Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 29(j 295 körülményei között biztos támpontot nyújthat. — Nincs oly jó, melynek rossz oldala ne lenne. Ez igazságot legvilágosabban mutatja a vasút, mely óriási haszna mellett kárt is okozott, behozván a philloxerát, a peronosporát.. S a mint felléptek a bajok, meg kellett változtatni az eddig jónak bi­zonyult szőlőmivelési módokat. Sokkal több fárad­ságot, nagyobb gondot kell a szőlőmivelésre for­dítanunk, hogy czélt érhessünk. Igv kell tennünk a vallásoktatás terén is. Valamint a régi nyikorgó, fatengelyes kocsi — fakószekér, icenderhám — sutba került, úgy a tanszer múzeumba kell kerülni a Tóth Katekhiz­­musnak, meg a Halasi egyháztörténetnek, meg a mezőföldi illemszabályoknak is, melyek még most is a »tudomány vásárába« küldik a kis nebulót, hogy ott kificzamitsa nyelvérzékét az ilyen szó­rend tanulással: «Írószered, papirosod, Készen tartsd minden Írásod.» «Együtt tanulótársadnak, Jó paj­tást szerezz magadnak.» Ez illemszabályokból az Írásjelek nagyrésze hiányzik, ezeken kívül más he­lyesírási hibákkal is tömve vannak; pedig arra serkentenék növendékeinket, hogy Írják a szókat úgy, mint a könyvükben látják. Ugyancsak megjár­nánk, ha azok a mezőföldi illemszabályokat ven­nék például, melyekben ily szarvas hibák is van­nak: fürözd, nyirasd (ennek a kadenczia kedvéért kell sántítani), mindenek (mindenki helyett), te­kingess, meg fogadd, álj, alugyál, mindenbenn, él­­tessebbeket, gondolation ne tégy, ne szólj (meg semmit ki ne nyomass!) Stb. Bizony ideje volna meggondolni, hogy a gyermeknek úgy nyelvtanilag, mint tartalmilag a lehető legjobbat kell nyújtani, hogy az időt az ily hibák igazittatására ne kelljen pocsékolni. Különben az illem tanításra nézve megjegy­zem, hogy ennél én a szoktatást többre becsülöm; de ha ezen kívül valaki versecskék által is emlé­kezetben akarja tartatni, nem tesz kárt vele, csak­hogy azok aztán hibátlanok legyenek. II. Most pedig felmerül az a kérdés, hogy szemben a vallásoság mindinkább szaporodó akadályaival, a kor­nak anyagias, önző áramlatával, mi a tennivaló ? Az, hogy nem annyira tanítani kell a hittant, mint inkább a vallásos érzést felébreszteni, ápolni és megszilárdítani a növendékben. Szakítani kell tehát a vallásoktatás anyagi növe­lésének túltengődével s a helyes mederbe kell térni, vagyis alakilag mi vélni azt, mert a vallástanitás fo­­ezéija nem a vallás tudása, hanem a vallásosság. Ez pedig a szív dolga. Ha akarjuk, hogy növendékünk vallásos legyen, ápoljuk szivét, annak nemes hajlamát mind a (i éven át. így, csakis igy lesz majdan mint egyháztag az, minek lennie kell: igaz és hűséges, ki­tartó a jóban, erős a hitben, tevékeny a szeretet gya­korlásában; ki nemes erkölcsi elvekkel fegyverkezve, a külső és belső ellenség elleni küzdelmekben el nem csüg­ged s a csapások alatt össze nem roskadA (Bánhegyi népisk. vall. okt.) Erre mutatott rá igen alaposan és meggyőzően V. J. kartársam s én az ő felfogását teljesen magamévá teszem abban is, hogy mi a vallásoktatás czélja, abban is, hogy e czélnak egyik legjobb eszköze a bibi. tört. és ének. Sőt azt hittem, hogy ebben mindnyájan egyet­értünk, mindaddig, mig nem olvastam K. I. kartársam czikkét. O azon véleményének adott kifejezést, hogy elég a tatarozgatás, foltozgatás, mert a bibi. tört. mind a G osztályban unalmas. Szerintem itt a tatarozgatás mit sem ér; itt gyö­keres reformra van szükség. Hogy pedig a bibi. tört. unalmas lenne, épen nem áll. Mert ha ennek tanítása mind a t‘> osztályra nézve előiratnék, taníthatnánk fő­leg az újtestamentomból sok olyat, a mit most a ka­­tekhizmus miatt nem taníthatunk; sok olyat, a mit most a katekizmusból tanul, de a mit az újtestamentomból is megtanulhatna. A különbség csak az lenne, hogy ez utóbbi tanulásakor élvezne, az előbbivel pedig kínlódik. Ugyanis Jézus magasztos élete, cselekedetei érde­kesen és vonzóan elébe tárják a gyermeknek, miképen kell cselekedni, mi az igazi boldogság, minő jutalom vár a jókra s minő büntetés a rosszakra; úgy hogy tel­jesen felesleges ezeket 100 kérdésben fejtegetni; mely kérdések a fejet szóhalmazzal ugyan megtömik, de a szivet üresen hagyják. A bibi. tört. — Felméri sz. — a legjobb útmuta­tás a tudásban gyarló, de érezni igazán tudó ifjú szív vallásos nevelésére. Ha a vallás lényege Isten szerete­­tében áll, a bibliából ki érzett Istent az ifjú a jó örök forrásának fogja tartani s akkor többé nem kell félni, hogy szivében a rossz emberek akaratának ad elsősé­get. A bibi. tört. a mai kor gyermekének ugyanaz, a mi Homéros költeménye volt a görög gyermekeknek. — Benne a gyermek és az ifjú mindig talál hangot, mely az ő érzületére felel. Ha valaha, ma van szükség egy­másiránti szeretetre, mikor az önszeretet egész a kap­zsiságig fokozódik s azt legjobban megtanulja Jézustól. A vallásos nevelésnek másik hathatós eszköze a buzgó imádság. Ez a lélek tisztulásának harmata. — Ebben szokja meg a gyermek vallásos érzete a szívnek azt a rebegését, mely később Istenhez illő tiszteletté vá­lik. Nagyon fontos tehát, hogy buzgó imádkozásra szok­­tassuk növendékeinket, ne csak az iskolában és tem­plomban, hanem otthonn is, életének minden körül­ményei közt, örömei- és fájdalmaiban. Mivel pedig nekünk nem egyedül keresztyént, hanem református keresztyént is kell nevelnünk, har­madik fontos tantárgy az egyháztörténet. Az első keresztyének, majd közelebb protestáns őseink nemes állhatatossága, buzgó kitartása, önzetlen­sége, — midőn vagyonuknál, sőt életüknél is többre becsülték vallásos meggyőződésüket, a lélek üdvét, a mi valóban többet is ér: lehetetlen, hogy mély nyomot ne hagyjon lelkületűkben. Majd, midőn tanulják a re­­formáczió okait, szükségességét, ez megtanítja őket arra is, hogy Krisztus igazi követőjének mit kell és mit nem kell hinni; mik azon hittételek, melyek a bib­liában vannak s mik a mellőzendő emberi találmányok. S mivel Halasi egyháztörténete már nyelvezeténél fogva is nehézkes, új jó tankönyvre van szükség. Ezek lennének szerintem szükségesek s az eddi­ginél ozélravezetőbbek elemi vallásoktatásunknál. Mind­ezeket betetőzné a VI. osztálynak konürmáczióra ké­szítése kis katekhizmus segélyével, mely összefüggőleg tanítaná azon hittételeket, melyeket 5 éven át tanul­tak a gyermekek. Még: egyet. K. J. kartárs azt ajánlja, hogy a tan­tervhez szorosan ne ragaszkgdjunk, p. o. a kitűzött kérdésekből válogatva tanítsunk. Ez teljes lehetetlen.—

Next

/
Thumbnails
Contents