Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

45

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

46

Lajos-féle üldözés előtt több mint két millió protestáns volt Francziaországban, 1756-ban már 400,000-re olvadt a számuk; most 582 protestestáus fára van 700 lelkésszel.

— A r. katholikus egyházban, a különböző kath. államokban újabban evangeliomi áramlatok kezdenek érvényesülni. A protestáns theologia hallgatói közt Parisban ez idő szerint öten vannak olyauok, a kik előbb kath. papok voltak; olyan is van egy, a ki előbb jezsuita volt. Általában a kath. papság kebelén belől oly mértékben jelentkeznek az önállósági törekvések, hogy az ultramontánok egy külön folyóiratot alapítottak („Voix de Vérité“), hogy — mint mondják — a protestáns fondorlatotokat leleplezzék. E lap panaszkodik, hogy „a régi akaratos , gáncsolódó, veszekedő szellem, a mi a 16. század (a reform, sz.) forradalmait jellemzi, újra fölébredt. —- Nem rég magában Rómában alapítottak egy lapot, „Az új Róma“ (La nuova Roma) czimmel, a melyben katholikus lelkészek hordják fel panaszaikat a fölött. hogy a jezsuiták uralma mekkora szellemi alásülyedést idézett elő a kath. egyházban. A lapnak egy állandó rovata ezt a feliratot viseli: „szabadítsuk meg magunkat a pápaságtól.“ Katholikus lelkészek és laikusoktól számos nyilatkozatot közölnek minden számban, melyek örömmel üdvözli!: a vállalkozást. — Ausztriában is mozog a róma-ellenes szellem. Dr. Toldt rektor-professor tiszteletére nagy óvácziót rendeztek deczember 11-ikén a bécsi egyetemnek csaknem összes tanuló-egyesületei azért, a miért a novemberi napokban az akadémiai szabadságéit és a németségért sikraszállt. Mikor a rector már eltávozott, Födisch orvosnövendék tartott egy beszédet, a mi bár csak egy tanuló beszéde volt, mégis figyelmet érdemel, mert oly áramlatoknak adott kifejezést, a mikkel most Ausztria német népénél többszörösen találkozunk.— Az „Ostdeutsch. Rundsch.“ egy tudósítása szerint Födisch következő szavakkal hirdette a Róma ellen való harcznak és a protestantizmusnak szükséges voltát: „Ha még végleg nem von utunk ki Róma ellen, szolgáljon tudomá sül, hogy mi azt most épen nem tartjuk előnyösnek ; a német-nemzeti tanulóság mindazáltal csak az alkalmas pillanatra vár, hogy népének egy nagyszerű példával megmutassa, hogyan kell kiszabadulni a római halálos ellenség bilincseiből; hogy a német-keresztyén protestáns ■egyházban egyelőre annak mostani formájában bizonyára ezerszer nemesebb, szabadabb és mindenek előtt nemzeti nevelést élvezünk.“

— A Debreceni Prot. Lap szerkesztősége lapja

2. számában kérelmet intéz „a tiszántúli ev. ref. egyházkerület világi férfiúihoz,“ hogy melegedjenek föl egyházkerületük egyetlen központi orgánuma iránt s pártolásukkal tegyék lehetővé annak fölvirágzását. Jól mondja, hogy „egy szocziáldemokrata földmives munkás évenként legalább 4—5 frtot, -de legtöbbnyire többet áldoz pártczélokra, pártsajtóra. A magyar protestantizmus többsége a sajtó fontosságának felismerésében nem emelkedett odáig, hova az egyszerű, fogyatékos műveltségű, vagy épen paraszti vagy -gyári munkás. Lapjaink, időszaki folyó-irataink csak küzdenek a léttel, vegetálni is csak ugv tudnak, hogy körülöttük majdnem mindenki ingyen munkát végez'“ Egy kis statisztikát állit össze, a mely szerint a tiszántúli egyházkerületnek van 700 rendes és helyettes lelkészi állása, 1200 tanítója, 13 egyházmegyéje, ezekben 13 gondnok , megannyi világi fő- és aljegyzője, világi tanácsbirája 70, hát még mennyi vagyonos és intelligens egyházközségi gondnoka — és a Debreceni Prot. Lapnak mégis csak 400 előfizetője van mindössze. Ezek közül 370 lelkész és segédlelkész, meg egyház és iskola, és 30 világi férfiú, kiknek fele debreceni . . . Bizony igaz, bogy „hát ez nem jól van igy !M Hát mi mit szóljuuk ? Nem mondhatjuk, hogy a Debreczeni prot, Lapuak valami nagyon jól megy a dolga; de a mienk hasonlíthatatlanul rosszabbul áll. — Lapunk a múlt évben 225 olyan egyénhez járt, a ki az érte járó dijat be is fizette. Ha a Debreczeni Prot. Lapnak is csak ennyi előfizetője volna: akkor volnánk egyenlő helyzetben. Igen, mert igaz, hogy a debreceni lap másfél iv terjedelemben jelenik meg, tehát félivvei nagyobb, mint a miénk, de ugyanannyival az ára is magasabb, t. i. 6 írt. És így mi még mindig irigyelhetnők a Debr. Prot. Lap szerkesztőségét, ha ugyan nem tudnók, hogy az a kis tiszteletdij, a mi egyre-egyre esik, s a mi talán a lapot erősebben támogató külmunkatársaknak is jut: nagyon, de nagyon meg van szolgálva.

— Kedves hirt adunk tudtukra egyházi énekkarainknak, midőn közöljük a következő „Felhívást“ : Több oldalról nyilvánított óhajtásnak engedve, elhatároztam hogy azokat a férfi karra írott templomi- és temetésiénekeket, — melyeket a száz éves múlttal dicsekvő „Sárospataki főiskolai énekkar“ oly hosszú időn át kipróbált és közkedveltüekké tett — egy kötetben nyilvánosság elé bocsátom abban az esetben, ha az illetékes éneklő-karok s általában érdeklődő közönség részéről kellő pártfogásban részesülhetek. Ez által, a csaknem évről-évre változó főiskolai énekkarok és folyvást szaporodó dalárdák érdekei mellett, a szépen fejlődő ev. ref. egyházi ének-ügynek óhajtanék hasznos szolgálatot tenni. Bizalommal fordulok azért különösen az énnekkarok igen tisztelt vezetőihez és mindazokhoz, a kik e nagy anyagi áldozattal járó vállalatnak pártolói, előmozdítói lehetnek, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy ha a kiaadandó gyűjteményt bírni óhajtják, ebbeli szándékukat velem közölni méltóztassanak, jelezvén egyúttal a becses vezetésük alatt álló dalárda részére szükséges példányok számát is, hogy a nyomatás felől tájékozva lehessek. Részemről előre csak anuyit jelezhetek, hogy a 8 — 10 nyomtatott ivre terjedő s miutegy 80—100 darabot tartalmazó müvet a megrendelők a bolti árnál mindenesetre jutányosabban fogják kapni, úgy, hogy a legmagasabb ár sem lessz több 2 írtnál,— de a megrendelők számához képest ennél sokka1 olcsóbb is lehet. A bolti ár azonban határozottan magasabb leend. A darabok töbnyire kétsoros pártitara alakjában fognak megjelenni a következő csoportosítással : I. részben : templomi istentiszteletre és úrvacsora osztás alkalmára való énekek. II. részben: temetési, még pedig ima vagy beszéd előtti vagy utáDÍ, továbbá úton és sírnál mondaudó énekek. A mű megjele-