Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-08 / 2. szám

23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 24 ját, aki jelenleg- canterburyi dékán, óhajtottam hallani, s jó idejében elmentem a London városi földalatti vasút 6 állomásán át a westminsteri templom Margit nevű kápol­nájához, ahova ez alkalomra délelőtti 11 órára Farrar dékán volt szónokul kijelölve. A Margitkápolna ajtajához érkezvén, ott már sok ■oly várakozót találtam, a kik az angol királynő kedvencz papját jöttek el meghallgatni. Ahogy bebocsátást nyer­tünk, lehelőleg a szószék közelében helyezkedtünk el, látni és hallani óhajtván mindent. Mert az angol állam­egyház templomaiban a szem is gyönyörködik. Az angol államegyháznak tudvalevőleg csak hitelvei közössek a református hitelvekkel,mig az egyház szertartása és kor­mányzata a római katholikusokéhoz hasonlít. — Ez a Margitkápolna is csak annyiban különbözik egy római katholikus templomtól, hogy csupán egy oltára van, mig a római katholikus templomokban többb szokott lenni. A Margitkápolna istenitisztelete gyönyörű karéuekléssel kez­dődött, majd a közönség énekelt a hivatalos istentiszte­leti könyvből a „Common Prayerböl.“ Erre a sekrestyé­ből néhány piros és fekete kámzsás, fehér karin »be öl­tözött angol pap jött elő, a kik előtt a templomszolga vitt méltóságteljesen egy ezüst pálczát, a melynek a vé­gén az angol korona kis képmása volt látható. A papok a templom közepén levő, kiterjesztett szárnyú sast ábrá­zoló érczállványhoz, az úgynevezett „lecternhez“ mentek, ahol a Biblia volt elhelyezve. Az egyik pap kikeresvén a jelölt szeutirási fejezetet, felolvasta azt a gyülekezet előtt, s e szokásos szavakkal zárta be a Bibliát: „Legyen Is­ten áldása az 0 Igéjének olvasásán!“ mire a menet visz­­szament a sekrestyébe. Ezután megszólalt az orgona, s a gyülekezet éneke alatt egyszerre csak ott termett Farrar dékán, a ki nagy tudós hírében áll. Az általa irt „Pál apostol élete“ már a 20-ik kiadást éri. Theologiai irodalmi működése mellett sokat fárad a népoktatásügy javításán :S a mértékletességi egyesületek érdekében. Megvallom, hogy ettől a rokonszenves paptól oly egyházi beszédet vártam, mely egyik megfejtése lesz rám nézve az ő népszerűségének. Ami magát a beszédet illeti, az ugyan remek volt a homiletikai szabályok szempont­jából : — de a beszéd előadása igen — gyarló. Mint na­gyon sok angol pap, ő is úgy olvasta beszédét kézirat­ból, a mi rám mindig olyanforma benyomást tett, mintha a lovas magát a leesés ellen biztosítandó, lábait a kengyel­ihez kötözné, s legyen bár az elolvasott egyházi beszéd .különben bármily építő, a hallgató el nem nyomhatja ilyenkor azt a sóhajtást: milyen szép és hatásos lett volna e beszéd, ha nem olvassa, hanem szabadon adja elő a szónok ! A Margit kápolnából átmentem a westminsteri apát­ság templomába, az angolok pantheonjába, walhallájába. A vestmiusteri templomnak tudvalevőleg csak a kö­zépső része van istentiszteleti czélokra fennhagyva, mig a két mellékhajó, a kereszthajó és a főhajó nagy része tele van kiváló angol férfiak emlékeivel, szobraival. Az egyik fülke például az angol irodalomtörténet hőseinek szobraival van tele. Itt vaunak egymás mellett Shakes­peare, Milton, Chaucer, Spencer és más hires angol köl­tők ; de jellemző, hogy Byron emléke hiányzik. Itt van a sok augol hős emléke, meg ott Darwiné, Herschelé, Li­­vingstoneé. Engem azonban legjobban meglepett a két Wesley emléke, akik ittléte fényes bizonyítéka az augol államegyház nagylelkűségének. A világnak nagyságra nézve harmadik temploma a londoui Páltemplom. Mikor ebbe elmentem egy alkalom­mal, az angol államegyház londoni püspöke, Sinclair tar­tott beszédet, a melyben a verbális inspiratio tanát védte Kuenen Abrahám és Welhausennel szemben. Úgy melles­leg megemlítem azt is, hogy Sinclair, a londoui angolok püspöke, skót ember ! A skótok az angolok izraelitái! Ahol egy kiváló professori, államhivatalnoki állomás betöltésre vár, a skótok a legsikeresebben pályáznak reá. A skóto­kat legjobban jellemzi a következő adoma: — Egy skót­országi városban Aberdeenben egy zsidó család telepe­dett le, de már félévi tartózkodás után összecsomagolta holmiját, hogy más helyre távozzék. A szomszéd skót át­megy akkor, s igy szól az izraelitához: nemde szomszéd úr, azért utazik el, mert itt a városban nincs más zsidó?­­Dehogy azért kérem, szólt az izraelita, hisz maguk is mindnyájan zsidók, s épen azért nem tudok itt megélni. Hires londoni pap Parker Tivadar is, akinek beszé­deit gyorsírók Írják a templomban, s a „Christian Com­­monsvealth“ nevű congregationalista újságban közük he­tenként. Kívüle meghallgattam még egynéhányszor a né­hai baptista prédikátort Spurgeont is, aki a szerény is­kolaszolgai állásból felküzdötte magát világhírű szónokká. Templomába elfér 6000 ember, de sokszor megtörtént, hogy az ő 6000 hive látván a künn várakozó nagy töme­get, elhagyta a templomot, s átadta helyét 6000 idegen embernek, Spurgeon beszédeit is gyorsírók Írták, s 25000 példányban 5 krajczárjával árulták a következő vasárnapon. Előttünk idegenszerüen hangzik, midőn azt halljuk, hogy Londonban vastemplomok is vannak; pedig az ot­tani viszonyokhoz képest ez nagyon természetes. London­ban egész városrészek épülnek igen rövid idő alatt, s mivel költséges templomot rövid idő alatt nem lehet elő­teremteni, az olcsó vastemplomok igen jó szolgálatot tesz­nek ideiglenesen. Az ily templomok építője Harbrow Vil­mos, akinek költségvetése szerint egy templomlátoga­tóra a templom árából 10 forint esik. így például 400 em­bernek alkalmas templom 4000 forintba kerül a telek árán kivül, de a szállítással, alapozással, belső berendezéssel és felállítással együtt. Mikor azután a gyülekezet új, állandó templomot ké­pes építeni, a vastemplomot szétszedik és — antiquárice eladják! Ilyen másod és harmadkézből való vastemplo­mok és kápolnák igen alkalmasak a London városi mis­­sionáriusok czéljaira. London népességének nagyrésze ugyanis nem jár, vagy nem járhat templomba, mert az isteni tiszteleti idő nem alkalmas számára. Az intéző kö­rök ezekről az emberekről úgy gondoskodtak, hogy 505 városi missionariust biztak meg a templomba nem járók) vagy nem járhatók felkeresésével. Ezek közül neháuy az éjjeli bérkocsisokat keresi fel, (van vagy 20,000!) s oszt

Next

/
Thumbnails
Contents