Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

37

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Nem nehéz a feladat, mely a kerületi közgyűlésre vár, ha igazán a tanügyi „alkotások“ terére akar lépni s s nem ideig-óráig tartó expediensekről akar gondoskodni. Én hiszem is, hogy nem lesz harcz, de ha az lenne is, ha küzdeni kellene is a zöld asztalnál: ott leszünk s én is egy régi jelszóval zárom be czikkemet, mint Thúry Etele barátom, hogy vele és a hasonló gondolkozásuakkal, mint fegyverbarátok „Philippinél találkozunk.“

Vidéki.

A zárszámadások érthetősége.

Fájdalommal esik tollat fognom s megjegyzések tárgyává tennem a zárszámadásoknak a kerületi jegyzőkönyv mellékletein közlött alakját most, bogy az, a ki e megjegyzésekre viszontmegjegyzéseket tenni első sorban hivatott és illetékes lett volna: kerületünk kiváló számvevője, nincs többé az élők soraiban.

De indit e megjegyzések tételére egyrészt az, hogy a megboldogult szellemében cselekszem, midőn számvitel rendszerének apróbb fogyatkozásait megszüntetni törekszem, s másrészt az, hogy Konkoly Gyula épen e lap múlt évi 15. számáöan közölt megjegyzéseim s köztünk folyt levelezés alapján változtatta meg a zárszámadás addigi formáját, s igy mintegy kötelességemmé van téve, hogy az új alakra nézve is elmondjam szerény nézeteimet.

Ha magam elé teszem azt a három zárszámadást, mely Konkoly Gyula kezeiből került ki, s mely látható az 1895. 96 és 97. évi kerületi jegyzőkönyvekben, s melyek közül a két első egyenlő alakú, az utolsó pedig egészen új, más alakban készült: kénytelen vagyok azt mondani, hogy a két első jobb mint zárszámadás, de a tartozékát képező vagyonkimutatása gyengébb, az utóbbi pedig hiven s kimerítően feltünteti ugyan a vagyonváltozást és vagyonállást: de mint zárszámadás nem felel meg a kivánalmaknak, a minthogy a megboldogult az I. sz. alatt jelzett alakot nem is zárszámadásnak, hanem „pénztári mérlegének nevezte.

Nézetem szerint pedig szükség van ugyan mind a kettőre t. i. úgy a zárszámadásra mint a vagyon kimutatásra, s szükség van különösen arra, hogy mind a kettő világos, könnyen áttekinthető s a számvitellel behatóbban nem foglalkozók által is egyszerre megérthető legyen, de ha valamelyiknek el kell maradnia : ez csak a vagyonkimutatás lehet és sohasem a zárszámadás.

A zárszámadás nem mellőzhető, mert hisz ez szolgál bizonyítékul arra nézve, hogy a költségvetés betartatott-e, hogy a kerület és főiskola pénzeinek kezelésénél mulasztások nem történtek-e, s hogy a kerület pénzei oly módon kezeltetnek-e, mely megbízhatóság és rendszeresség tekintetében semmi kívánni valót nem hagy. Ebből a szempontból is sajnáljuk, hogy az 1897-iki jegyzőkönyv nem zárszámadásokat, hanem csupán mérlegeket nyújt, mert a zárszámadás a fő s a vagyon-mérleg amannak csak járuléka, melyet csupán világosság kedvéért nyomatunk ki külön, de melyet magából a zárszámadásból meg kell készíthetnie annak, ki a számadási műveletekhez ért.

m

Azonban, ha a három előttünk fekvő számadás közül megfelelőbbb is a két első, mégis van egy közös bajuk, mely rn'att Szabó János csurgói pénztáros ur is ismételten felszólalt, s melyet én is kiemeltem épen Szabó János ur czikkére adott válaszomban, hogy t. i.: „a zárszáma: dás komplikált s nem egyszerre áttekinthető.“ A hat rovat, mely minden egyes tétel után számokkal kitöltésre várt (Tartozás: 1. Múltra, 2. folyóra; Lerovás 3. múltra,.

4. folyóra ; Hátralék 5. múltra, 6. folyóra) mig pontosság tekintetében mi kívánni valót sem hagyott: akadályozta az áttekinthetőséget. A hitel és pénztármüveleti tételek ai maguk különös czímeivel zavarólag s megtévesztőig hatottak azokra, a kik nem vettek maguknak időt és fáradságot, hogy a számhalmazba magukat beleéljék. A sok. szám egyáltalán hátrányára volt) az érthetőségnek, s az avatatlan a sok fától nem látta az erdőt.

Hogyan volna ez a baj elkerülhető a nélkül, hogy a számadás pontosságából veszítsen? Úgy, ha csak azoni tételeket vesszük fel, melyek vagy a pénzkezelés vagy a vagyonváltozás szempontjából okvetlenül szükségesek. — Ilyen pedig csak kettő van t. i. a lerovás és a hátralék. A többi adat nélkülözhetetlen ugyan a számadás elkészítésére, de nem nélkülözhetetlen a zárszámadásban magában. Ez a kettő azonban föltétlenül megköveteli a maga. helyét a zárszámadásban is, mert ez mutatja meg, menynyi volt a bevétel és kiadás, s mennyi az, a mi mint hátralék a vagyont növeli vagy ellenkezőleg csökkenti.— A zárszámadásban tehát nézetünk szerint hat rovat helyett teljesen elég kettő.

A másik, a mi a zárszámadásból szintén kihagyható: a hitel és pénztármüveleti és az átfutó tételeknek min ucziozus felsorolása, mert hisz ha a pénzalapok rendesen vannak kezelve, s a pénztári tisztviselők a bábeli zűrzavar elkerühetése czéljából minden pénzalapból csak annyit adnak ki, a mennyivel a kérdéses alap rendelkezik : más átfutó és hitelmüveleíi tételről, mint előleg és kölcsönadásról s illetve előleg és kölcsönvisszaflzetésről alig lehet szó. Ha. a mellett a kötvények eredeti álladékát nem a pénztári számadásban magában tüntetjük ki, a hova szorosan nem is tartozik, hanem a külön vagyonkimutatásban: megszűnik ismét az ok, mely a dolgok összezavarására s a számadások félreértésére vezethetne.

Ezzel a két helyesbítéssel megmaradhat a zárszámadásoknak az 1895. és 96. kerületi jegyzőkönyvekben látható mintája, mert azt föltétlenül kívánatosnak tartjuk, hogy a zárszámadás a költségvetési tételeket kövesse nyomról nyomra, hogy igy a kerület minden egyes tagja magából a jegyzőkönyvben közölt számadásból gyakorolhasson ellenőrzést a költségvetés be vagy be uem tartása fölött.

Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad a gya'korlatban is bemutatnom, milyennek képzelem én azt a zárszámadást és vagyonkimutatást, mely mig egyrészt minden fontos kérdésre megadja a felvilágosítást, másrészt könnyen áttekinthető és megérthető. Példa gyanánt egy kisebb pénztári alap zárszámadását veszem t. i a tanári' nyugdíj alapét, mert nem akarom az olvasó türelmét hosszú.