak szabva, s ki­vált azért becsesek, mert megismerkedtetnek a leg­újabb szemléltető eszközökkel s a legkitűnőbb for­rásokkal, A tanfolyamot e hó 1-én Boncz Ödön mi­niszteri oszt. tanácsos nyitotta meg, mikor a mi­niszter nevében szép beszéddel üdvözölt bennün­ket. Azóta megszakítás nélkül folynak az előadá­sok d. e. 8—11-ig, d. u. 3-4-ig, a nemzeti Mu­zeum előcsarnokában. Ennél szebb, idealisabb he­lyet classica-philologiai előadások számára igazán képzelni is alig lehet. Szobrok, feliratos kövek közt hallgatjuk a rég letűnt világ művészetének törté­netét s Cicero nyelvét. Igazán érezzük azt az igaz­ságot, a mit úgy szoktak kifejezni: «saxa loquun­­tur!« Igen! Beszélnek a kövek! Beszélnek és hir­detik, hogy e földön minden múlandó. De arra is tanít ez a hely, hogy ha még nem volnánk meg­győződve a szemléltető oktatás üdvös voltáról, meg kell győződnünk. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy sokat haladt középiskoláinkban a szemléltető oktatás ügye; de még mindig sok e téren a te­endő. Ha vannak is szemléltető eszközök középis­koláinkban, jórészt be vannak zárva a különféle muzeumokbau, hová a tanuló ifjúság csak nagy ritkán, akkor is csak tanári felügyelet alatt lép­het be. A szemléltető tárgyaknak mindig az ifjú­ság előtt kell lenniök, hiszen ismeretüuk szerzésé­ben épen szemünk játsza a főszerepet. A mennyire lehet, a folyosón, a lépcsőházba, tantermekbe kell elhelyezni. Hadd lássa szüntelen a fiú, a mikor be­lép az iskola kapuján, érezze, hogy különös he­lyen: a tudomány felszentelt csarnokában van, A régiségtár egész nap nyitva áll előttünk, általában a Múzeumba szabad bejárásunk van. A délutánt többször Aquincumban az Ó-Buda szom­

Next

/
Thumbnails
Contents