Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
47 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 48 nése a megrendelés mennyiségétől lesz függővé téve. Kérem megrendeléseket levelezőlapon 1898. január 25-ig hozzám intézni. Kiváló tisztelettel maradtam Sárospatakon, 1898 deczember 18. Pásztor Sámuel főisk. énnek- és zenetanár. — Bethlen Gábor pályája. A magyar nemzet történetének kiváló alakjai között kétségkívül a legvonzóbbak és legrokonszenvesebbek egyike Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, kinek emlékét nemsokára Budapest fővárosunkban is a tizek között“ szoborral fogjuk megörökíteni a király Ö Felsége nagylelkűségéből. Bethlen Gábor messzelátó politikájának köszönhetjük, hogy a török által és a német által kereszttűz közé fogott magyarság megmentetett a végső enyészettől, a teljes kipusztittatástól, sőt olyan hatalomhoz és erőhöz jutott, hogy azután sorsát önmaga intézhette. Bethlen Gábor minden izeben magyar politikájának köszönhető, hogy a török csapást elfordította a magyarság fejéről és a mi másik nagy ellenségünk a német ellen irányította ; valamint a magyarság védelmére megszerezte az európai protestáns szövetség segítségét. Valószínűleg egyoldalú felekezeti felfogásból kiindulva, némelyek kárhoztatják Bethlen Gábor politikáját azért, hogy a törökkel szövetkezett a keresztyének elleni harczra. Hát ez igy nem áll. Bethlen nem a pogánynyal szövetkezett a keresztyének ellen, hanem a magyarság egyik pusztító ellenségét uszította fel még a pogánynál is nagyobb ellenségünk, a német császár leigázó hadserege ellen. A törökkel való szövetkezése soha sem volt őszinte, csak egy ügyes fogás, mellyel többet használt a keresztyén magyar ügynek, mintha két oldalról hagyta volna kipusztitani a magyarságot. Ennek a nagy politikai és hadvezéri pályának kimerítő és igen tanulságos leírását találjuk az „Atheneum r. társaság kiadásában megjelenő „A magyar nemzet törtéuete“ czimütizkötetes nagy munka (millenniumi kiadás) hatodik kötetetében melyből most jelentek meg a 135., 136., 137., 138., 139. füzetek, melyekben Angyal Dávid remek tollával Bethlen Gábor utolsó éveiről, az öröksége körüli versenygésről ir s ezzel ezt a nagy korszakot, melyet méltán Bethlen-korszaknak lehet nevezni, letárgyalja. Ezek a füzetek is tele vannak igen érdekes szövegképekkel, egykorú arczképekkel. A pompás mellékletek közül kiemeljük : „Bethlen Gábor és kora“ Lotz Károlynak az akadémia palotájában levő falfestményről vett fénynyomatu képét; „Frigyes cseh király fiának keresztelője“ czimü egykorú rézmetszet után készült képet; továbbá „Csatajelenet a XVlI-ik század elejéről“ rendkívüli érdekes szinnyomatu képet egykorú miniature után; „Vajda-Hunyad a Bethlen bástyával“ stb. Egyes füzet ára 30 kr. Kapható minden könyvkereskedésben. Előfizetés negyedévre 12 füzet 3 frt. 60. Félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. — A Garzó-féle „Gyakorlati Biblamagyarázatok“ XVII. évfolyamának november-deczemberi füzete folytatólagosan hozza Illyés Endre mező-berényi ev. ref. lelkésznek Pál rómaibeliekhez irt leveléről nagy gonddal készitett magyarázatát. A szerkesztői izenetből nagy sajnálattal arról értesülünk, hogy ez a derék vállalat úgy szólva semmi pártolásban se részesül. Az 1.897-ik évre csak 38-an küldték be az előfizetést. Ha jól számítunk a 38 előfizetőtől befolyt díj csak egynegyed része lehet annak az összegnek, a mit a kiadó szerkesztőnek tisztán dologi kiadásokra kell forditaui. 38 előfizetőnél csupán a református közép és főiskoláknak is többre kellene rúgni. Pedig olyan munka ez, az melyben az ág. ev. is összetarthatnának velünk . . . Igen-igen elszomorító a mi közönyösségünk. Teljesen átértjük a szerkesztő és kiadó keserű kérdését; „Most tegyük-e le a tollat ? Ha ez a sorsa egy éveken keresztül hirlapilag is követelt, közszükséget szolgált, sok templomot megnépesitett, a kritika által folyvást támogatott s e szakmában egyedül álló vállalatnak is: mit várhatunk akkor a jövőtől, mely annál veszélyesebbé válik egyházunkra nézve, mentül inkább han}ratlani fog közöttünk, a bennünket egyedül fentartó evangyéliomnak önzetlen és lelkes szolgálata?!“ Valóban nagy kár lenne, ha bekellene szüntetni a vállalatot akkor, a mikor „az új szövetségi iratokból csak Máté evangeliomának fele, a római levélnek harmada s a Timótheuszhoz küldött pásztori levelek vannak hátra.“ Hallják meg hát mindenek, a kiket illet, hogy siessenk támogatni s életben tartani ezt az értékes szakfolyóiratot! — A magyar nép múltja és jelene. Beuedek Elek e nagyszabású, az Athenaeum kiadásában megjelenő munkájának épen most megjelent ötödik füzetében a tatárjárás utáni szomorú korszakot, majd a fönemesség szertelen elhatalmaskodását, a királyi tekintély meggyengülését és újra megerősítését rajzolja. Bárhogy csábíthatná is a szerzőt az érdekesebbnél érdekesebb történeti eseménykebe való történeti elmélyedés, sohasem téveszti szem elől tulajdonképeni czélját, mely a magyar nép helyzetének hű viszatükröztetése. Akár az oligarchák győzedelmeskednek, akár a király kerül felül,a nép marad a mi volt: jognélküli igátvonó rabszolga. Helyzetének, sorsának változása a nagyon rossz és kevésbbé rossz fogalmai között mozog csak. Kun László korhely-uralmát a paraszt sínyli meg első sorban és az igavonó barmok hijján, maga kénytelen a kétkerekű taligát vonni és a Németujvári bárók, a Csák Máték, a Hunt-Pázmánok rabló hadjáratai, fosztogatásai szintén a jobbágy népet teszik első sorban földönfutóvá. Megkapó erővel, drámai mozgalmassággal festi Benedek e harczokat, e küzdelmeket és szivünket, lelkünket fájdalom fogja el a szegény nép e sanyargattatásának láttán és meg nem szűnő jajkiáltásának hallatán Ez érdekes, szomorú, de költői jelenetekben oly gazdag korszak leírásában, a maga teljes fényében megnyilatkozik Benedek stilművészete, mely minden árnyalathoz, minden hangulathoz megtalálja a legszinezőbb, a legjellemzőbb kifejezést. A színes műmelléklettel és számos szép képpel díszített füzetnek ára 30 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József* Főmunkatárs: Faragó János. Pápán. 1898. az ev. ref. főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
