Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-08 / 19. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 29(j 295 körülményei között biztos támpontot nyújthat. — Nincs oly jó, melynek rossz oldala ne lenne. Ez igazságot legvilágosabban mutatja a vasút, mely óriási haszna mellett kárt is okozott, behozván a philloxerát, a peronosporát.. S a mint felléptek a bajok, meg kellett változtatni az eddig jónak bizonyult szőlőmivelési módokat. Sokkal több fáradságot, nagyobb gondot kell a szőlőmivelésre fordítanunk, hogy czélt érhessünk. Igv kell tennünk a vallásoktatás terén is. Valamint a régi nyikorgó, fatengelyes kocsi — fakószekér, icenderhám — sutba került, úgy a tanszer múzeumba kell kerülni a Tóth Katekhizmusnak, meg a Halasi egyháztörténetnek, meg a mezőföldi illemszabályoknak is, melyek még most is a »tudomány vásárába« küldik a kis nebulót, hogy ott kificzamitsa nyelvérzékét az ilyen szórend tanulással: «Írószered, papirosod, Készen tartsd minden Írásod.» «Együtt tanulótársadnak, Jó pajtást szerezz magadnak.» Ez illemszabályokból az Írásjelek nagyrésze hiányzik, ezeken kívül más helyesírási hibákkal is tömve vannak; pedig arra serkentenék növendékeinket, hogy Írják a szókat úgy, mint a könyvükben látják. Ugyancsak megjárnánk, ha azok a mezőföldi illemszabályokat vennék például, melyekben ily szarvas hibák is vannak: fürözd, nyirasd (ennek a kadenczia kedvéért kell sántítani), mindenek (mindenki helyett), tekingess, meg fogadd, álj, alugyál, mindenbenn, éltessebbeket, gondolation ne tégy, ne szólj (meg semmit ki ne nyomass!) Stb. Bizony ideje volna meggondolni, hogy a gyermeknek úgy nyelvtanilag, mint tartalmilag a lehető legjobbat kell nyújtani, hogy az időt az ily hibák igazittatására ne kelljen pocsékolni. Különben az illem tanításra nézve megjegyzem, hogy ennél én a szoktatást többre becsülöm; de ha ezen kívül valaki versecskék által is emlékezetben akarja tartatni, nem tesz kárt vele, csakhogy azok aztán hibátlanok legyenek. II. Most pedig felmerül az a kérdés, hogy szemben a vallásoság mindinkább szaporodó akadályaival, a kornak anyagias, önző áramlatával, mi a tennivaló ? Az, hogy nem annyira tanítani kell a hittant, mint inkább a vallásos érzést felébreszteni, ápolni és megszilárdítani a növendékben. Szakítani kell tehát a vallásoktatás anyagi növelésének túltengődével s a helyes mederbe kell térni, vagyis alakilag mi vélni azt, mert a vallástanitás foezéija nem a vallás tudása, hanem a vallásosság. Ez pedig a szív dolga. Ha akarjuk, hogy növendékünk vallásos legyen, ápoljuk szivét, annak nemes hajlamát mind a (i éven át. így, csakis igy lesz majdan mint egyháztag az, minek lennie kell: igaz és hűséges, kitartó a jóban, erős a hitben, tevékeny a szeretet gyakorlásában; ki nemes erkölcsi elvekkel fegyverkezve, a külső és belső ellenség elleni küzdelmekben el nem csügged s a csapások alatt össze nem roskadA (Bánhegyi népisk. vall. okt.) Erre mutatott rá igen alaposan és meggyőzően V. J. kartársam s én az ő felfogását teljesen magamévá teszem abban is, hogy mi a vallásoktatás czélja, abban is, hogy e czélnak egyik legjobb eszköze a bibi. tört. és ének. Sőt azt hittem, hogy ebben mindnyájan egyetértünk, mindaddig, mig nem olvastam K. I. kartársam czikkét. O azon véleményének adott kifejezést, hogy elég a tatarozgatás, foltozgatás, mert a bibi. tört. mind a G osztályban unalmas. Szerintem itt a tatarozgatás mit sem ér; itt gyökeres reformra van szükség. Hogy pedig a bibi. tört. unalmas lenne, épen nem áll. Mert ha ennek tanítása mind a t‘> osztályra nézve előiratnék, taníthatnánk főleg az újtestamentomból sok olyat, a mit most a katekhizmus miatt nem taníthatunk; sok olyat, a mit most a katekizmusból tanul, de a mit az újtestamentomból is megtanulhatna. A különbség csak az lenne, hogy ez utóbbi tanulásakor élvezne, az előbbivel pedig kínlódik. Ugyanis Jézus magasztos élete, cselekedetei érdekesen és vonzóan elébe tárják a gyermeknek, miképen kell cselekedni, mi az igazi boldogság, minő jutalom vár a jókra s minő büntetés a rosszakra; úgy hogy teljesen felesleges ezeket 100 kérdésben fejtegetni; mely kérdések a fejet szóhalmazzal ugyan megtömik, de a szivet üresen hagyják. A bibi. tört. — Felméri sz. — a legjobb útmutatás a tudásban gyarló, de érezni igazán tudó ifjú szív vallásos nevelésére. Ha a vallás lényege Isten szeretetében áll, a bibliából ki érzett Istent az ifjú a jó örök forrásának fogja tartani s akkor többé nem kell félni, hogy szivében a rossz emberek akaratának ad elsőséget. A bibi. tört. a mai kor gyermekének ugyanaz, a mi Homéros költeménye volt a görög gyermekeknek. — Benne a gyermek és az ifjú mindig talál hangot, mely az ő érzületére felel. Ha valaha, ma van szükség egymásiránti szeretetre, mikor az önszeretet egész a kapzsiságig fokozódik s azt legjobban megtanulja Jézustól. A vallásos nevelésnek másik hathatós eszköze a buzgó imádság. Ez a lélek tisztulásának harmata. — Ebben szokja meg a gyermek vallásos érzete a szívnek azt a rebegését, mely később Istenhez illő tiszteletté válik. Nagyon fontos tehát, hogy buzgó imádkozásra szoktassuk növendékeinket, ne csak az iskolában és templomban, hanem otthonn is, életének minden körülményei közt, örömei- és fájdalmaiban. Mivel pedig nekünk nem egyedül keresztyént, hanem református keresztyént is kell nevelnünk, harmadik fontos tantárgy az egyháztörténet. Az első keresztyének, majd közelebb protestáns őseink nemes állhatatossága, buzgó kitartása, önzetlensége, — midőn vagyonuknál, sőt életüknél is többre becsülték vallásos meggyőződésüket, a lélek üdvét, a mi valóban többet is ér: lehetetlen, hogy mély nyomot ne hagyjon lelkületűkben. Majd, midőn tanulják a reformáczió okait, szükségességét, ez megtanítja őket arra is, hogy Krisztus igazi követőjének mit kell és mit nem kell hinni; mik azon hittételek, melyek a bibliában vannak s mik a mellőzendő emberi találmányok. S mivel Halasi egyháztörténete már nyelvezeténél fogva is nehézkes, új jó tankönyvre van szükség. Ezek lennének szerintem szükségesek s az eddiginél ozélravezetőbbek elemi vallásoktatásunknál. Mindezeket betetőzné a VI. osztálynak konürmáczióra készítése kis katekhizmus segélyével, mely összefüggőleg tanítaná azon hittételeket, melyeket 5 éven át tanultak a gyermekek. Még: egyet. K. J. kartárs azt ajánlja, hogy a tantervhez szorosan ne ragaszkgdjunk, p. o. a kitűzött kérdésekből válogatva tanítsunk. Ez teljes lehetetlen.—
