Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-08 / 2. szám

25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 26 ki közöttük vallásos iratkákat, vagy vallásos építő irányú beszélgetésbe ereszkedik velők, s meghívja őket a missiói templomban tartandó vallásos estére. A többi missionárius a szénmunkásokat, szegény emberek szállodáit, a korcs­mákat, a tengerészeket, a vasutasokat stb. keresi fel. Én egy Clarke Jakab nevű városi missionáriussal gyárakba mentem. Clarke bácsit mindenütt szívesen fogadták a teá­­zási idő alatt, amely alkalommal mindegyik munkással váltott néhány szives szót. Engem is bemutatott soknak köz ülök, mint Mr. Kossuth honfitársát. Egy zongoragyár­ban egy istentelen munkásra is taláttunk, aki Clarke bá­csit keresztyén elveiért egyenesen megtámadta, s midőn Clarke bácsi azt mondá neki: vájjon lelke békességben van e, úgy felelt, hogy: ami nincs, az sem békességben, sem háborúságban nem lehet, már pedig lelkem nekem nincs ! Clarke bácsi azonban az ilyen nyilatkozatokból ki­veszi, mily kön}7veket olvas az il'ető. Rendesen Paine Kétkedők kézikönyvét,“ vagy „Feltörni való diók keresz­tyének számára“ czimü müveiből idéznek. Clarke bácsi azután folytatja a beszélgetést s azt igyekszik kimutatni, hogy ellenfele felületesen ítél a Bibliáról, mert azt nem olvasta. Mikor az ilyen istentagadó hazamegy, első dolga, hogy titokbau egy Bibliát vesz s azt abból a czélból kezdi olvasgatni, hogy majd Clarke bácsit bibliai idézetek­kel szorítja sarokba. S az ily istentagadókkal, amint Clarke bácsi mondja, sokszor megtörténik, hogy Saulból Pállá, atheistából kegyes keresztyénné lesznek. Ezek a városi missionáriusok az 1890-ik évben 5520 embert vettek rá az istentisztelet rendes látogatására. — 1052 családot vettek rá házi istentisztelet tartását a, 173 vadházasságban élő párt vettek rá, hogy törvényes házas­ságra lépjenek, 358 nőt vezettek vissza az erény útjára. 5395 utczai csavargó gyermeket részesítettek vallásos ok­tatásban. 12.802 új testamentomot adtak el. 4.857,909 vallásos iratot osztottak ki. 41.055 könyvet adtak kölcsön. 57,026 ízben tartottak vallásos estét. 23,951 Ízben láto­gattak gyárakat, De az angolok nemcsak az ő szigetországukban le­vőkről gondoskodnak, hanem kiterjed figyelmük az eluta­­zottakra is. Példa erre a nyilt-tengeri halászokhoz kül­dött misszió. Angliából ugyanis évenként egész csapat hajó szokott kimenni együttesen a nyílt tengerre halászás czéljából huzamos tartózkodásra. Ezt az alkalmat vállah kozó szellemű korcsmárosok kiaknázták. Nehány korcsmá­­ros ugyanis hajón ment a halászok után, s a halászoknak a nyilt tengeren mérte a szeszes italt, s mindenféle alkal­mat adott a halászoknak erkölcstelen élet folytatására. Ez azonban kitudódott, s London lelkes keresztyénéi missionárius hajót szereltek fel, s küldtek a nyilt tengeri halászok közé. A verseny megindult a korcsmahajó és a missionárius hajó közt. A missionárius ingyen adta halász vendégiuek a teát, a hasznos könyveket, a mit a korcs­­máros nem tehetett meg. s pár hét múlva az utóbbinak haza kellett vitorláznia erkölcstelen üzelmeinek színhelyé­ről, nehogy teljesen vagyonbukott legyen. Néha-néha, úgy elvétve napilapjainkban megjelenik egy-egy mulatságos hir az Üdv-Hadseregéről, s mi ezek alapján nem vesszük komolyan az Üdv Hadseregének ügyét s napirendre térüuk felette, mint hazánk egyik igen jeles Írója, a ki 1891. júniusában a Budapesten járt Üdvliadsereg­­beli két küldöttnek, mr. Railton és mr. Hőidéinek értesü­lésem szerint igy felelt: „Nagyon szép, hogy Magyaror­szágba eljöttek ; de a magyar ember úgy is nagyon jó, annak nincs az Üdv-Hadseregére szüksége, hanem ha meg akarják fogadni tanácsomat, menjenek a németek, meg más nácziók közé, azokon segítsenek !“ Pedig hát az a jó generális, meg az ő emberei nem futóbolondok. Booth, az Üdv-Hadseregének generálisa 1890. no­vemberében egy könyvet adott ki „In darkest England, and the way out.“ (Legsötétebb Angolországban, és a be­lőle kivezető ut) czimmel, amely három hét alatt 175,000 példányban kelt el. A könyv hatása nagy volt. Az angol királynő Booth ezéljaira átadott 120,000 forintot, lord Rosebery volt miniszterelnök 100,000 forintot, Gladstone is nagy összeget — ezenkívül ezer meg ezer szegény munkás megtakarított pennyjét. Ez időtájt épen Skótország fővárosában, az edin­­burgi főiskolában voltam és alkalmam nyilt a tisztes öreg­gel személyesen találkozni. General Booth ugyanis könyve megjelenése után sorra vette Nagybrittannia városait és mindenütt beszédeket tartott, a melyekben előadta czél­­jait és a lakosságot adakozásra szóllitá fel. Edingburghba is eljött e körútja alkalmával, s a főiskola tanárai meg­hívták, hogy az ifjak előtt tartson beszédet a díszterem­ben. Együtt vártuk őt, az érkező vendéget az ebédlő te­remben, ahol General Booth professorainkkal együtt a világ minden részéről levő ifjak körében megebédelt. — Majd átmentünk az óriási díszterembe, ahol Booth beszé­det tartott. Még ma is előttem van a tisztes ember őszbe csavarodott feje, vérvörös mellényben, kék öltözetben levő magas alakja; még ma is, mintha csak hallanám lelkes szavait! Jöttem, hogy a szegényeknek Evangyéliomot hir­detnék ... és az Ur jókedvének esztendejét . . . hogy minden siralmasokat megvigasztalnék. (És. 61. 1—3,) . . . A beszéd hatása óriás volt — még aznap átadtak az edin­burghiak Booth kezébe 172.000 forintot! — Azelőtt csak megmosolygtam, mikor a szabad ég alatt nagy dobbal, hatalmas nagy trombitákkal próbálták a népet összeeső* diteni Booth hívei, de ma már — beszéljenek helyettem a számok : Az Üdv Hadseregének évi bevétele: 10.000,000 forint. Működésének szintere 34 ország; szolgálatban van 10,000 férfi és női tiszt. Hetenként 50,000 istentiszteletet tartanak. Van 29 hetilapjuk, melyből elkel évenként 37 mil’ió példány. Az Üdv Hadserege fenntart 34 Magda­léna menhelyet, 33 állomást azon tisztjei számára, akik a legnyomorultabb néposztály erkölcsi és anyagi helyze­tének javításán fáradoznak. 10 menhelyet elbocsátott ra­bok számára. 4 tápintézet 5 hajléktalanok menhelyét. 1 hülye intézetet, 1 gyárat munkanélküliek számára, 2 munkaközvetítő irodát. Sok, sok dolgot lehetne móg elmondanom az angol egyházi élet illustrálására, de azt hiszem, a már felmu-

Next

/
Thumbnails
Contents