Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-05 / 23. szám

365

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

366

szobra is. Néhány lépésnyire e kolostor és a városi irodáktól, a főrendek (Signoria) piaczán, Neptun, Tritonok és tengeri nymphák vonzó alakjaival ékesített pompás kút emelkedik. A renaissance korának a legjelentékenyebb csoda-alkotása ez. E kút helyén állott 1498 május 23-án a máglyarakás Savonarola és két dominikánus társa La Pescia és Meruffi elhamvasztására.

Még ma is áll az egyszerű szent Márk kolostor. Flórencz szent Márk piaczán, a büszke medicsi palota közelében, a nagy dominikánus élete és szenvedéseinek tanúja. E kolostor helyén előbb díszes virágkert volt. A „magnificusnak“ nevezett Medicsi Lőrincz Rómából hozott érdekes, bájolóan elragadó szobrokkal rendezte be ezt. — A renaissance e classicus helyét még ma se tekinti meg senki a nélkül, hogy a classicus művészet világának lehellete ne érintené.

A kolostor ma egy művészi kincsekben páratlan múzeum, melynek vonzereje most inkább fiesole Angelico mesés értékű fresskó műveiben rejlik. E szerzetes a 15-ik század első felében élt s szinte tagja volt a dominikánus rendnek. Az kétségtelen, hogy vallásos és merész phantazia szülte a szigorú erkölcsű Savonarolára nagy hatásssal voltak. Hogy Savonalora a szép művészetnek esküdt ellensége nem volt, ezt egy hamis traditió ellenében újabb tanulmányok fényesen igazolják. De a renaissance kor igaz ismerője e nélkül se képzelheti el, hogy egy tudós szerzetes, mint a milyen volt kétségtelenül Savonarola, a 15-ik században, ez alak- és szingazdagkorban, melyben a templomokat, kolostorokat, palotákat mindenütt felséges és a kedélyre nemesitően ható festészeti művekkel díszítették, képforradalmár lett volna.

Szent Márk kolostorában a kereszt útja, az impozáns refektorium, a szerzetes czellák még ugyanazon állapotban vannak, mint a Medicsiek idejében. Medicsi Casmer rendeletére Michelozzo által 1440-ben itt berendezett könyvtárból, mely Olaszország első nyilvános könyvtára volt, már csak egynéhány értékes choral könyv maradt meg itt, a többi müveket, a megbecsülhetetlen értékű kéziratokkal együtt, a város más, később keletkezett könyvtáraiban kelyezték el.

E sorok írója érdeklődésének központja e kolostorban, vagy mondjuk múzeumban természetes 12 és 13-ik számú czella volt, t. i, a korát messze túlszárnyaló reformátor lakhelye. A 12-ben egy szerzetesnek Fra Bartolomeonak, ki sokban hozzájárult e kolostor lakóinak világhíréhez, egy madonna képe van. A 13- ban szintén Fra Bartolomeotól, ki a reformátor nagy hive volt, Savonarola festett képe látható, a szentek glóriájával. E kép a tetterős dominikánusban rejlő lelki bátorságot, mondhatnék vakmerőséget különösen föltárja. Máglya-halálának egy copiája is itt csüng a magas ablak átellenében levő falon; eredetije a Corsini palotában van. A czellákban ezen kívül egy kereszt, kéziratok, egy bot s egyéb emléktárgyak vannak elhelyezve. Egykori lakója mély gondolatokba merülve, itt edzette harezra nagy lelkét!

E czellák közelében van az is, melybe a Medicsiek (az öreg Casimér és Lőrincz) a világzajából többször visszavonultak, hogy e kegyes és tudós szerzetesekkel vallásos és tudományos kérdéseket fejtegessenek. E kis térnek, melyben egy csodás század lelke él, egész dísze „a királyok imája.“ (Angelicótól.)

Savonarola Hieronymus 1452 szept. 21-én Ferrarában született. Mint előkelő család gyermeke gondos nevelésben részesült. A scholasticus philosopus Aquinoi Tamásban mesterét tisztelte. Már zsenge ifjú korában komoly vizsgálódásra volt hajlandósága s midőn ifjú lelkére szerencsétlen szerelem nehezült, gyors elhatározással a dominikánus szerzetbe lépett Bolognjaban. E város egyeteme, hírnevének legfőbb magaslatán, most már ellenállhatatlan erővel magához ragadta. Itt irta : „Az egyház romjairól“ czimü nevezetes költeményét, melyből a leendő reformátor fénylő alakja már tisztán kiismerhető.

Midőn 1482-ben a kitört háború miatt ő is kénytelen volt e városból menekülni, Flórencz felé vette útját, hol elvonulva a világ zajától, mélyen belemerült a hittudományokba s hova tovább mindinkább feltárult lelke előtt az egyháznak a bibliától való eltávolodása s visszaélései. Egyszerre kimondhatatlan vágya támadt, hogy azt, a mit igaznak, üdvösnek ismert el, embertársaival is közölje; s ez erős vágy vándorútra ösztönözte. Ezúton a lelkesült néptömeg előtt tartott beszédei az Isten kegyelméről és a szentek imádása ellen, az ékesen szólásnak beteljesült jövendő mondásaivá alakultak.

Medicsi Lőrincz, e nagy műbarát és emberismerő, értesülve a szerzetesnek a népet megrázó s szenvedélyeit felkorbácsoló kijelenléseiről, vissza hivata őt Flórenczbe. Itt tekintélye s befolyása oly rohamosan növekedett, hogy a város polgárai megválasztották a Szent Márk kolostorának priorává. Ez időttől kezdve fáradhatatlan munkás volt az egyház és államháztartás fogyakozásainak kérlelhetetlen ostorozásában, miközben a világi hatalmasokat épp oly kevéssé kímélte meg mint a római pápát; erkölcsi szigorral nyilvánosságra hozva minden hitványságaikat. Thémában, anyagban nem volt hiány, hisz a szörny Borgia, VI Sándor, Lucréczia és Cesarea atyja ült a keresztyénség trónján.

Hogy a szent márkusi prior fellépésének jelentőségét teljesen megérteni s méltányolni tudjuk, korának s ama kornak társadalmi s politikai viszonyait, melyek között élt, bővebben kellene ösmertetni, mint az egy rövid czikkecskében lehetséges. Elég az, hogy ha fanatikus volt, csak azért volt az, mert csak igy vélte Kr. ellenségeit legyőzni s egy megromlott társadalmat megorvosolhatni. Igaz, vakmerő vállalat volt ennek a bujaság, fényűzés, képtisztelet és ajak-mozgatásba elsülyedt, 15-ik századvégi társadalomnak egy kiáltó szóval átalakítását czélba venni.

Nemes törekvésének első s talán legfőbb sikere abban állott, hogy az 1497. és 1498-iki farsangi időben tartott autudaféban botrányos képeket, könyveket, farsangi costümöket, lárvákat, kártyákat és koczkákat égettetett el. Hogy ezek között műtárgyak, értékes könyvek is lettek volna, Burlamacehi szerint nem bi-