Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP nekkel: te, tű, tó, tél, tart, stb. Ezen nehézséggel különösen számot kell vetni, és annak legyőzésére kiváló gondot forditani, minden egyes valódi mássalhangzónál. Minden egyes gyakorlatnál tehát három fokozat szerint kellene a szókat összeállítani, még pedig: a) üt, lát, süt, stb. Az ismertetés alatti hang utolsó. b) ti, te, tó, tő, stb. Az ismertetés alatti hang első. E fokon azután felveendő mentül több (e példánál) t-vel kezdődő egy tagú szó, mert csak igy érhető el a kellő begyakorlás. Ha 20 — 30 szó egymás után e hanggal kezdődik, a tanuló ugyanis már a harmadik, negyediknél megteszi azt a fölfedezést, hogy ő neki tulajdonképpen nem sokat kell bibelődni eme nehéz, elpattanó, kezdő hanggal, (mert hisz ugyanaz, a mi az előbbi szónál), csak a magánhangzóra kell figyelnie. Az összetűzés pedig meg van törtetve a 3—4 első szónál, azontúl aztán vigan megy a dolog ; és a tanuló észre sem veszi, úgy megy a véribe az összfüzési képesség. Igaz, hogy gépies dolog biz ez, de gyors és könnyű, Egyébiránt pedig maga az olvasás mestersége is pusztán gépies munka. Mikor azután e fokon átmegyünk, következnek c) szavak, melyekben itt elül, ott hátul, amott középen foglal helyet, az uj hang. Ez a legnehezebb része a gyakorlatnak. Éppen azért ezen kezdeni azt, mint a hogy a bemutatott hibás példa tenné, nem szabad, mert bármily hosszú gyakorlaton is nem lesz kellőleg begyakorolva az uj hang. Abéczém e tekintetben is iparkodik az eddiginél jobb utón járni, a fokozatosság törvényét érvényre juttatni az egyes gyakorlatoknál is, akként, hogy a) a szó végén, b) a szó elején, egy tagú szóknál c) vegyesen fordul elő az uj mássalhangzó, folyvást ügyelvén, hogy az egy szempillantásra való olvasás lehetővé tétessék. * * * lm ezekben igyekeztem kifejteni azon fogyatkozásokat, melyek — az ábéczében — olvasástanitásunknak hátráltatására vannak és azon kellékeket, melyek azt elősegélhetik. Hazználatban levő ábéczéinken nagyon is meglátszik, hogy Íróikat gyakorlati tapasztalat, praxis nem támogatta. Azok a czélok, melyeket ők főczéiul tekintettek, a rithmikai érzék felköltése, ápolása, a beszédnek magyarossá tétele stb. az ábéczében, nagyon is mellékczélok. Az igazi főczélt pedig nem tudták előtérbe helyezni, s a mód iránt, mely szerint az elérhető, semmi érzékök nincs. Müveik nagyon tökéletesek, csak egyre nem jók : az olvasástanitásra. Abéczém elé csak egy czél van kitűzve: könnyűvé tenni az olvasástanitást. * * * Ezek után azon tiszteletteljes kérést intézem az egyházkerületi tanügyi bizottság nagyérdemű tagjaihoz, szíveskedjenek ábéczémet az egyh. kér. iskolái számára elfogadni. Ha koczkáztatni a reá fordítandó költséget nem hajlandó a főt. egyházkerület, szívesen kiadom én magam is, 490 azon föltétel alatt ha — próbaképpen — legalább bét esztendőre kötelezőleg elfogadtatnék használatra. Mely esetben arra is kötelezném magamat, hogy bár a kiállítást első rangú fővárosi nyomda közbejöttével eszközöltetném, árát 16 krnál magasabbra nem szabhatnám és hogy minden tanító részére ingyen tartoznám mellékelni a munka használatához nélkülözhetlenül szükséges „Utasítást,“ Ha azután a két évi próba jónak bizonyítaná munkámat, átveherné a főt. egyházkerület, ha pedig azon előnyök, melyeket én ilyenekül hiszek, a gyakorlati használót terén álmoknak bizonyulnának, egyszerűen fólretétetnék az útból*). Vecsei József, darányi tanító. Az őrségi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk júl. 11-én tartotta ez évi rendes közgyűlését és pedig a múlt évben hozott határozat értelmében az egyházmegye őrségi vidékének központján: Ori-Szent-Péteren, az ottani gyülekezet templomában. A közgyűlést Somogyi Gyula esperes buzgó imával, Chernél Antal gondnok pedig szívből jövő rövid, tartalmas beszéddel nyitotta meg. Jelen voltak a lelkészek egy kivételével, az egyházak és tanítótestület képviselői, a világiak közül pedig : Chernél György orsz. gy. képviselő, Éhen Gyula szombathelyi polgármester, Mészáros Ernő körmendi szolgabiró, Mező Gyula nagybérlő, világi jegyző. Megalakulás és a távollevők igazolása után Szűcs László senyeházi lelkész üdvözölte a közgyűlést és köszönetét mondott az őrség vidék lelkészei és egyházai részéről, hogy az egyházmegye a gyűlés tartásával a vidéket szerencséltette. Ezek után felolvasta Somogyi Gyula esperes nagy terjedelmű évi jelentését, melyben az egyházmegye egyházai bel életének legkisebb részletére is kiterjeszkedve: hű és világos képet nyújtott az egyházmegyének úgy valláserkölcsi, mint anyagi állapotáról. A jelentés szerint az egyházpolitikai uj törvényeknek egyházunk életére nézve kedvezőtlen hatása ez ideig nem észlelhető. Egyházainkban a valláserkölcsi élet mindenütt teljesen kielégítő, egyetértés, béke uralkodik. Az istentiszteletek megtartatnak. A hívek ellen templomlátogátás tekintetében nem emelhető kifogás. A megkötött házasságok mindegyike részesült egyházi áldásban. A gyermekek rendesen feljárnak iskolába. Anyagi tekintetben az egyes egyházaknál a gyarapodás szembetűnő, a mit az újabban tett alapítványok, kegyes adományok és teljesített építkezések is tanúsítanak. Az egész jelentésből egyedül azon pont volt kellemetlen hatással a gyűlés alkotó tagjaira, mely két egyház körében is elszomorító, viszás állapotot mutatott fel az egyházi hivatalnokok között, a tanítók részéről illetékes lelkészük iránt tanúsított tiszteletlenség miatt. A kimerítő jelentést a közgyűlés tetszéssel fogadta. *) Mindazok, a miket t. munkatársunk e czikksorozatában elmond, igen megérdemlik figyelmünket. S z e r k.
