Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
Kilenczedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1898. május 1. .A. lap szellemi résszét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ezimí're kill<3 en<3.ök*----------------------------------------------------------* Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —5 Megjelenik minden vasárnap. «--------------------------•A.z előfizetési dijait (egész évre 4= frt, félévre 3 frt), hirdetések, reclamatiőli Faragó János tomunkal árs ozimére küldendők. *--------------------------* Veszedelmes irány. Lehetetlen szó nélkül hagyni azt a magatartást, azokat a nyilatkozatokat, a miket a lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával egyik-másik protestáns képviselő, sőt egyházi lap is tanúsított és tett. Radó Kálmán p. o. kijelentette, hogy az egyházi vagyon konfiskálásához soha se tudna hozzájárulna szavazatával. A budapesti Prot. Egyházi és Iskolai Lap is elitéli már azt az egyházpolitikai radikálismust, mely az egyházi javak szekularizálását követeli. Neki ez nem kell. «De kell az 1848. törvények ama helyes intentiója, hogy az állam az egyházak között fennálló jogi és anyagi aránytalanságokat akként szüntesse meg, hogy a többi egyházak az uralkodó egyházéval (!) arányosított állami dotácziót nyerjenek.» Lehet, hogy nem vagyok jó politikus, vagy talán semilyen se vagyok s azért nem értem az ilyen beszédet; annyi azonban bizonyos, hogy nem értem! Azt hallottam már és tudom is, hogy politikából egyszer beszélni, másszor meg hallgatni parancsol az okosság. Olyanfélét is hallottam, hogy a szavak, kivált a politikában, igen sokszor csak arra valók, hogy gondolatainkat velük elleplezzük. Mindezt elgondolva se értem se a Radó, se a Protestáns beszédét; azt meg talán mégse illenék Radóuál magyarázó eszközül felvennem, hogy hisz ő v. b. 1.1. szóval: valóságos belső titkos tanácsos. Ezért tűnődöm aztán már napok óta affelett, mi indította őt e nyilatkozatra? Mert lehetetlennek tartom, hogy ne ismerné az 1843—44. évi országgyűlésen lefolyt vitát, vagy annak a nagy férfiúnak, kire döntő pillanatokban első sorban támaszkodott még király 0 Felsége is mondom, teljesen lehetetlennek tartom, hogy ne is ismerné a haza bölcsének,Deák Ferencznek eme nyilatkozatát: «Azt hiszem, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek; hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a maga kulturális czéljaira. Es ha ez meglesz különböztetve és a státus a magáét megtartja és használja: a másik elvételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a státusnak kellene födözni a kultusz költségeit.« Ha nem forgatta is Radó a történelem lapjait; ha csupán tekintélyek szava után indulva nyilatkozik is: akkor is megvárhatnánk, bony Deák Ferencz-féle, igazán hazafias tekintélyek és ne elfogult kath. tekintélyek után induljon. Egy olyan állású embernek azonban nem is volna szabad csupán tekintélyek után indulva nyilatkozni. Ilyen állású emberek szavai fegyverek. Az ő szavait is fel fogják fegyver gyanáut használni az ország, nem ám a protestánsok, hanam az ország közjava ellen. Es ha a valóságos belső titkos tanácsosok szeme sehogy se akar megnyílni az igazság felismerésére, hát majd felnyitják a jogtalan kiváltságok miatt elkeseredő kicsiny emberek, kiknek számuk légió. Tehát ne induljunk tekintélyek után, hanem vizsgáljuk a történetet, az egyházi javak keletkezését, kitűzött czéljukat, az országnak irányukban mindenkor megőrzött tulajdonjogát, rendelkezését; vizsgáljuk mindezt azon törvények szerint, a miket országunk időről-időre alkotott e tárgyban ; vizsgáljuk elfogulatlanul, tárgyilagosan, mint a hivatott történetírók és politikusok, mint p. o. Kossutáuy, kiuek idevágó, részletes munkáját lapunk f. évi 7. számában ismertettük: akkor megfogunk győződni arról, hogy az egyházi javak jórészét ma nem eredeti rendeltetése szerint használják fel és hogy az országnak jogában áll a magyar kath. egyház kezén levő vagyon sorsának törvényhozás utján való szabályozása; meggyőződhetünk, hogy az egyházi vagyon néni magán tulajdon. Az kétségtelen, hogy van a római kath, egyháznak magán vagyona is, a kegyes alapítványok egyházak és iskolák fenntartására és a mit a maga erejéből szerzett. S ugyan kinek jutna eszébe, hogy ezekhez is hozzá nyuljon, hogy talán eredeti rendeltetésüktől elvonni megpróbálná, akkor, 18
