Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
545 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 546 jutalma? Ha a Pannonia-szálló pinczérei le nem rótták volna hálájukat a borravalóért, mely 27 esztendő óta bőven kijárt nekik attól a jóságos öreg -embertől, meg ha mi, a szünidei tanfolyam hallgatói el nem mentünk volna egykori, szeretett tanárunk temetésére, bizony roppant csekély kísérettel szállt volna le a jó öreg Hades házába. A magyar társadalom nem tudta, hogy minő szolgálatokat tett nekünk azaz összetöpörödött, kis öreg emberke! Az egyetemnek közeledni kell a közönséghez, ha komolyan akarja, hogy ügyei iránt érdeklődjék Egyik eszköz volna e czél elérésére az is, ha a szünidei tanfolyamok ügyét ő venné Kezébe s nemcsak tanárok, hanem jogászok és orvosok számára is rendezne ilyen, - mondjuk rendkívüli tanfolyamot. De ez csak eszme: nézzük a valót! A valóságban nálunk a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendezi a szünidei tanfolyamokat középiskolai tanárok számára. A tanfolyam székhelye a dolog természete szerint Budapest, mert hiszen a mink van, azt mind itt halmozzuk össze. Budapest mellett — sajnos — alig van számottevő városunk már t. i. Budapesthez viszonyitva. A minisztérium szabja meg a tanfolyam anyagát, az szemeli ki az előadó tanárokat, a hallgatóknak is hozzá kell folyamodni a felvételért. Azok a hallgatók, a kik állami szolgálatban vannak, 50 frt segélyt is kapnak, a mi bizony édes kevés, de mégis valami. A felekezeti tanárok az államtól egy krajczár segélyre sem számíthatnak s ezt, a mint velem is történt, a fölvételt kérő folyamodványon jónak látták hangoztatni még akkor is, ha az illető felekezeti tanár a segélyt nem is kérte. Nem panaszképen hozom fel, hiszen a főtiszt, egyházkerület nekem is megadta az 50 frt segélyt, de ezt a merev megkülönböztetést állami és felekezeti tanár között sem jónak, sem igazságosnak nem tartom. Mindnyájan egy ügyet szolgálunk; a felekezeti iskolák, sokszor ingyen, roppant szolgálatokat tettek és tesznek a magyar hazának. Talán e megkülönböztetés, talán más is okozza, hogy a felekezeti intézetek elenyésző csekély számban vannak képviselve a tanfolyamon. A jelen tanfolyam, mint már mondottam is? classica-philologus tanároknak szól. Anyaga: a latin stilisztika, antik plasztika, pannoniai és dácziai régiségek. A tanfolyam vezetője dr. Hampel József a nemzeti Muzeum érem- és régiség osztályának az igazgatója, ő adja elő az antik plasztikát. Dr. Maynald József a latin stilisztika theoriticumát, dr. Kuzsinszky Bálint pedig a pannonjai és dácziai régiségeket tárgyalja. Roppant érdekesek dr. Kassai Gusztáv órái, ki a latin stilust gyakorlatilag tárgyalja. Nem mondok sokat, ha azt mondom: Magyarországon ma ő beszél a legékesebb latinsággal. Szokása, hogy modern fogalmakat mindenáron ki akar fejezui latinul, p. kerékpár, pápaszem, operaház stb, stb. Neki bámulatos könynyen megy; de azért arra, mikor a napokban azt kérdezte tőle egyik collegám, hogy mondjuk ezt latinul: »A budapesti gavallérok monoklit veséinek > — nagyon rósz néven vette és boszusan azt mondta: «Nem alacsonyitora le a latin nyelvet.> Az egyetemen, hová a miniszter most végleg áthelyezte, nagyon helyén lesz. Az előadások tanárokhoz vannak szabva, s kivált azért becsesek, mert megismerkedtetnek a legújabb szemléltető eszközökkel s a legkitűnőbb forrásokkal, A tanfolyamot e hó 1-én Boncz Ödön miniszteri oszt. tanácsos nyitotta meg, mikor a miniszter nevében szép beszéddel üdvözölt bennünket. Azóta megszakítás nélkül folynak az előadások d. e. 8—11-ig, d. u. 3-4-ig, a nemzeti Muzeum előcsarnokában. Ennél szebb, idealisabb helyet classica-philologiai előadások számára igazán képzelni is alig lehet. Szobrok, feliratos kövek közt hallgatjuk a rég letűnt világ művészetének történetét s Cicero nyelvét. Igazán érezzük azt az igazságot, a mit úgy szoktak kifejezni: «saxa loquuntur!« Igen! Beszélnek a kövek! Beszélnek és hirdetik, hogy e földön minden múlandó. De arra is tanít ez a hely, hogy ha még nem volnánk meggyőződve a szemléltető oktatás üdvös voltáról, meg kell győződnünk. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy sokat haladt középiskoláinkban a szemléltető oktatás ügye; de még mindig sok e téren a teendő. Ha vannak is szemléltető eszközök középiskoláinkban, jórészt be vannak zárva a különféle muzeumokbau, hová a tanuló ifjúság csak nagy ritkán, akkor is csak tanári felügyelet alatt léphet be. A szemléltető tárgyaknak mindig az ifjúság előtt kell lenniök, hiszen ismeretüuk szerzésében épen szemünk játsza a főszerepet. A mennyire lehet, a folyosón, a lépcsőházba, tantermekbe kell elhelyezni. Hadd lássa szüntelen a fiú, a mikor belép az iskola kapuján, érezze, hogy különös helyen: a tudomány felszentelt csarnokában van, A régiségtár egész nap nyitva áll előttünk, általában a Múzeumba szabad bejárásunk van. A délutánt többször Aquincumban az Ó-Buda szom
