Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 36 •szeink a világiak buzdítására és megnyugtató nyilatkozataira, valamint az állam kormányzó és vezető férfiúinak bizalomkeltő és kinyilatkoztatott véleméyeire támaszkodva mentek a küzdelembe, miből következik hogy nekünk protestáns és mindenek felett református világiaknak, az eszméknek törvényekben megtestesült diadala után egyházunkat s ezeknek első rendű vezetőit, az önfeláldozó mai, mondhatjuk átmeneti lelkészséget, a küzdelemben magára hagynunk nem szabad, mintegy kitéve, az új törvényekben rejlő eszmék felfogására még nem elég érett tömeg közönséges Önkénykedésének. Mi, protestáns világiak tömörüljünk tehát első sorban a magunk körében, azután a társadalomban s végül, a kiknek módjában áll a törvényhozás terén és siessünk lelkészeinknek nemcsak erkölcsi támogatására, hanem anyagi helyzetük javítására is; mert tudnunk kell, hogy a Királyhágón túl levő protestáns lelkészség mozgalma jogosult az egész országban, tudnunk kell, hogy a mikor panaszkodnak, igazuk van s igy első sorban nekünk protestáns, illetőleg református világiaknak szent kötelességünk, hogy segélyükre siessünk, mert midőn lelkészeink állását javítjuk, erősítjük egyházunkat és hazánkat! Y. DE. Tanügyi alkotások. Megtartom én is e czimet, melyet czikke fölé először *e b. lap volt nagyérdemű szerkesztője, dr. Antal Géza ur tett s melyet Thury Etele t. barátom is felhasznált az új év első számában megjelent lelkes czikkében. Üdvözlöm a „Tanügyi alkotások“ mind két Íróját, mert nekem is — és azt hiszem mindnyájunknak — hő óhajtásunk, hogy — a mint azt Batay Károly ur, az eszmecsere tulajdonképeni megindítója is jelezte — a kerület szakítson végre valahára a toldozgatások rendszerével s okos számításra támaszkodva, hozzon létre oly alkotásokat, melyek méltók legyenek a kerülethez, méltók az intézményekhez. Ilyen okos számítást s a kerület és az intézmények méltóságához helyes érzéket láttam én dr. Antal Géza czikkében s ha mégis hozzá szólok, teszem ezt nem azért, mintha az ott proponáltaktól eltérőleg óhajtanám a czélba vett intézményeket megvalósítani, hanem azért, hogy rámutassak, miszerint dr. Antal Géza felvett számításába egy oly pontot, — igaz, hogy kerületi határozat alapján — amely az ő számításai eredményét sokkal kedvezőtlenebbé teszi, mint aminő ezen pont fölvétele nélkül volna. - Ez pedig nem más, mint a Brúder ház. Én figyelemmel átolvastam a hivatkozott czikket, de a Bráder ház megvételére más indokot nem találtam, minthogy az esetleg a jövőben, a leány internátus nagyarányú fejlődésével, az újkollégiumhoz lesz csatolandó. — Más szavakkal: a jelenlegi tanügyi alkotások szempontjából a Bráder házra semmi szükség. Ezzel korántsam akarom azt mondani, hogy a kerület ne vegye meg a Brádérházat, mert nagyon jól átértem és méltánylom az indokokat, melyek a kerületet határozathozatalában vezették, de hangsúlyozni kívánom, hogy a Bráderház szorosan véve nem hozható a jelenlegi tanügyi alkotásokkal összeköttetésbe s igy sem a szük^ ségletnél, sem a fedzetuél nem kell az érte járó összeget s a belőle várható bérjövedelmet szerintem szerepeltetni. Ha pedig kihagyjuk a szükségletből a Bráder ház vételárát: 20000 frtot, s illetve ennek évi kamatát 1040 frtot, viszont a fedezetből a várható 700 frtot, melynél az esetleges csökkenést dr. Antal Géza ur is konczedálja: akkor a szükséglet lesz az összes tanügyi alkotásokra leányinternátus, theologia, pénztár, konviktus, tanitónövendékek és theolog iái internátusra évi 3120 frt, a fedezet pedig dr. Antal Géza ur egészen reális számításai szerint 3574 frt, vagyis az esetben a kerület tiszta haszna 454 frt. Létesíthetünk tehát mindent, ami szükséges, létesíthetjük pedig úgy, hogy nem kell szégyenkeznünk intézményeink nem méltó elhelyezése miatt és nemcsak hogy újabb terhet nem kell magunkra vennünk, de még a meglevőkön is csökkenthetünk, sőt egy újabb, föltétlenül szükséges intézményt is létesíthetünk. Ennél helyesebb, minden érdeket jobban kielégítő számítás, azt hiszem, nem létezik. Megvallom, hogy nekem már akkor, mikor a főgimnáziumi épület építését elrendelték, azvolt a nézetem, hogy nem helyes s ref. egyházunk szempontjából nem szabad a kollégiumot, az ősi alma matert szétdarabolni. De akkor a kerületet oly áramlat vezette, hogy magamforma gyarló ember szava elhangzott volna. Most évek után megmondhatjuk az indító okot. A komáromiak attól féltek, hogy ha a kerület a theologiát is az új telken helyezi el: a felszabaduló új kollégium biztos helyet adhat az iuternátusnak s akkor a komáromiak nem állíthatják fel nőinternátusukat. Mások mintegy kárpótolni akarták a komáromiakat az iskola áthelyezése kérdésében szenvedett vereségért. Azért megakadályozták az új kollégium internátussá átengedését azzal, hogy ott hagyták a theologiát. Most azonban megváltoztak a viszonyok ; verseugés nincs többé a két város között, a mitől négy évvel ezelőtt annyira idegenkedtek, az most már ismételten kerületi határozattá emelkedett, t. i. a theologiai helyiségeknek internátussá átalakítása. Hol találhatna az ekként hajléktalanná lett theologia magához, kerületünkhöz és a kollégiumhoz méltóbb otthonra, mint a főgimnáziummal kapcsolatban, annak kiépítendő szárnyépületében. És végre még egyet. Akik legutóbb ősszel megnéztük az intézetet, egyhangúlag azt a véleményt nyilvánítottuk, hogy a főgimnázium csonka szárnya a torna csarnokkal és a többi épületekkel a szem előtt, sérti a szép érzéket. Azt a csoukaságot meg kell szüntetni; a Jókai Mór utczai szárnyat szépészeti szempontból is ki kell építeni, mert igy lesz csak az épület igazán impozáns.
