Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

487

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

488

tekVégül megköszönve azt a jó indulatot, igazi szeretett, őszinte ragaszkodást, melylyel irányában viseltettek és fáradságos utazását ezzel mintegy megédesítették, megáldva a jelenvoltakat, az egyházmegye kormányzóit, a gyülekezetek nagyjait, kicsinyjeit, érzékeny szavakban vett búcsút az egyházmegyétől.

Délben a jelen voltak mind, 43-an, emlékezet okáért leakarták magukat fényképeztetni, de sem kellő helyiség, sem alkalmas idő nem volt, s igy elmaradt.

Délután 1 órakor a vármegye főispánja adott ebédet az egyházfő tiszteletére, melyen 40-en vettek részt az intelligentia köréből. Délután 5 órakor merít le püspök ur a vasútállomásra nagyszámú kísérettel, s a gyorvonaton haza utazott *).

Nagy Lajos.

egyhm. egyb. főjegyző.

Isknkiiiuy.

Az olvasástanitásról.

A fokozat lépcsői pedig szemlél hetők e néhány példában:

a) ásó, sáros, (Egy msh. két mgh. közt.)

b) olló, láttam. (Két, de ugyanazon msh.)

c) erdő, boldog. (Két különböző msh.)

d) endre, templom, pléh, tréfa. (Három msh. és torlódás.)

e) aladár, boldogság, andrásnak. (Három tagú szavak.)

f) beszélgetés, igyekezettel. (Négy és több tag.)

g) vessző, hattyú, mennyiség. (Csonkán irt összetett hangkettőzések.)

A tagolásnak egyetlen szabálya van.

Kérdés: Hogyan bontjuk a szókat tayokra ?

Felelet: a szókat úgy bontjuk tagokra, hogy minden utóbb következő magánhangzóhoz egy „pajtást“ hagyunk. Ez a pajtás mindig mássalhangzó, melyet Sütő boritónak, mások előzőnek neveznek.

Csak a jelzett lépcsőzetesség betartva legyen, ezen egyetlen szabály segítségével felbontják a tanulók maguk a szókat tagokra, addig mig arra szükség van, mígnem az év végefelé olvasásuk önmagától helyes, folyékony olvasásba megy át. Hogy ezen eljárás mennyire elősegíti a szók helyes kiírását, úgy, hogy a legkritikusabbaknál is alig követtetik el hiba, miután teljes alkatrészeinek érzékelésére kényszerült a tanuló, az elképzelhető'.

Abéczém előnye e helyen abban áll, hogy 15—16 betű körében rövid egy tagú szavakon gyakorolván be az összefüzési készséget, eléri az egy szempillantásra olvasást. Erre azután, mint fundamentumra építi a többtagú szavak olvasását, melyeknél oly lépcsőzetességet tart, hogy az egyetlen tagolási szabály segítségével önmaguk a tanulók bontják a szókat olvasás közben tagokra, mígnem az las*) lm végére értünk a kissé hosszúra nyúlt, de egyházkerületünk közönsége előtt, úgy hiszem, mind végig érdekes tudósításnak. Fogadja a nagytiszteletü egyházmegyei egyházi főjegyző ur szives köszönetemet e nem csekély fáradsággal járó tudósítás szives és pontos megküldéséért. S z e r k.

sanként fölöslegessé válván, folyékonyan olvasnak már az I. osztályban.

*

^ &

A harmadik nagy hibája ábéczéinknek az, hogy a munka kezdetén, igen rövidek a gyakorlataik.

Két- három- négy szón akarnak begyakorolni egyegy hangot. P. o. ir, ri, egy gyakorlat: iv, ví, viv, a másik gyakorlat , aztán mennek tovább; de én megállók itt.

Az előzőkben érintett okok miatt, képtelenség az, hogy ezen msh.-val kezdődő szókat e fokon a tanuló segítség nélkül kiolvassa. A segítség, az előolvasás pedig a könyvnélkül tanulásnak nyit utat, mivelhogy sokkal könyebb és kényelmesebb a tanulóra nézve, e pár szót beemlézni, mint okkal, móddal alkatrészeiből összeszerkeszteni, a mely mesterségében az ábécze is im nem hogy kézre járna, de sőt egyenesen akadályul szolgál.

A ily könyvnélkül tanulás aztán kizár minden élőhaladást az olvasásban. A mikor ugyanis a dolognak fogósabb részéhez, oly terjedelmesebb gyakorlatokhoz érünk, melyeket beemlézni nem bir a gyermek, mert rossz az alap, hiányzik az összefüzési képesség, fennakad a munka teljesen. Kezdenénk elölről, ha az valamit használna. De nem használ, mert hiszen azokat az elsőbb gyakorlatokat nagyon jól tudják már tanítványaink könyvnélkül, mit gyakoljanak rajta ?

Milyen könnyen elejét lehet pedig venni ennek a bajnak, ha kellő fokozatot tartunk, gondosan előkészítjük tárgyunkat és ha nem irtózunk attól a gondolattól, hogy mihelyt csak két szavunk van is, azt oly össze-vissza hányt, cserélt viszonylatban vegyük fel az ábéczében, hogy a beemlézés kizárva legyen.

Abéczém ez irányban is javítani akar az állapoton és a tanítónak munkájában nem akadályára lenni, hanem kezére járni óhajt, úgy»-, hogy a tévedhetés még a gyakorlatlan kezdő tanítóknál is kizárassék.

*

• * *

Végül hibául rovom fel ábéczéinknek az egyes gyakorlatok czéUzerütlen berendezését.

A fokozatosság törvényének nemcsak az egész munkára kell reányomni a maga bélyegét, de érvényre kell jutni annak az egyes gyakorlatokban is. — Valamellyes nyoma a fokozatosságra való figyelemnek látszik ugyan e munkákban, amennyiben a gyakorlatok elején rövidebb, hátrább hosszabb szókat vesznek fel, de ám ez korán sem elegendő. Szükséges volna az uj (kivált valódi msh.) betűre egészen különös gondot fordítani, hogy az igazán begyakoroltassák. Példával világosítom. Felveszem a ,,t“ belüt. Lehet p. o. ilyen összeállítású gyakorlat: út, ti, itt, úti, méter, stb. Minden szóban előfordul ugyan az ismertetés alatti hang, de azért ez, vagy az, igy találomra felszedett szókból bármily hosszúra nyújtott gyakorlat is, hibás. Hibás, mert nem gyakorolja be teljesen az uj hangot, nem gyakorolja be úgy, hogy véribe menjen át a tanulónak és egy szempillantásra képes legyen vele olvasni,

A valódi (elpattanó) mássalhangzók makacs természetete akkor gátolja ugyanis az összetűzést, mikor velük szó, vagy szótag kezdődik. Könnyű kiolvasni az ut, át, öt, süt, lát-féle szókat, de nehezen megy a dolog az ilye