Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-08 / 19. szám
Kilenczedik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1898. május 8. .A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségkéz Kis József felelős szerkeszt ő czimére külclenclők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. rét egyliázkerolet hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 3 irt), hirdetések, reclamatiék Faragó János íoimmkafárs ozimére küldendők. #--------------------------$ A népiskolai vallásoktatás reformja.’5' Ha figyelemmel vizsgálódunk, sajnosán kell tapasztalnunk, hogy az egyháztagok közt magasztos vallásunk iránti közönyösség, elhidegülés ütögeti fel fejét. E tapasztalat komoly figyelemre méltói Kutatnunk kell az okok után, melyek ezt előidézik s ezek azután a helyes eszközökre is rá fognak vezetni, melyekkel a bajt kisebbíthetjük, kedvező esetben megszüntethetjük. Ez okot némelyek abban vélik feltalálhatni, hogy a mai iskola nem nevel oly vallásos szellemben, mint a régi. Szerintem e vélemény nem állhat meg. Mert a nélkül, hogy az elődeink iránt érzett kegyeletet megsérteni akarnám, nem habozom kijelenteni, hogy a mai népiskola is tesz annyit — ha többet nem — a vallásos nevelés érdekében, mint a mennyit a régi tett. Vessünk csak egy pillantást a múltra, a régi falusi iskoláztatásra. Csak ezelőtt 60 évvel is a tanítás nem lévén kötelező, kiki addig járatta falun gyermekét iskolába, a meddig neki tetszett s igy nem kevés számmal voltak, a kik éppen nem, — más rész csak 1—2 télen át látogatta az iskolát, mert nyári tanításról szó se volt. S e rövid idő is a silabizálással és «betűvetéssel» telvén el, a hittantanitás kevés ima-, ének- és bibi. történetre szorítkozott. A melyik tovább járt «nagykönyves“ lett s ezután tanult kátét, hübnert, éneket, imát, illemszabályt, vagyis nagyjából azt, a mit máig is tanítunk. Az ősök egyúttal jegyzők is voltak s mikor e nemű teendőik kiszólitották őket az iskolából, az illemszabályok és a már hibátlanul tudott imák órákon keresztül való diktálása járta, mozdulatlanul ülés feltétele alatt, melynek unalmas voltára a régi öregek saját állításuk szerint máig is borzalommal gondolnak s mely elől — ha csak szerét ejthették — elmenekültek s sokszor napokig a legeltetőkkel őgyelegtek. S hogy ez állításaim nem légből kapottak, *) *) E czikket már V—n. czikke megjelenése előtt megkaptuk. Szerk. hivatkozom mint forrásra, iskolám 1851-iki jegyzőkönyvére, melyben a felvett 52 ev. ref. »scholabeli nevendéfceü“ közűi nyolcz éves volt 3 növendék, kilencz éves 7, tíz éves 10, 11—12 éves volt 32 s ez utóbbiak közül is 14 után van vezetve e jegyzés, hogy «egész éven át nem — vagy keveset járt.» És mégis mindezek daczára a vallásosság egyházainkban magas niveauu állott. Mutatja ez azt, hogy akkor a vallásosságnak nem volt annyi ellensége, mint napjainkban s igy az eddigi eszközökkel is czélt lehetett erűi. De a jelenben azok az eszközök nem elégségesek, mert sokkal több akadályt kell leküzdeni. Beköszöntött ugyanis az 1848-iki óv, mikor a szabadság tisztitó szele süvöltött végig a vén Európán s lett milliók megmentőjóvó. Hálával és kegyelettel gondolunk azokra, kiknek hősi vére öntöző a szabadság fáját s bizonyára nem ők az okai annak, hogy sokan még máig sem tudták igazi értelmét felfogni a szabadságuak; valamint maga a szabadság sem oka; hanem oka amaz örök törvény, hogy nincs oly fény, melynek árnyoldala ne lenne, s amaz örök igazság, hogy az emberiség épen azért, mert emberekből áll, rázkódtotás nélkül egyik helyzetből a másikba áttérni nem képes. Ez az oka, hogy sokan a szabadságot szabadosságnak tartván, azt hiszik, hogy nekik minden szabad; tehát szabad hűtlennek lenni az édes anya,, az egyház iránt, szabad annak lelki kincseit ignorálni. — Régen ez nem volt szabad, még a világi törvény is tiltotta; ma ez nem, csak a lelkiismeret mondja, hogy nem szabad; de erre sokan nem hallgatnak. íme, oda jutottam, hogy az ok rávezet az eszközökre, melyek a bajt szüntethetik. Nem annyira tanítani kell a hittant, mint inkább nevelni kell a növendékben a vallásos érzést, ez által erősíteni henne a jó lelkiismeretet, hogy ez parancsolja majdan mint egyháztagnak, hogy nem szabad hidegnek lenni az édes anya iránt, nem szabad mellőzni azt, a mi az élet minden 19
